Magyar Asztalos

TUDNI MEGKÜLÖNBÖZTETNI!

Van egy ősi, indiai mítosz, miszerint Kalahamsza, a fehér hattyú képes szétválasztani a tejet a hozzákeveredett állott víztől.

Sokszor kerülünk döntés elé az életünkben. Ez alól senki sem kivétel. Más szavakkal: ezt senki sem ússza meg. Nem is az a kérdés tehát, hogy vannak-e olyan szerencsés fickók, akiknek minden simán megy, és az élet csak úgy tolja eléjük a jobbnál jobb helyzeteket. A kérdés az, hogy milyen válaszokat adunk a döntési helyzetben. Vagy inkább így még pontosabban: milyen szempontok szerint döntünk, amikor döntést kell hoznunk.

Fordulhat hozzánk egy ügyfél azzal a kéréssel, hogy javítsuk meg a konyhaszekrényén a dülöngélő ajtókat, jóllehet, mi azon vagyunk, hogy a teljes bútort cserélje le – hisz nekünk az éri meg igazán. Igaz ugyan, hogy alapos volt a szaki annak idején, aki a bútort készítette, ráadásul az még fából (!) készült, meg aztán az ügyfelünk is sejteti, hogy nincs most rávaló, de azért megindul az érvelés, a bizonygatás: egy új bútor, kérem szépen, megoldja minden problémáját!

A hétköznapokból – meglehet – gyorsan találunk olyan példát is, amikor mi vagyunk a másik oldalon. Kedvenc cipőnkkel állunk a suszternél. Vehetnénk újat is, valahol mégis érezzük: szeretnénk, hamegjavítaná. „Igaz, régi darab, de hát tiszta bőr, meg aztán kényelmes, ennyi időn át kiszolgált...” –magyaráznánk, ha kérdezné. Ő csak csóválja a fejét a cipőt vizsgálva. Telnek a súlyos másodpercek, és miközben bizakodva várjuk az „ítéletet”, az orrunkban érzett frissesség illata összekapcsolódik az üzletben kiállított szebbnél szebb új cipők látványával. „Péntekre kész lesz” – szól az a másik (talán átérezve a helyzetet), és mi úgy örülünk, mint egy gyerek a nem remélt apróságnak.

Úgy tűnik, az elénk kerülő döntési helyzetek tartogatnak még egy s mást is az eldöntendőkön kívül. Mintha egy útelágazástól indulnának el a helyzetben részt vevők, és mindegyikük érezné a megelégedettséget, az örömöt, és az egyértelműség jóérzését, mint kíséretet, amikor a jó irány felé fordult, ám a hiány, a csalódottság, a kényelmetlenség érzése szegődne mindegyik mellé a rossz irány felé tartva.

Kalahamsza, a fehér hattyú a mítoszban a helyes megkülönböztető képesség szimbóluma, aki képes különbséget tenni az értékes és az értéktelen, az igaz és a hamis, a tartalmas és a felszínes között. Végső soron a jó és a rossz között. A jóldönteni ugyanúgy egy képesség, mint például a cipőfűző kötése, vagy egy jól begyakorolt szakmai fogás. Gyakorlásra van itt is szükség, ráadásul a feladat mindig egyszerű – igaz, nem mindig könnyű: olyan döntést hozni kifelé, hogy annak minden hatása felénk áramolva is jó érzéssel töltsön el minket.