A fa mint alapanyag

Minden fatípusnál meg kell határozni alkalmazásának lehetőségeit, a különböző típusú fák ugyanis más-más célra alkalmasak.

Beltéri használatnál szempont lehet a fa keménysége (tartósság, hosszú idejű használhatóság), színe, erezete (szép, látványos), megmunkálhatósága (hasíthatóság, faraghatóság, esztergályozhatóság stb.), felületi tulajdonságai (fényezhetőség, pácolhatóság).

Kültéri alkalmazásnál fontos az ellenálló képesség (tartósan víz alatt, föld alatt; állandó hőmérséklet változás stb.), vetemedési, zsugorodási hajlandóság stb.

Az alábbiakban a faművesség évszázados múltjának szakmai tapasztalataiból válogattunk.

 

Néhány hazai fatípus, és tulajdonságai

Tölgyfa (kocsányos, kocsánytalan). Szívós, erős, kevésbé vetemedő, nagyon tartós fa. Jól megmunkálható, nehezen fényezhető, de jól pácolható. Alkalmas ajtó, bútor, faburkolat gyártására, de kiválóan bírja a kültéri viszontagságokat (szinte csak ebből készült a vízimalom kerekének tengelye, ágya).

A cserfa is a tölgyek nemzetségéhez tartozik, azonban az alapvető különbség itt, hogy szabadban gyorsan tönkremegy (kis csersavtartalma miatt).

Tölgy fűrészáru

Bükkfa. Kemény, nagyon jól megmunkálható, esztergályozható, szép és egységes erezetű, nem szálkásodó anyag. Vetemedésre érzékeny, ezért szokták gőzölni is (a nagyon világos bükkfa ekkor konyakos színű lesz). Bútornak kiváló anyag.

Vörösfenyő. Nagyon sokoldalú fa, tartóssága kiváló (száraz körülmények között több mint 1000 év, állandó víz alatt is több száz év). Alkalmas kapuk, kerítések építésére, de remek hangszer-, és bútor alapanyag is egyben.

Lucfenyő. Fehér, gyengén sárgás színű, könnyű, nagyon lágy fa. Szívós, gyengén zsugorodó, vetemedésre hajlamos. Főként belsőépítészeti szerkezeti elemek, oszlopok, póznák anyagául szolgál. Jó a rezonáló képessége, ezért hangszerkészítésre is alkalmas.

Erdei fenyő (borovi fenyő). Vöröses-sárgás színű a jelentős gyantatartalom miatt. Felhasználási területe megegyezik a lucfenyőével, ám ezen felül jól bírja az állandó nedvességnek kitett helyeket (hajóépítésben gyakran alkalmazzák).

Akácfa. Nehéz, kemény fája rugalmas, szívós, tartós. Szabadban nagyon sokáig eláll (akár felületkezelés nélkül is, bár ekkor felületén szürkés színű védőréteg keletkezik). Szárítás hatására könnyen reped, vetemedésre hajlamos. Széles körben felhasználható: karó, kerítésláb, oszlop, gerenda, de pálinkáshordó, bútor is készül belőle.

Akác fatermék

Égerfa. Sárgás, vörösesbarna színű jellegzetes mintázatú fa, ami könnyű fajsúlyú, lágy, könnyen megmunkálható, kismértékben rugalmas, erősen zsugorodó. Egyik legfontosabb jellemzője, hogy könnyen fülled, a változó nedvességre nagyon érzékeny. Szabadban építési célokra alkalmatlan, ugyanakkor állandó víz alatti körülmények között rendkívül tartóssá válik (egyes velencei városrészek égercölöpökre épültek).

Juharfa. Fája fehér, selymes fényű, nagyon szép felületű. Kemény, nehezen hasítható, viszont könnyen munkálható fa, ami jól pácolható és fényezhető. Az asztalosiparban keresett fatípus, bármilyen bútor, háztartási eszköz készíthető belőle. Több típusa honos. A hegyi juhar a legértékesebb, a korai, és a mezei juharok kevésbé keresettek.

Hársfa. Fája nagyon lágy, könnyen hasítható, fehéres, rózsaszínbe hajló színű. Szívós és nagyon rugalmas, könnyen hajlítható fa. Bár száradásra erősen zsugorodik, de nem vetemedik. Kiválóan faragható, a művészi fafaragás egyik alapanyaga. Építési célokra alkalmatlan.

Kőrisfa. Kemény, nehéz fája szívós, de nagyon könnyen megmunkálható, gőzöléssel hajlítható. Száradás hatására erősen zsugorodik, vetemedésre hajlamos. Kocsikészítés, sportszergyártás egyik fontos alapanyaga. Világos, szép élénksárga fája miatt a bútorgyártásban is kedvelt, keresett.

Szilfa. Vörösesbarna, nehéz, kemény fája jól munkálható, faragható, pácolható. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy vízzel telítődve rendkívül ellenálló, ezért elsősorban hajóépítéshez, hídpillérekhez, cölöpépítkezésekhez használják.

Szilfa

Cseresznyefa. Nagyon kemény, ellenálló. Világos,- vörösesbarna színével, erezetével különösen szép felületű fa, ezért a bútorgyártás kedvelt anyaga. Pipákat és hangszereket is készítenek belőle.

Berkenyefa (barkócaberkenye). Világos, barnásvörös fája nagyon nehéz, nagyon kemény, és nehezen hasítható. Fafaragásra, esztergályozásra kiváló, de szerszámnyelek, hajlított faeszközök is készülnek belőle.

Nyírfa. Fája fehér, vöröses árnyalatú színnel, és jól pácolható, fényezhető tulajdonságokkal rendelkezik. Lágy, könnyen megmunkálható, jól faragható, csiszolható, ezért sokoldalúan felhasználható. Emellett nyomás-, törés- és kopásálló, így bútor, sportszer, és hangszer készítésére is alkalmas.

Nyírfa erdő

Néhány hasznos tipp

• Kiváló alapanyag háztartási eszközöknek: hegyi juharfa, bükkfa, berkenyefa, nyírfa (főző- és merőkanál, tálca, vágódeszka stb.), kőrisfa, mogyorófa (faszeg, nyárs, kötőtű);

• kéziszerszám nyelének: somfa, kőrisfa, gyertyánfa, kökényfa;

• lapátnyélnek: bükkfa, kőrisfa, gyertyánfa, hársfa;

• oszlopnak, kerítéslábnak: akácfa, tiszafa;

• gyerekjátéknak: égerfa, kőrisfa, hársfa, bükkfa.

Látható, hogy a vágódeszkától a nyílászárón, bútoron, padlóburkolaton át egészen a szerszám nyeléig sok minden készül fából. A fa megújuló erőforrás, léte, haszna az emberrel együtt teljesedik ki.


Tetszett a cikk?