Magyar Asztalos

szakfolyóirat

Magyar Fa- és Bútoripari Unió hivatalos fóruma

2016. január

A főszerkesztő üzeni

Fakalapácstól a lézervágóig

Annak a fiatalnak, aki pályaválasztás előtt áll, egy egész életet meghatározó döntést kell hoznia. Van ehhez megfelelő információja? Ismeri az összes lehetőséget? Tudja, hogy milyen szakmákkal lehet a legkönnyebben elhelyezkedni 3–5 év múlva? Mit kell tanulnia annak, aki szakmai karrierre vágyik, aki jó fizetést akar a többéves tanulás és a gyakorlati évek után?

A villanyszerelő után az asztalosokat keresik ma leginkább az informatika terület kivételével a munkaerőpiacon. A legkeresettebb szakemberek listáján 27 fehérgallérost követ az említett kettő. Ezzel az asztalosszakma keresettsége megelőzi még az autószerelőt is!

Olvasóink jól tudják, hogy 2015-ben a világ legjobb bútorasztalos tanulója magyar fiú lett. Írjuk le még egyszer a nevét, mert megérdemli: László Attila. Óriási példa!

Még sincs elég jó képességű asztalos, mert a gyerekek, pontosabban azok szülei közül kevesen választják ezt az életutat. A tanárok még ma is sok helyen így biztatják a rossz diákot, a család szégyenét: „Tanulj fiam, mert inasnak adnak..." Rosszul teszik. Mert az asztalos munkája elsősorban a kigondolás, a tervezés, az ízlés.

Van az asztalosságban még ma is valami idilli, ahogy Kosztolányi írja, valami megfoghatatlan szépség. Pedig már az ő idejében is így panaszkodott az öreg mester a pinceműhelyben, hogy „Megesz bennünket a gyár. Míg én legyalulok egy deszkát, a gép huszonnyolcat dob ki magából.” De persze az asztalosság már rég túllépett az enyvszagú műhelyek világán. Amikor műanyagból készülnek az épületek ablakai, ajtói, üvegpolcokat tartanak a fémkonzolok, s a belsőépítészet soha nem látott, új anyagokkal és megoldásokkal kápráztat el bennünket, akkor már sokkal összetettebb világról beszélünk. Számítógépekkel vezérelt gépek, berendezések, lézertechnika váltotta fel a gyalupadot, ide már valóban ne jöjjön az, aki „nem szeret tanulni”.

Folyóiratunk a szakmának szól, ezért adunk most teret egy valódi kezdeményezésnek, melynek nyomán remélhetőleg megváltozik a gyerekekben s a szüleikben élő kép. 

Idei első lapszámunkban olvashatnak a kezdeményezésről, mely felhívás is egyben. Felhívás az asztalos- és faipar résztvevőihez: legyenek részesei e gyönyörű ősi mesterség bemutatásának, vonzereje növelésének, amely a fakalapácstól mára eljutott a számítógépes szoftverekig, a kézi gyalutól a lézervágóig.

Persze azért néha az ősi szerszámokkal is csodát lehet művelni, miként azt László Attila világbajnoki címe is igazolja. Legyen minél több László Attilája ennek a szakmának, ennek a nemzetnek. S hogy lesz-e? Az rajtunk is múlik.

Faipar.hu