• Ajtó-ablak
  • Alapanyag
  • Bútor-design
  • Fagazdaság
  • Faszerkezet
  • Fatermék
  • Felületkezelés
  • Gép-szerszám
  • Kapcsolódó technológia
  • Software
Hirdetés

Egzóta fa alapanyagok: Bubinga

Bubinga (Guibourtia tessmannii)

A bubinga kereskedelmi néven ismert Guibourtia nemzetségbe tartozó Guibourtia tessmannii (Harms) fafaj szintén annak a Leguminosae családnak a tagja, amelybe paliszanderek is tartoznak. A közel 20 fafajt számláló nemzetségből több fafajt is bubinga névvel illetnek, de közülük a G. tessmannii a legismertebb.

Egzóta fa alapanyagok: BubingaA nemzetközi fakereskedelemben a vörösesebb származékokat kevazingónak is nevezik, Kamerunban az essingang és okweni név is gyakori. Gabonban a helyiek ovangnak nevezik a fát, Kongóban waka a neve. Németországban nyugat-afrikai rózsafa néven forgalmazzák. Zimbabwéban és Angolában egy másik Guibourtia-faj (G. coleosperma) is elterjedt, ez jobban hasonlít a dióra, kereskedelmi forgalomba mussibi, rodéziai kopálfa vagy muzuale néven kerül. A mutenye és az ovengkol is Guibourtia-faj.
Az ugyanilyen jellemzőkkel és igen hasonló kinézettel rendelkező fák, melyeket gyakran összetévesztenek a bubingával: didelotia sp. (gombe), pterocarpus sp. (pl. padauk), brachystegia, copaifera religiosa és copaifera salikounnda.

Előfordulás

A bubinga Nyugat-Afrikában terem Kelet-Nigériától Gabonon át a Kongói Köztársaságig. Elsősorban a Kameruntól Kongó északi részéig terjedő száraz termőhelyeken található meg a g. tessmannii, innen kerül kereskedelmi forgalomba a legtöbb bubingafa. Gabonnedves parti övezetében a Guibourtia pellegriana a gyakoribb. Ebből a fafajból származik a Gabon-kevazingo-nak nevezett fa. A fő termőterületek Fernand-Vaz körzetében koncentrálódnak. Kevésbé jelentős a G. demeusei, mely az áradásos parti sávokban és a Kongó és mellékfolyói mocsaras völgyeiben terem. Szinte mindegyik faj egyesével vagy csak kis csoportokban nő. Egzóta fa alapanyagok: Bubinga

Faleírás

Minden bubingafaj közepes magasságú (20/30/45m) fa, kevés, de jól kihangsúlyozott, magas gyökérfővel. Az igen egyenes és hengeres törzsek átmérője 80-tól 160 cm-ig terjed, és nagyobb fák esetében gyakran 20 m-ig ágmentesek. A meglehetősen vastag, szürke kéreg érdes és a szijácsról könnyen, kis pikkelyekben válik le. A g. pellegrini bevágásánál vöröses guminedv választódik ki.

Fa(anyag)leírás

A geszt rózsaszín-barnásvörös és többnyire sötét ibolyakék erezésű. Egyszerű, csíkos és tarka bubingafát különböztetnek meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a rostok futása hullámos, ezt nevezik „virágnak”. Az 5–7 cm vastag szijács színárnyalata sápadtabb, gyakran közel világossárga, miáltal jól megkülönböztethető. Egzóta fa alapanyagok: Bubinga
A fának sűrű, finom struktúrája van. A számos, közepes nagyságú trachea többnyire egyesével oszlik szét, és gyakran sötét, vöröses, cserzőanyaghoz hasonló tartalmuk van. Tangenciális metszetben csavart vagy nagyon rövid pórusbarázdáknak látszanak. A világosabb hosszanti parenchyma a pórusokat szemformájúan, vagy az évgyűrűket elhatároló finom szalagokként veszi körül. A finom, világos, keskeny bélsugarak homlokmetszetben szabad szemmel alig felismerhetőek, radiális metszetben világos tükröt képeznek. Gyakran lép fel csavart növés és egyéb rostelhajlás. A bubinga egy szívós, szilárd és meglehetősen kemény fa, 0,92 g/cm3 nyerssűrűsége és az 1100 kg/m3 leszállítási rönksúly okán a nehéz fák közé tartozik. A kevazingo frissen 15%-kal nehezebb. Az átlagos térfogatzsugorodás: térfogat 14,1%, húr 8,6%, sugár 5,3%.

Feldolgozás és felhasználás


Egzóta fa alapanyagok: BubingaEgzóta fa alapanyagok: BubingaEgzóta fa alapanyagok: BubingaMinden bubingafának kimondottan jó statikai és dinamikus szilárdsági tulajdonságai vannak. Súlyukhoz viszonyítva jól hajlíthatóak és ütésellenállók. Ezt a fát keménysége ellenére viszonylag egyszerűen lehet megmunkálni, jól fűrészelhető, gyalulható és késelhető. A fa lassan, de nehézségek nélkül szárad, ritkán vetemedik, túl szárazon történő tárolás esetén hajlamos a repedezésre. A rendkívül dekoratív bubingafából értékes, finom, tarka vagy sávozott luxusfurnért állítanak elő. A furnérvastagság nem lehet 0,7 mm-nél kevesebb, mert bolyhossága miatt erősen meg kell csiszolni. Továbbá a fa keménysége és sűrűsége miatt viszonylag hosszú gőzölési idő szükséges, így nyerhető sima furnér. Furnérozásnál gyakran kellemetlenek a gyanta erek/táskák. Egzóta fa alapanyagok: Bubinga
A gőzölés és feldolgozás során is óvatosan kell eljárni, mert a furnérlevélkék könnyen elszíneződnek. A bútorgyártásban a bubingafurnért különösen luxus hálószobák külső és belső furnérozására alkalmazzák szívesen. A gyalult felületek fénylenek. Jól szegelhető és csavarozható, s azok szilárdan is tartanak.
Esztergálásra is jól felhasználható. Alkalmas továbbá intarziák és burkolások készítésére és lúgállósága okán ecset- és késnyélnek is jó. Gyöngyöket és fuvolákat is szívesen készítenek belőle. Megemlítendő még, hogy a fa kopálgyantát választ ki, mely a lakkgyártás fontos nyersanyaga.

Export-import gazdaság
Egzóta fa alapanyagok: Bubinga
Magas termeszellenálló képessége miatt Afrikában a bubingát szívesen használják a vasútépítésben. Európai behozatala a magas ár az ízlés- és divatváltozás okán a háború után csak alacsony szinten kezdődött újra. A fő felvevő Japán, ahol főként késfurnérnak dolgozzák fel. Európában is van folyamatos érdeklődés utána, főként, ha „Pommelé-struktúrájú".

Zoltán György


Zol-Gém Kft
Forrás: Klaus-Günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer
 

« Vissza

15 éve az elsőszámú asztalosipari folyóirat

Az 1991 óta rendszeresen megjelenő Magyar Asztalos és Faipar minden hónapban házhozszállítja a szakma legfontosabb híreit, a gazdasági-jogi környezet aktuális változásait, az asztalosipar piacát jellemző trendeket,  a gyakorlatban már másnap használható, nélkülözhetetlen szakmai információkat és nem utolsó sorban bemutatja a szakma elismert művelőit, mestereit.
 

 
 


Legolvasottabb cikkek a Faipar.hu-n:

Szavazás

Béremelés 2011

Az elmúlt két év, több vállalkozás megszűnésével járt és tömeges elbocsátásokat hozott. Aki megtartotta az állását, az sem számíthatott különösebb anyagi fejlődésre, jutalmak és egyéb juttatások megszűnésével, tizenharmadik havi bérek eltörlésével, akár bércsökkenéssel kellett számolnia. Ennek nyilvánvaló oka a cégek, költségcsökkentési törekvése, sokszor a nullszaldó vagy kis veszteség jegyében. A KSH 2009-es statisztikáiban 4-5%-os bruttó bér csökkenéseket találunk, ám némi bizakodásra ad okot a legutóbb kiadott tájékoztató, mely 2010 szeptember-december hónapokra 2,4%-os bruttó átlagkereset növekedésről számol be az azt megelőző évhez képest. De mit várhatunk a faiparban, az asztalosiparban a jövő évben e téren?

Mekkora átlagos bruttó béremelést tervez
Ön a vállalkozásában a foglalkoztatottak körében a 2011-es évre?