Magyar Asztalos

KITARTÁS!

Van egy autószerelő ismerősöm. Bár most már maszek, de hosszú évekig tűzoltóként dolgozott, és mellette vitte a kisipart. Amikor nála járok és búcsúzunk egymástól, gyakran azt mondja: „Kitartás!”

A kitartásra ez idő tájt különösen nagy szükségünk van. Megyünk bele az ősz sűrűjébe, és most már itt a tél is hamarosan. A sötétség átvette a főszerepet, már a nappalok felett is ő akar irányítani.

Hiányoznak a színek, gyakori a szürkeség a természetben, ahogyan az emberek arcán is megjelenik a kedvetlenség, a lehangoltság. Ami minket, embereket illet: nyilván ennek nem kötelező így lennie, csupán több figyelmet kell fordítani önmagunkra, jobban oda kell figyelnünk arra, hogy milyen hangulatokat engedünk be és milyeneket indítunk útjára.

Mert a döntés a kezünkben van: mi határozzuk meg, hogy milyen alaphangulatot választunk magunknak. Hogyha pedig a szürkeség kezdi ellepni a közérzetünket, legalább tudjuk: megvan a hatalmunk változtatni rajta.

Kitartás! Amikor ezeket a sorokat olvassa, kedves olvasóm, már túl vannak a Magyar Asztalos Tanulmányi Verseny megmérettetésén azok az asztalostanulók, akik az októberi sikeres elődöntő után a november 16–17-i gyakorlati vizsgán is összemérték szaktudásukat.

Attól tartok, nekik is nagy szükségük van a kitartásra: egy olyan korba születtek és tanulják az évszázados kézműves-ismereteket, vagy töltenek órákat egyetlen fakötéses fiókkáva elkészítésével, ahol néhány perc alatt szinte bármit beszereznek valamelyik webáruházból – a villámgyors internet segítségével.

A műszaki iparágak szerte a világon a mobilitást, a fali csatlakozó- aljzatoktól és dugvilláktól való minél nagyobb függetlenséget hirdetik. Az elektromos kéziszerszámokat tárgyaló jelen mellékletünk is ettől a mobilitástól hangos.

Ebben jelenleg az akkumulátorok vannak segítségünkre: minél jobb az ez irányú fejlesztés, annál tovább bírja egy akkus elektromos kéziszerszám a munkát egy félkész ház, csarnok építkezésén. Igen, itt is a kitartásra van szükség.

Kitartás, kitartás! Ha nehéz is a dolgunk, ha fáj is itt-ott az élet, gondoljunk arra, amit már a mesékből is megtanulhattunk gyerekkorunkban: „Jó tett helyébe jót várj!”