A fegyver, ami híressé tett minket

A történelemből tudjuk, hogy csaknem egész Európa népét a IX. század végén és a X. század elején, 72 esztendőn keresztül rettegés és félelem fogta el mindenütt, ahol csak megjelentek a magyarok lovascsapatai. A mai ember alig tudja elképzelni, hogyan volt lehetséges, hogy egy kisszámú népnek nem túlságosan nagy lovascsapata miként tudta háromnegyed évszázadon keresztül az akkori egész művelt világot így megfélemlíteni.

Ennek oka csakis valamely előttük ismeretlen hadászati előnyük lehetett. Valószínűleg a harcmodor is egyik oka volt sikereinek, valamint az ősi magyar ló a vándorlások alatt keleti vérrel nemesedett mongol ló volt. A lóhátról kilőtt harci nyílvesszők 100–120 méterre hullottak alá a magasból, átütve közben lovat, ellenséges harcost. Voltak íjászok, akik egyszerre 8 nyílvesszőt tudtak a levegőben tartani, olyan gyors egymásutánban lőtték ki nyilaikat.

Az íjnak, mint élelemszerző és harci eszköznek, történelemformáló ereje a tűzgyújtás vagy a kerék feltalálásának jelentőségéhez mérhető. Sok ezer éves története elválaszthatatlanul összeforrt az emberi kultúrák és társadalmak fejlődésével. Az íj feltalálása éppen olyan korszakalkotó jelentőségű felfedezés volt a maga idején, mint ma az atomenergia felszabadítása. Einsteinhez hasonló zseninek kellett lennie annak, aki rájött a módjára. hogyan ejtheti el a vadat 2 m-ről történő bunkócsapás helyett, 30–40 m-ről.

Az íj latinul arcus (a szó az arcere igéből származik, melynek jelentése: távol tartani). Legkezdetlegesebb formája egy rugalmas faág volt, amelynek két végét összesodort hánccsal kötötték össze. Az íjnak mindmáig két alkatrésze maradt, a rugalmas ív és a rákötött ún. ideg, bár a felhasznált anyagok változtak az idők folyamán. Az íj, mint mechanikai szerkezet, lényegét tekintve nem más, mint egy olyan kétkarú rugó, amelyet húr segítségével feszítenek meg és tartanak felajzva. Az íj kihúzásakor az íjkarok külső ívére húzóerő, a belső ívére pedig nyomóerő hat, s az íj két karjában helyzeti energia halmozódik fel. Az íj a húr elengedésével ez mozgási energiává alakul és a húrra helyezett nyílvesszőt kirepíti.


Németh Péter íjkészítő

Természetesen a műszaki fejlődés az életnek ezt a területét sem hagyta érintetlenül. Legkorábban az ideg anyaga változott meg. A juhbelet, ill. az állati inat felváltotta a lenfonál, majd a műszál. Ezt követte a nyílvessző átalakulása, átadták helyüket az üvegszál- vagy szénszál-erősítéses műanyag csövekből készült nyílvesszőnek.

Érdekes jelenség, hogy míg az íjak anyagát tekintve szinte folyamatosan követték a műszaki fejlődés eredményeit az íjkészítők, addig az íjak felépítését, mechanikai működését illetően meglehetősen későn jelentek meg az újítások. A sportíjászat kialakulása idején még tömegesen használtak saját kezűleg, de legalábbis kézzel faragott tiszafa, hickory, vagy kőrisfa botíjakat. Később ugyanezen anyag felhasználásával, de már ipari módszerekkel előállított egyszerű, végig hajló visszacsapó íjak váltak uralkodóvá.

A távlövészetben ezzel párhuzamosan összetett (többféle fa felhasználásával készült) merevszarvú visszacsapó íjakat használtak – mondja Németh Péter íjkészítő. Eredetileg épület-asztalosnak tanult. A Zalai Állami Építésipari Vállalatnál volt tanuló és itt is kezdett el dolgozni, majd a Zala Bútorgyárban folytatta a munkát és végül egy maszek asztaloshoz ment. 2002-ben egy íjkészítő cég hirdetett asztalosállást Zalaboldogfán, jelentkezett és azonnal fel is vették.

Egy erdélyi íjkészítő mester mellett tanulta ki az íjkészítés csínját-bínját. Két évre rá már üzlettársak lettek a tulajdonossal, és mint bedolgozó, önállóan otthon végezte a munkáját. 2008-tól különváltak és azóta egyedül dolgozik. Sokat utazott Németországba és ott látta meg először a vadnarancsfából készített íjat. A Selfbow és az Angol hosszú íj készítését Bruno Balwegtől és Konrad Wögele-től, Európában a legelismertebb faíjkészítőknél tanulta.


A húrbeakasztó megmunkálása

Az íjkészítők eleinte a fa természetes görbületét, egyenességét kihasználva készítették az íjakat. A tiszafánál használják a szíjács részt, mert a szíjács rugalmasabb és jobban megfelel a célnak, míg a geszt merevebb és könnyebben törik a terhelés hatására. A többi fánál (vadnarancs, kőris, hickory, szil, akác) a geszt részből dolgoznak. A szakértő szem már a faanyag kiválasztásánál is fontos, hiszen jó minőségű íjat csak megfelelő anyagból lehet készíteni.

A jó íjkészítő már látja a fában az íjat, amit ki kell venni belőle és nem is inkább mesterség ez, hanem művészet. Fontos, hogy ne legyenek kinövések a fán, ne legyen túl görbe, ne látszódjanak olyan jelek, amelyek korábbi betegségekre utalnak, ne legyen gombás a fa.


A hőboxba kerülő Vadász Longbow (Anubis) íjprés, légtömlővel

A fát megmunkálás előtt hosszan természetes úton szárították (3–7 évig). Ezután egy vonókés segítségével lenagyolták, majd hosszas, finom megmunkálás következett, különféle ráspolyok és színelőpengék segítségével, amíg el nem érték a kívánt anyagvastagságot. Fontos volt, hogy a fa szálait ne vágják át, különben gyengül a fegyver, akár el is törhet. A hajlós karok erejét az anyagvastagságon kívül a fafaj is befolyásolta.

hirdetés

Németh Péter különlegessége, hogy narancsfából is készít íjakat. Azonban a vadnarancsot egyre nehezebb beszerezni, ezért kezdett el az üvegszál-erősítésű laminált íjak készítésével is foglalkozni. A vadnarancsot rönkben veszi, felhasogatja, és 4–5 évig szárítja. Álló évgyűrűs, egyenes szálú, sűrű évgyűrűs és csomómentes anyagot használ.


Fáraó íj markolata

A többi fát szárítva veszi pallóban, használt fafajok: juhar, kőris, wenge, bubinga, zebrano, padouk. Ezek variációiból készülnek a markolatok.

Borításnak dekorfurnért használ, 0,6 mm vastagságút. Általában 4 vagy 6 rétegben készülnek, ragasztónak Smooth-on EA 40 típusú ragasztót használ, amely teljesen természetes anyagokat tartalmaz. A ragasztást és a préselést egy saját maga által készített szorítóban és hőboxban végzi.

A munkafolyamat 6 órát igényel, 2 órát 45 fokon tartja, 2 órát 65 fokon és 2 órát 80 fokon. Kikapcsolás után addig hagyja a boxban, amíg teljesen ki nem hűl, vagyis másnap szedi ki. Ezután következik az íjforma felrajzolása, kivágása és kicsiszolása.


Hórusz íj markolata

Majd kezdődhet az íj formázása és teljesen készre gyártása. A formázást részben sablon, részben saját elképzelés alapján végzi. A forma nagyban függ az íj erősségétől, pl. egy 30 fontos íjhoz kecsesebb, vékonyabb markolatot alakít ki, mint egy 50 fontosnál. Ezt követi a húrbeakasztó felragasztása, ami 30 fokon 4 órán át történik szintén a hőboxban, majd szintbe csiszolja. A felületeket akril lakkal kezeli 3 rétegben, 1 alapozó és 2 réteg fedőlakkot használ.

Az ideget Németországból veszi, fastflieght alapanyagú. Nagyon izgalmas művelet az íj életre keltése. Ezt a szó szoros értelmében kell venni, mert először csak óvatos hajlítgatások után lehet az íjat felajzni és kifeszíteni. Reflex íjaknál ez akár hetekig is eltartó lassú és türelmes munkát igényel. A visszahajló reflexformából fokozatosan kell az áthajlítást végezni a felajzott formába. A reflex íjak felajzásakor a markolat kezdetben valóban mélyebben van, mint az íjvégek. Ez a legkritikusabb szakasza a munkának. Ilyenkor pattanhat meg az íj fája, ha rosszul ragasztottunk.

Ha sikerül is a felajzás, van még egy kritikus pont: a vékony íjhúr. Ha az ideg elszakad, akkor a felajzott íj visszapattanva saját magát törheti el. Ilyen kudarcok napok munkáját tehetik tönkre. Egy íj elkészítése 3 napot vesz igénybe, heti 2 db-ot készít, az eddig elkészített íjak száma több ezer darab is lehet. Legkedveltebbek a „Fáraó” és a „Horusz” elnevezésű Longbow íjak, ezekből ad el a legtöbbet.


Különböző rétegelésű markolatok

Rendelésre dolgozik, és főleg Németországba és az Európai Unió területére szállít, sajnos Magyarországról nagyon keveset rendelnek. Ennek valószínű oka az ára, mert 280–400 euróba is kerülhet egy íj. A talpon maradás feltétele véleménye szerint a folyamatos fejlesztés, amire ő is nagy gondot fordít. Reméli, hogy ezt a sok tudást és kiépített üzleti kapcsolatokat majd kisfia viheti tovább. Az a kérése, hogy vadnarancsfa-utánpótlásban segítsünk neki, mert egyre nehezebb a beszerzése, aki tud valahol vadnarancsfáról, értesítse őt!


Mónus József 1226 óta fennálló mongol rekordot döntött meg és meghódította Amerikát is

Ez a fegyver napjainkban is híressé tett minket, mert Mónus József 2010-ben egy 1226 óta fennálló mongol rekordot döntött meg: a Nyílegyenes Távlövő Bajnokságon 508,74 méterre lőtte a nyílvesszőjét, hasonló messzire (503 méterre) előtte utoljára egy Esunkhei nevű mongol harcos tudott ellőni Dzsingisz Kán egyik ünnepi versenyén. Mónus akkor 140 méterrel lőtt többet, mint a második helyezett. Azóta meghódította Amerikát is, ahol az időjárási körülményekkel is meg kell küzdenie.

Tavaly szeptemberben, az amerikai Utah államban lévő Grand Salt Flatsen rendezett nemzetközi távlövő versenyen például a száraz, meleg sivatagi éghajlaton sorra szakadtak szét az íjak. Mónus a meleg miatt nem tudta használni a 100 font (45,95 kg) húzóerejű íjat, helyette 54 fontossal lőtt, és így is két világrekordot ért el: az összetett tradicionális íjak korlátlan erejű Turkish kategóriájának 2008-ban felállított világcsúcsát több mint 32 méterrel lőtte túl, a vadásznyílvessző stílusban pedig a korábbi rekordot több mint 60 méterrel verve, 274 méternél landolt a nyila.


Lovas íjász

Forrás:
Szepesi József: Íjkészítés szakdolgozat, Sopron, 2000.
Fotó: 
Németh Péter, Gerencsér Kinga


Kapcsolódó dokumentum:


a-fegyver-ami-hiresse-tett-minket


Tetszett a cikk?

hirdetés


hirdetés