Miből és hogyan készül a kapa, a lapát és a gereblye nyele?

Sok esetben a tömeggyártással készült szerszámok nem túl hosszú életűek, mert sokszor a minőség a profit rovására megy. Ezért ha van időnk és kedvünk, magunknak is készíthetünk kerti szerszámokat, pontosan a saját igényeinkre szabva.

Egy nyéllel ellátott lapát vagy kapa esetében először is két dolgot kell meghatározni: az átmérőjét és a hosszát. Alapvetően olyan faanyagot kell venni (ha tömör, nem ragasztott szárat készítünk), hogy átmérője csaknem kétszerese a szükségesnek.

Az első lépés a szerszám ideális méretének meghatározása. Általánosan elfogadott, hogy a magasságnak pontosan a munkavállaló vállával kell megegyező magasságban lennie. Azaz körülbelül 140 cm és 180 cm között. Kicsit le lehet rövidíteni, úgy kényelmesebb használni. 

Fenyő, nyír, bükk, nyár, akác és tölgyfa a legmegfelelőbb alapanyaga a kerti szerszámok nyeleinek, de a régiek a bodzára esküsznek.

Természetesen a faanyagnak egyenes szálfutásúnak kell lennie, azaz: ne legyen rajta csomó, sem görbület vagy repedés. Ha kiválasztottuk a megfelelő fát, körülbelül 15 napig szárítjuk a napon. Az átmérő kissé csökkenni fog, ahogy vizet veszít. Ezután – ügyelve a fa szárazságára – a megfelelő átmérőjűre alakítjuk a nyelet. A szár alakja általában egyenes, de lehet ívelt, vagy a végén fogantyú a kényelmesebb munkavégzés érdekében. A lapát szárának átmérője eltérő lehet – általában 34 és 40 mm között mozog. Ez függ a lapát típusától, valamint a rendeltetésétől (kertészkedés, építés vagy kezelés).

Lecsiszoljuk csiszolópapírral, impregnáló folyadékba áztatjuk az előírásoknak megfelelően, hagyjuk megszáradni, az utasításokat követve lakkozzuk, s hagyjuk újra megszáradni. Jobb kétszer átfedni a lakkal. 

Minden szerszámnyél legkritikusabb része a nyelezési folyamat. Az ásók, lapátok fogadó része jellemzően kerek, ovális kiképzésű és nagy felfekvést biztosítanak. Ehhez kell megfelelően illeszkednie a nyélnek, amit vonókéssel vagy csiszolással érünk el. Vannak azonban az ékelt nyelek, amelyek sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek.

A hagyományos szerszámnyelek jellemzően nem műhelyekben készülnek, hanem a felhasználó választja ki a természetből. Ehhez éleslátásra, nagy tapasztalatra van szükség. Előfordul, hogy „kiüvegesedett”, száraz ágakat keresnek, s hogy előnyben részesítik a bodzából készített nyeleket, a jó rezgéscsillapítása és az üreges szerkezetéből fakadó kis súly, ám nagy szilárdság miatt. Sajnos, ezek a szempontok kihalófélben vannak, s kevés információ marad fenn az utókor számára. Ön ismer ilyen megfigyeléseket, praktikákat?

 

Forrás:
ru-bis.ru


Tetszett a cikk?