Egzóta fa alapanyagok: Keledang/Kenyérfa

Előfordulás

Az artocarpus nemzetségnek mintegy 50 faja terjedt el India, Thaiföld, az Andaman- szigetek, Szumátra, Kalimantán és a Fülöp-szigetek trópusi örökzöld erdeiben. Ide tartozik néhány olyan faj is, melyeket ízletes gyümölcsükért termesztenek: a kenyérgyümölcs (a. communis Forst.), jack vagy nangka (a. heterophyllus Lamd.) és a chempedak (a. integer Linn.). A haszonfát termelő fajokat eltérő ismertetőjegyeik alapján két csoportba sorolták be. Az első, ahova a keledang néven ismert faj is tartozik, adja a nehezebb és keményebb, világosbarna-barna fát, mely fény hatására besötétedik, sárga-sárga- barna szijácsa jól elkülönül a geszttől, átlagos légszáraz tömege 640 kg/m³ alatt van. A második csoport adja a világosabb és puhább terapfákat, melyeknek a színe sárga-világossárga-barna, fény hatására csak kevéssé sötétednek be, a szijács és a geszt nem különül el határozottan egymástól, átlagos légszáraz tömegük 640 kg/m³ alatt van. A keledangfa a vegyes dipterocarpus erdőkben szélesen elterjedt, de többnyire egyesével. Agyagos talajokon, akár meredek lejtőkön is, 600 m magasságig található meg. Számszerű előfordulását tekintve a keledangfa (elsősorban az a. lanceifolius) Malajziában a 15. helyen áll; részesedése a teljes fatartalékból azonban kevesebb, mint 1%.

A fa (növény) jellemzői

Az örökzöld, közepes nagyságú fa magassága legfeljebb 30 m, a haszonfahossz 10–15 m. A hengeres törzs átmérője átlagosan 50–70 cm, kivételes esetben ennél több is lehet. A törzsön gyenge gyökérfők vannak. A szabálytalan növésű korona félig nyitott, és sok kicsi ágból tevődik össze. A kéreg mély sötétszürke, nedves állapotban majdnem fekete, szórványosan világos zuzmóhelyek borítják, kicsi, szabálytalan, szorosan álló, lapos repedések vannak rajta. A gyökérfőkön ezzel szemben szorosan álló, lapos harántrepedések vannak. A külső kéreg nagyon vékony, és azokon a helyeken, ahol leválik, szabálytalan, barnás hegeket hagy maga után. A belső kéreg, mely majdnem a teljes kéregvastagságot (12,5 mm) adja, fakó és sárgásbarna, levegőn nagyon gyorsan besötétedik. Rostos és bőségesen választ ki fehér tejnedvet.

A fa (anyag) jellemzői

A fa mérsékelten kemény és nehéz, szilárdságban a kapurhoz hasonlítható. A geszt világosbarna-sárgabarna, gyakran olívazöld tónussal, fény hatására diószínűre sötétedik be. Az 5–7,5 mm széles szijács piszkosfehér-sárgásfehér és jól elkülönül a geszttől. A rostfutás – esetenként nagyon erősen – csavart növésű. Harántmetszetben ezért a fának sávos rajzolata van. Textúrája mérsékelten durva, illetve durva lehet, de egyöntetű és van egy kis fénye. A fának nincs jellegzetes szaga vagy íze. Az évgyűrűk homályosak, de szabad szemmel is láthatók, mert egy sötét színű rostzóna jelöli őket. A mérsékelten durva, kisszámú trachea 40–60%-a egyesével szétszórtan, a többi radiális párokban és csoportokban (max. 5-ös) van elrendeződve. A pórusok kerek-ovális alakúak. A tracheák telítettek és általában fehér alapelemeket tartalmaznak. A heterogén bélsugarak szinte kizárólag többrétegűek és közepes szélességűek. A rostok mérsékelten vékony, illetve mérsékelten vastag falúak. A parenchyma bőséges, kizárólag paratracheális, szárny alakú és helyenként egybefolyó. Elszigetelt, különböző koncentrációjú SiO₂ zárványok és latexjáratok vannak benne. A keledangfát magas sűrűsége és fény hatására nagyon sötét színe miatt nem lehet összetéveszteni az artocarpus nemzetség könnyebb és világosabb terapfáival. Összetéveszthető viszont a merbauval, mert mindkét fa sötétbarna és mindkettőnek szárny alakú parenchymája van. Az egyedüli megkülönböztető jegy a tracheában található alapelemek fehér színe, amely a merbau esetében sárga. Eltekintve a szórványosan előforduló foszlós béltől, a keledangfa messzemenően mentes a növekedési hibáktól. Átlagos légszáraz sűrűsége 670–800 kg/m³ között váltakozik, az a. lanceifolius és az a. anisophyllus esetében 915 kg/m³.

Feldolgozás és felhasználás

A keledangfa általánosságban véve kielégítően szárad. Csak kevéssé hajlamos a deformálódásra és a repedésre. A zsugorodás mérsékelt, a malajziai származékok esetében radiálisan 1,2%, tangenciálisan 1,7%. A fa kézi megmunkálása nehéz, a szerszámok éle hamar kimegy. A bevágott deszkák felülete rostos kinézetű. A megmunkálás nehézségét a csavart növés mellett a fahúzódottság is okozhatja, de keményfém-lapkás fűrészek használatával ez a probléma elhárítható. Malajziában, ahol koporsót készítenek belőle, faragják is. A gyalult felületek viszonylag simák és ennek megfelelő fényük van.
A keledangfa természetes tartóssága jónak mondható. Ez nagyon fontos, mert a geszt védőkezelése igen nehéz. A geszt ellenálló a termeszekkel, hangyákkal és fúrókagylókkal szemben. Lyctidafertőzés csak a szijácsot veszélyezteti. A rostokkal párhuzamos nyomószilárdság a friss, malajziai keledangfa esetében az adatok szerint 53 N/mm2. Ez nagyjából megegyezik a kapuréval, kissé nagyobb, mint teaké, és némileg alacsonyabb a nehezebb keruingétól. A fát a termelő országokban nehéz építőfaként használják külső és belső építésre, felhasználják a jármű-, csónak- és bútorgyártásban is, ahol nincs szükség sok kézi megmunkálásra. Nagy sűrűsége miatt hántolásra alkalmatlan, esetenként tetszetős késfurnér nyerhető belőle.

Külkereskedelem

A keledangfa az Európába irányuló exportban mindeddig nem játszott komoly szerepet, viszont Kínában már régóta kedvelt. A gazdaságilag kifizetődő mennyiségekben történő szállítás lehetősége korlátozott.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer