A főszerkesztő üzeni
Jelen lenni!
Alig huszonéves barátaim kértek meg, hogy kísérjem el őket Berlinbe. Mivel közöttük csak egyvalakinek volt jogosítványa, így előre megegyeztünk, hogy ketten fogunk vezetni, felváltva. Az utazás előtti napon magamhoz vettem egy térképet, belőttem magamnak a célt, és feljegyeztem három-négy fontosabb útba eső állomást.
Eltettem még egy iránytűt is (biztos, ami biztos), és teljes nyugalommal ültem másnap az autóba. Hamar feltűnt, hogy a sofőr egyfolytában a GPS-t nyomkodja. Amikor rám került a vezetésben a sor, azon kaptam magam, hogy egyre inkább zavar az eszköz gépi narrátorának bele-beleszólása, így kikapcsoltam. Erre aztán az utasok elkezdtek aggodalmaskodni, mondván, nehogy eltévedjünk. Nyugtattam őket: nem kell pánikolni, a Nap remek tájékozódási pont, ott van a térkép is, az iránytű is...
Abba is hagytam gyorsan a mondókámat, mert nagyon furcsán kezdtek nézni rám: nem is igazán értették, mit aka- rok én ezekkel az ósdi eszközökkel. Mindenesetre rendben odaértünk. Hazafelé ifjú barátom vette át ismét a kormányt,
nála újra be kellett kapcsolni az „útbaigazítót”. Először a német fővárosban tévedtünk el, majd nem sokkal később az autópályán adott a hang egy kihajtási utasítást, aminek kapcsán egy órán keresztül vezetett minket mellékutakon – visszafelé.
Több részlettel nem akarok senkit sem untatni, inkább a tapasztalataimat adnám át. Érdekes kettősséget lehet megfigyelni mai, modern korunkban. Az információ soha nem látott mennyiségben, gyakorlatilag azonnal rendelkezésünkre áll – elsősorban az internetnek köszönhetően. Ugyanakkor azt venni észre, sokszor alapvető ismereteknek vagyunk híján.
Miért van ez? Egyre inkább ismerjük (kezdjük megismerni) az életünk szinte minden pillanatát megkönnyíteni akaró modern technológia vívmányait – és ez nagyszerű dolog. Ám ezzel párhuzamosan gyakran megesik, hogy hátradőlünk és rábízzuk magunkat egy külső irányításra, ezáltal pedig a gyelmünk kezd el lankadni, elmaradnak az egyszerű, józan megítélések. Más szavakkal: nem leszünk jelen.
Lapunkban most a mellékleti téma a gyalulás, kézi marás – a CNC-techno- lógiák és az ipar 4.0 vívmányainak óhatatlan megemlítésével. Belegondolni is nehéz, milyen távlatokat lesz képes megnyitni a digitális forradalom (a faiparban is), mert az általuk adott eddigi eredmények is sok esetben felülmúlták várakozásainkat.
Fontos azonban, hogy a jövőt, a fejlesztéseket tervezve legyenek biztos sarokpontjaink, amelyek a végcélhoz vezető utat mutatják. Ilyen lehet a kézműves szaktudásunk, egy óhajtott célcsoport és benne megelégedett ügyfelek, vagy, hogy foglalkoztatott munkatársaink érezzék: jó munkájukért cserébe nem kell félteniük állásukat egy számítógép-vezérelt 3D-s marógéptől. Programozzuk be mi is: fejlesztéseink nyomán nyertes-nyertes viszonyokat szeretnénk létrehozni!
Tóth Norbert
