Bútorkészítés laborokban…

Egy friss tanulmány azt a lehetőséget taglalja, hogy laboratóriumi körülmények között megoldható lesz növényszerű szöveteket előállítani. Ez önmagában nem nagy hír, ha azt nézzük, hogy csirkék izomsejtjeiből készült laborcsirkefalatok árusítását is engedélyeztek. (Az EatJust sejtgazdaságokban állítja elő az izomrostokat, az ehhez szükséges sejteket pedig élő csirkéktől, biopsziával veszik le. A sejteket ezután bioreaktorokban szaporítják, míg végül a csirke megkerülésével csirkefalatkák készülnek belőlük. Hasonló kicsit az egész, mint a „rostbőr”, bár azt nem növesztik, hanem az értéktelen, használhatatlan bőrdarabokat ledarálják, ragasztják és hatalmas táblákba rendezve újrahasznosítják. Ismerős? Faforgácslap?)

Kanyarodjunk vissza a tanulmány izgalmas részéhez.

„A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói azt állítják, forradalmi technológiájuk segítségével képesek növényszerű szöveteket előállítani, ami egy olyan jövőt vetít előre, ahol nem kell hosszú idő alatt fogyasztásra szánt növényeket termeszteni, vagy éppen fát kivágni bútorkészítés céljából. Ha szeretnél egy asztalt, akkor csak növesztesz egy asztalt” – mondta Luis Fernando Velásquez-García, az MIT mikro- és nanotechnológiával foglalkozó mérnöke. „A növénytermesztés a kutatók szerint sosem volt túl hatékony módszer: sok esetben éveken keresztül kell gondosan nevelni a növényeket, hogy a betakarításnál leválasszák róluk a szükséges részeit (például a termést), a többit pedig eldobják, elégetik, vagy jobb esetben újrahasznosítják valamilyen formában. Ráadásul, a klímaváltozás egyre nehezebbé is teszi egyes növények termesztését, a mezőgazdaság és a fafeldolgozás pedig az erdőirtások útján a felmelegedéshez és a biodiverzitás csökkenéséhez is hozzájárul.”

Hatalmas szavak ezek – és némileg tudok is azonosulni velük. Némileg. Asztalos vagyok, szeretem a fát. Akár az erdőben, akár a műhelyemben, vagy a szobámban. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy laborban növesztett dohányzóasztalon „jengázzak” olyan bükkfa hasábokkal, melyek szintén egy laboratóriumban növekedtek pár nap alatt.

Van ebben az egész dologban egy nagyon sötét jövőkép. A fa – amely a Föld legnemesebb alapanyagaként minden évgyűrűjében egy történetet mesél – nem reprodukálható laborban. Fura dolog ez. Olvasom a következő sorokat és azon agyalok, hogy aki ezt írta, volt valaha erdőben? Vagy egy mezőn?

A Journal of CleanerProduction című lapban megjelent tanulmány vezetőszerzője, Ashley Beckwith szerint a laboratóriumban előállított növényi szövetekhez „csak olyan forrásokra van szükség, amelyből a kívánt anyagot létre tudjuk hozni”, vagyis nem kell óriási megmunkálható földterületeket elfoglalni, s az adott éghajlattal vagy az évszakokkal sem kell törődni, mivel a világon bárhol létrehozhatók – a mérgező növényvédő szerek hiányáról nem is beszélve.

Az MIT kutatói a rézvirág (Zinniaelegans) leveleiből kivont élő sejteket tenyésztettek folyékony tápanyagban, majd a sejteket növényi hormonokkal (auxin, citokinin) vegyítették. A hormonok szintjének beállításával a kutatók elérték, hogy a sejtek lignint termeljenek, ami a növények fásodását előidéző kémiai anyag. Így talaj és napfény nélkül sikerült fához hasonlító növényi szöveteket előállítani a laborban.

Kisebb változtatásokkal úgy lehet irányítani a sejteket, hogy egyedi formákban nőjenek. További kutatásokra van szükség, hiszen még van mit fejleszteni a technikán, úgyhogy bármilyen ígéretes is a dolog, egyelőre még ne tervezgessük, hogy télire betakarítjuk a frissen nőtt ruhásszekrényeket.

Nemrégiben írtunk a világító fákról. Igaz a projekt éppen a pihenő idejét tölti, mivel a fák sejtjei nem igazán akarnak együttműködni a „tervezőikkel”. Az MIT kutatóinak javasolnék egy asztalos workshopot, ahol kicsit belekóstolhatnának abba, amit a laborokban szeretnének megvalósítani.

Forrás:
qubit.hu
anthropocenemagazine.org


Tetszett a cikk?