Egzóta fa alapanyagok: Amerikai szikomór

Az USA déli részén terem az arizonai szikomór (p. wrightii), Kalifornia csendesóceáni partvidékén pedig a kaliforniai szikomór (p. racemosa Nutt). A p. acerifolia a p. orientalis és a p. occidentalis hibridje. Az angol kereskedelem korábban a Mulberry (morus alba és m. nigra) fajokat is a keleti szikomórfák közé sorolta be. Ausztráliában a litsea-fajok neve is szikomór, az evodia micrococca pedig ezüst szikomór.

Előfordulás

Fő termőterülete az USA keleti felében van, egészen a kanadai határon túl nyúlva az Erie- és Ontario-tavak irányában, délre Nyugat-Texas-ig megtalálható. A fa a folyó- és tengerpartokat részesíti előnyben.
Termőhelytől függően a szikomór tűlevelűekkel, fekete dióval és mocsári tölggyel él együtt.
Az USA-ban 7 platánfaj van, Kanadában csak ez az egy, itt leírt faj nő, az úgynevezett Deciduous-erdőségben.

A fa (növény) jellemzői

Észak-Amerikában ez a legnagyobb platánfaj. A gyorsnövésű fa az észak-amerikai lombhullató erdők felső szintjéhez tartozik, mivel optimális termőhelyeken a legnagyobb magassága meghaladja az 50 m-t, az átmérője a 210–240 cm-t is eléri, bár előfordulásának nagyobb része csak feleekkora méretű. A lombkorona nagyon nagy és gyakran cikcakkos ágazatú.
Az első ágak már elég alacsonyan – 6 m körül – jelentkeznek, de nagyrészt eléggé magasan vannak. A törzs többnyire egyenes és hengeres formájú, bár adott körülmények között hibás növés és görbeség előfordulhat. A fiatal fáknak 1–2 mm vastag, vörösesbarnás, különböző nagyságú pikkelyekben leváló kérge van, amely később a 2-3 mm vastagságot is eléri. Lehullás után a pikkelyek sárga foltokat hagynak maguk után. Az idősebb fák tövénél a kéreg nagyon barna és barázdált.
Tipikus termőhelyük a nedves talajok, ezért nőnek a vízfolyások mentén, ahol szívesen telepítik is, mert szerteágazó gyökérzetükkel rögzítik a talajt és segítenek az erózió meggátolásában.

A fa (anyag) jellemzői

Az európai platánhoz képest elvileg a makroszkopikus és a mikroszkopikus különbségek is igen csekélyek. A világosabb, többnyire keskeny szijács nem különül el élesen a gyakran világos- vörösesbarna – sárgás geszttől. A határozott évgyűrűk futása gyakran hullámos. A sok, finom pórus egyesével és radiális sorokban, vagy csoportokban, szétszórtan rendezett, egyszerű, létra alakú tracheaáttörésekkel. Feltűnőek a bükkéhez hasonló, széles, sűrűn álló bélsugarak. A tangenciális felületen több mm magas orsókként ismerhetők fel, radiális és haránt metszetben fénylő tükröt hoznak létre. Mikroszkóp alatt felismerhető a terminális parenchyma, mely világos szalagokként jelzi az évgyűrűket.
A némileg szabálytalan, hullámos, gyakran juharhoz hasonló rostfutáshoz tömör, egységes textúra kapcsolódik. Összességében ennek a fehér-fakó rózsaszín barna fának a határozott évgyűrűk és a bélsugár-beépülés révén élénk, gyakran sötéten pikkelyes arculata van. Légszáraz sűrűsége 518 kg/m3, a rönk döntési sűrűségét 732 kg/m3-rel lehet számolni.

Feldolgozás és felhasználás

A szikomór egy szívós, kemény és szilárd fa, de nem igazán időjárásálló, és talajjal érintkezve sem bizonyult tartósnak. Szárítása nem okoz különösebb nehézséget, a szabálytalan növés lehet esetenként problémás, szárítási tulajdonságai a bükkhöz hasonlíthatók. A kötések jól tartanak, szegelésnél ajánlott az előfúrás. Szilárdsági értékei átlagosak. Kiemelendő a merevsége és törőszilárdsága. A szikomór kézzel és géppel történő megmunkálása nem igazán egyszerű, jó, éles szerszámmal azonban szép felületet lehet előállítani. Felületkezelhetősége minden szokásos anyaggal jó, polírozni is jól lehet.
Megfelelő gőzölés után a szikomórfa jól hajlítható, ezért szívesen használják a bútorgyártásban. Miután szag- és ízmentes, csomagolóanyagnak is igen jó. Különösen az USA-ban gyakran készítenek belőle húsvágódeszkákat és nyeleket.

Külkereskedelem

A fa az amerikai piacon megbecsültebb, mint Németországban. Miután igen nagy készletek vannak belőle, tömörfaként szóba jöhetne az európai piacon a juhar és a gyertyán helyettesítőjeként.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer