Magyar Asztalos

szakfolyóirat

Az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség hivatalos fóruma

2017. október

A főszerkesztő üzeni

AMI SZÁMÍT, S AMI NEM

Két évforduló is foglalkoztat már egy ideje. El is határoztam, hogy írok majd róluk, de vártam vele, míg eljön a pontos aktualitása az egyiknek. No, nem mintha olyan nagyon számítanának a hónapok: mindkét esemény bőven túlmutat nemcsak éveken, de évszázadokon is.

Az egyik Arany János megszületésének 200 éves évfordulója, aki a magyar nyelv finomra hangolt művelője volt egy olyan korban, ahol az osztrák önkény- uralom durván eltiporta mindazt, ami a magyar nemzeti értékeket képviselte. A másik Luther Márton nevéhez kapcsolódik, aki kereken 500 éve adott hangot többek között annak a meggyőződésének, hogy a kegyelem és a hit Istentől kapott ajándék minden egyes ember számára.

Tette mindezt akkor, amikor a katolikus egyház elöljárói Isten nevében fenyegetőztek, és önhatalmúlag döntöttek arról, ki az, akit irgalomban részesítenek, s ki fog pokolra jutni.
Na de nem akarok sem irodalmi, sem vallási témákba merülni. A közös pont itt ennek a két embernek az elszánt meggyőződése: az, amit a szívükben hordoztak, és amit készek voltak érvényre juttatni, még az elnyomó hatalom ellenében is.

Úgy, hogy közben rászánták az egész életüket. Ma korántsem élünk ilyen külső elnyomások közepette, mégis tele vagyunk „akadályozó tényezőkkel”. Tesszük a dolgunkat, százfelé figyelünk, megyünk, rohanunk, hogy a munka, a család, a zajos hétköznapok ügyes-bajos dolgainak a végére érjünk, de ezek csak rendre sorakoznak, hova tovább a vállunkra akarnak ülni. S ez nap nap után újra ismétlődik.

Később persze – jó esetben – kiderül, hogy a tehernek megélt dolgaink korántsem voltak ellenünkre, csupán elszántságunkat tették próbára. Mérlegre helyeztették velünk azt, ami igazán számít, azzal, ami nem fontos. E havi lapszámunkban olvashatnak többek között egy olyan vállalkozóról, aki akkor állt neki céget alapítani, amikor más már számot vet életéről.

A felületkezelésről szóló mellékletünkben pedig azt is láthatjuk, hogy a fa is képes emberöltőkben mért ideig helyt állni akkor, ha az adott feladatra megfelelően lett kiválasztva. Lám, a helyes megítélés utáni állhatatosságon menni minden múlik. „…életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene” – írja egy helyen Seneca. Milyen igaz. De hogyan tehetünk ellene?

A megoldást is halljuk tőle: „Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, csak az idő a miénk.”

Tóth Norbert


hirdetés