A főszerkesztő üzeni
A minőségi idő
Minap meglehetősen korán mentem be a szerkesztőségbe, úgyhogy beugrottam pár zsemléért egy kis boltba – a reggelihez már csak ez hiányzott. Összeraktam magamnak a szendvicseket, amiből nem maradhatott ki a paprika, paradicsom sem. Jó érzés volt kézbe venni a kedvesemmel együtt termesztett zöldségeket. Bennük volt a velük töltött kerti munka számtalan pillanata: nevelgetésük, a szárak karózása, a tövek kaszált szénával való takarása, találgatás, hogy vajon mikor fognak beérni.
Ezekből a madárfüttyös pillanatokból a zsemlébe harapás rántott vissza: hiába volt friss és nagyra nőtt, mintha csak egy marék füzetlapot evett volna az ember. Fel is bosszantottam magamat: miért kell ilyen silány portékával ügyeskednie annak a péknek? Ezért igazán kár volt olyan korán felkelnie...
Aztán lecsendesítettem magamat, hisz tisztán érezhető volt, hogy mennyivel jobb élmény a mosolygós pillanatok felé fordulni, mint zsörtölődni.
Havi lapszámunk melléklete a mérés köré koncentrálódik. Ma már jószerivel mindent mérünk: azokat is, amiket tényleg meg kell mérni, mert tudni akarjuk az értékeit (egy magasságot, a fűrészáru vastagságát, egy beépítési helyszín paramétereit stb.), és azokat is, amikre az állandó versenyhelyzet kényszerít minket: a gyártásra ráfordítható időt, a bérköltség megtérülését, a kivehető pro tot, és még sokáig sorolhatnám...
De vajon „megmérjük-e" a jókedvvel végzett tevékenységek pillanatait? „Számláljuk-e" derűs megelégedettségeket, a munkánkat méltató elismerő pillantásokat? Mert kérem, ez is „mérhető”. „Mutatója” a dühösségtől indulva a csalódottságon át a teljes megelégedettségig, az örömteli pillanatig mozoghat.
S bár nincs egyetlen címkére sem ráírva, egyetlen termékismertetőn sincs feltüntetve ez az érték, mégis ez lesz a legfontosabb terméktulajdonság a vásárló, a megrendelő részére. S hogyan tudjuk ezt az értéket növelni? A jó szívvel végzett munkával. Azzal az odaadással, hogy egy idegennek is úgy készítjük el azt az asz- talt, széket, bútort, bármit, mintha önmagunknak készítenénk.
Ekkor válik a mennyiségi idő minőségi idővé. Ahogy azt a rómaiak írták a napórák alá: „Csak a derű óráit számolom.”
Tóth Norbert
Tartalom
