Magyar Asztalos

szakfolyóirat

Magyar Fa- és Bútoripari Unió hivatalos fóruma

2018. június

A főszerkesztő üzeni

EDZETTSÉG

Miközben azon gondolkodtam, mit válasszak az e havi lapszél témájának, hirtelen arra döbbentem rá, hogy hát mindvégig az orrom előtt volt, hogy nem vettem eddig észre…? Azt tudniillik, hogy a kiválóság a jobbító törekvések és a nehézségekkel való ütközések során születik meg. Máris megvilágítom, mire is célzok.

Mellékletünk e havi témája a forgácsolószerszámok, azaz minden olyan gépi vagy kéziszerszám, ami a fát formálja, alakítja. Itt értelemszerűen szó esik a különböző ötvözetű szerszámacélokról, valamint a gyémántról is, mint a világ legkeményebb anyagáról. Ezeknek az anyagoknak kivétel nélkül az a közös jellemzőjük, hogy kialakulásukat megelőzően nehézségeken mentek keresztül, melynek során megedződtek. Az acél esetében a vasat, annak érdekében, hogy keményebb, martenzitesebb legyen, hevítik, majd pedig nagyon gyorsan lehűtik, illetve utána meg-
eresztik (olvadáspont alatti hőn tartják), hogy csökkentsék a ridegségét. Így nyerhető a vasból egy sokkal keményebb, szívósabb, ugyanakkor rugalmasabb anyag. A természetes gyémánt a magmában oldott szén hűlése során, tehát rendkívül magas hőmérsékleten, ugyanakkor egy nagyon nagy nyomás alatt fokozatosan jön létre. A végeredmény: tökéletesen rendezett kristályrács, ami minden más anyagnál ellenállóbb. Érthető, hogy szerszámaink esetében óhatatlanul keressük azokat az anyagokat, amelyek kellőképpen kemények, és megbízhatóan lehet rájuk számítani a nehezebb feladatok elvégzése során is.

Az ember esetében, vajon, nincs ez hasonlóképpen? Felfedezünk-e magunkban, másokban összefüggéseket az élet által hozott nehézségek és a kitartás, helytállás között?

Nos, ezt mindenki maga tudja megválaszolni. Én mindenesetre úgy hiszem, hogy bár nem mindig születik a kiinduló állapotnál kiválóbb eredmény a nehézségek során, létezik egy különös kapcsolat a nehéz és az értékes között. Ezt a kapcsolatot felismerve és megragadva lehet kézen fogni azt, ami az átalakulás sokszor fortyogó, szikrázó, fájó folyamatain megy keresztül. Ez a kapcsolat a fémek esetében az anyagismereti tudomány ismerete és helyes alkalmazása, melyből egy rendezettebb, nemesebb anyag születik. Az embernél ez a rendezettség az igazra, a jóra, a szépre való törekvés mentén fog elérkezni. Többek között ez a tanulság is kiolvasható e havi mesterportrénk főszereplőjének élettörténetéből.

Álljunk a fényes oldalra, jöjjön az a nehézség bárhonnét is: a külvilágból, vagy épp saját félelmeinkből, ellenséget vizslató gondolatainkból. Legyünk edzettek a lélek csatamezején is!

Tóth Norbert