A főszerkesztő üzeni
MERRE TARTUNK?
A világ keleti felén úgy tartják, hogy mindenkinek van egy története. Az ember ezt a történetet viszi keresztül az egész életén; ez a sajátja, csakis őróla szól, sőt, joga van rendelkezni vele. Olyannyira, hogy ha ezt el szeretné mondani a legjobb barátjának, vagy egy vadidegennek, akkor azt a másiknak kötelessége meghallgatni, és amennyire képes rá, együttérzést mutatni felé. Aki mesél, megnyugszik.
Miért? Megoszthatja azt, amije van – bánatát, örömét. Vagyis, mert figyelnek rá. Aki hallgat, fontosnak érezheti magát. Olyannak, mint akiben megbíznak. Vagyis, mert figyelnek rá. Ekkor a két ember elkezd közös vonásokat felfedezni a saját és a másik élete között. Esetleg arra is rájön, hogy amilyen irányban élte addig az életét, az módosításra szorul. Miért? Mert az élet nagyon egyszerű alapszabályokkal működik minden emberben, és túl sokan vagyunk ahhoz, hogy ne vegyük észre az ismétlődéseket a másikban. Kedves olvasó!
Szeretném jelezni, hogy ön (te) egy nagy létszámú közösség tagja (vagy). Szeretnék párbeszédet kezdeményezni, leülni egymással, még ha képzeletben is, és aztán beszélgetni. Miről? Az élet dolgairól, amik foglalkoztatnak minket: barátságról, családról, sikerről, kudarcról, szakmáról. Nem kell, hogy regénybe illő legyen, és attól se féljen senki, hogy unalmas lesz a másiknak. A lényeg, hogy az a saját története legyen – őszintén. Miért? Azért, mert bár ez egy szakmai lap, olvasói lelki életet élő emberek, akik a saját történetüket magukhoz szorítva igyekeznek boldogulni.
Ha megosztjuk azt, ami minket érdekel és foglalkoztat, meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy valahol, valaki(k) ben célt ért a történetünk. Elindul az értő figyelem, majd ötletek, sok esetben megoldások fognak születni. Mindenki jól jár. Persze olyan is van, hogy látszólag a dolgok, amiket az élet hoz felénk, nem kapcsolódnak össze, mintha csak egymástól különállóan és logikátlanul találtak volna ránk. De előbb-utóbb fel fogjuk ismerni, hogy ezeknek a dolgoknak ott és akkor milyen jelentőségük volt. Hogyan? A faipar@faipar.hu e-mail-címünkre lehet küldeni az írásokat, amiket az újság hasábjain teszünk közzé. Hagyományos postai úton is lehet küldeni, ha az jobban megfelel.
Várom a történetét, a történetedet! Lássuk, hogy merre tartunk!
Tóth Norbert
Tartalom
