A főszerkesztő üzeni
ELIGAZODÁS
Szeretem azt az érzést, amikor egy régóta megoldásra váró feladatomra, egyszer csak „bekattan” a válasz, felvillan az „isteni szikra”, és az embernek az az érzése: „Hogy én erre eddig miért nem gondoltam? Olyan magától értetődő, olyan egyszerű!”. Úgy képzelem, hogy olyasmi ez, mint amikor az ember saját élettapasztalatai tárházában keresgél egy bizonyos dolgot, de azért nem találja meg, mert vagy eleve rossz a kiindulási pont, vagy a megközelítés módja az, ami hibás. Ezt egy zseblámpához tudnám hasonlítani, aminek a szűk fénycsóvája mentén szeretnénk megtalálni valamit egy hatalmas és zsúfolt vaksötét csarnokban. Majd amikor jön az a bizonyos szikra, akkor valójában felkapcsolódik a teljes csarnokvilágítás. (Következésképpen: a jó válasz már eleve bennünk van…)
Miért mondom mindezt? Az ember alapvető tulajdonsága, hogy keresi a válaszokat. Várjunk csak, másképp fogalmazom: nem az a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e válaszokat keresni és megoldásokat találni. A kérdés az, hogy miért nem teszünk fel kérdéseket? Van egy kérdőszó, ami szerintem nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy felkapcsolódjon az a bizonyos villany. Ez a szó a miért.
Miért? Azért, mert nyitottá teszi a kérdezőt, így hajlandó lesz arra, hogy kicsit félretegye azt, amiben eddig hitt, amit eddig gondolt.
Íme, két idézet két cikkünkből – a nyitottságra vonatkozóan. Kedves olvasóm, ha egyikben-másikban érzékel valami kapcsolófélét, akkor magát a cikket is olvassa el! (Itt jegyzem meg, hogy további kapcsolók is találhatók a lap hasábjain.) Jó „felkapcsolódást” kívánok a nyárra!
„…fontosnak tartom megvalósítani, hogy mindenkinek legyen …felelősségi köre. Ezzel a felelősséggel pedig el kell tudnia számolni. Nyilván tévedhetünk, tévedünk is, hiszen emberek vagyunk, de minden hibát a helyére kell tenni a jövőre nézve. Minőségi termék akkor születik folyamatosan, ha rend van.” (Németh László)
„…nem kell a boldogságra törekedni. Az valójában kísérő jelenség. A nyitott, őszinte, jóra törekvő életvitelünk velejárója. Ha örömmel végzed el azt, amit rád helyezett az élet; ha szeretetet adsz, és képes vagy befogadni a feléd irányuló szeretetet; ha hálás vagy azért, amid van; ha őszintén megbocsátasz magadnak, és képes leszel megbocsátani másoknak; ha a kapcsolataidat ápolod, és jó baráti kapcsolatokat alakítasz ki; ha mindenben a mértékletességre, mint egyensúlyra törekszel, akkor boldogságban lesz részed.” (Horváth Ferenc)
Tóth Norbert
