A főszerkesztő üzeni
HATÁSSAL LENNI
Jólesett megtapasztalni azt a sok igyekezetet, amit magánemberek és cégek vezetői, fiatalok vagy épp az idősebb korosztály tagjai mind együttvéve nyújtottak a novemberben megrendezésre került Magyar Asztalos Tanulmányi Verseny sikere érdekében. Jöttek a felhívásra, és hozták, amire képesek voltak: alapanyagot, szerszámot, munkaerőt, szellemi munkát. Tették ezt belső meggyőződésből, a segíteni akarás vagy tudás erejével. Illetve tették-tehették jól felfogott érdekek mentén is – miért is ne tették volna, hiszen jó érzés fellépni a támogatók pulpitusára. A lényeg, hogy valamiféle meggyőződés és az ebből születő döntés mentén energiák mozdultak meg egy cél érdekében. Ezzel azonban hatással voltak a környezetükre is. A verseny létrejötte ugyanis nagymértékben köszönhető nekik is.
Nap mint nap döntések mentén igyekszünk élni, valamilyen értékrendre épülő elhatározások segítségével. Így születnek meg a céljaink, majd ebből a határidők – amik már a cél időben is megragadható állapotát szeretnék felvenni. Aztán ebből jönnek létre a tettek – gondolataink egészen konkrét formái –, amelyek képesek legyőzni az úton fennálló akadályokat is – meggyőződésbeli akaratunk által. Jó esetben, mert van olyan is, hogy változik a meggyőződés, elfogy az akarat és megtorpan az ember. Akárhogy is van, ezen folyamatok által nem csak mi alakulunk (tanulunk, tapasztalunk). Ezeket mások is látják, érzékelik, és ez beleszövődhet az ő életükbe is, ami által ők is alakulhatnak. Szóval hatással vagyunk a környezetünkre.
A folyamat attól is szép, hogy állandó visszacsatolásban van önmagával. Saját tetteinkből tapasztalva képesek vagyunk meggyőződéseinken változtatni, de ezt érheti el bennünk az a felismerés is, hogy amit teszünk, az másokat is formál.
Emlékeznek, honnét indultunk? Az asztalosversenytől, a szakképzés egy speciális válfajától jutottunk el idáig. Ha azt mondjuk, hogy nehéz manapság szakképzett szakembert, motivált tanulót találni, akkor gondoljunk arra: amit mi magunk megteszünk egy ügy érdekében, azzal is formálhatunk másokat. Nem kell feltétlenül asztalosversenyt szponzorálni: naponta a gyalupad vagy a tervezőasztal mellett állva, egy vállalkozást irányítva is teremthetünk másoknak példát. S ha az követendő, akkor követni is fogják.
Szeretetteljes karácsonyt és sikeres új esztendőt kívánok minden munkatársam nevében!
Tóth Norbert
Tartalom
