Magyar Asztalos

szakfolyóirat

Az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség hivatalos fóruma

2019. január

A főszerkesztő üzeni

A hatékonyság és a boldog csirke

A minimálbérekkel és a garantált bérminimummal kapcsolatos év végi bejelentés jelentős hatásokat indított el. Egyrészt a bérből élők újabb garanciákat könyvelhetnek el, miszerint munkájuk ára hivatalosan is többet ér. Másrészt ez a munkáltatókra is hat: ti. ezen bérköltségek kigazdálkodása okoz nem kevés fejtörést.

Nézzük ezt most a munkáltatói oldal felől! Megdrágult az élőmunka, miközben továbbra is jelen van az árverseny. A bérköltségeket nem lehet egy az egyben a fogyasztóra hárítani, mert nem mindenki fog így cselekedni, így az árversenyben hátrébb fogunk kerülni.

Hát akkor mi a megoldás? „Vezessek be működési költség megszorításokat?” „Automatizáljam a termelést?” „Tiltsam be a munkaidő alatti mobiltelefon-használatot?” Természetesen lehet gondolkodni ezeken is, főleg, ha van mit tenni. Ám én most átterelném a témát a közgazdaságtan síkjáról egy egészen más területre. Nevezzük ezt mondjuk „boldog csirke” állapotnak.

Tudják, milyen a boldog csirke? Azt teheti, amihez csak kedve van: a szabadban kapirgál, miközben jó levegőn van, süt rá a nap, sőt, még szemes takarmányt is kap. Hogyan „hálálja” meg mindezt? Ellenállóbb lesz, hosszabb életet él, közben egészséges tojásokat ad (ami nem a mesterséges színezékektől sárga), s ha végül a lábasba kerül, a húsa is finomabb, tartalmasabb lesz.

Nos, a teljes megelégedettség üzenetét szerettem volna a boldog csirkével kifejezni. Azt az üdvös állapotot, hogy az általunk gyártott termékek és kínált szolgáltatások a tőlünk telhető legjobbat tartalmazzák. Ehhez nem csak az kell, hogy határidőre leszállítsuk a megrendelést, vagy hogy vállaljuk a garanciaidőt. Ha teljes figyelemmel fordulunk a vevőink felé, ha szakmailag a legjobbat javasoljuk (és nem azt nézzük, nekünk hogyan könnyebb), vagy ha nem sajnáljuk az utánajárást ahhoz, hogy az ideális alapanyagot hajtsuk fel, akkor tényleg érezni fogja a vevő, hogy nálunk jó helyen van. A munkatársak eredményessége is jobb lesz, mert látják a jó példát, és vagy ők is alkalmazzák vagy odébbállnak. Költségeink letisztulnak, amihez ha tisztességes nyereség párosul, akkor az eladási ár is méltó lesz a munkánk színvonalához. S a lelketlen tucatgyártás világában élők között bőven lesznek olyanok, akik ezt értékelni fogják és megfizetik. Nem kell tehát árversenyre szorítkozni, mert mindenki jól jár, beállhat egy újabb egyensúlyi állapot – a magasabb bérköltségek mellett is.

Nevezzük ezt hatékonyabb működésnek? Legyen, bár a boldog csirke erről semmit sem fog tudni.

Tóth Norbert főszerkesztő


hirdetés