A főszerkesztő üzeni
AZ EGYSÉGBEN NYUGVÓ ERŐ
Elsőre talán nem úgy tűnik, de sokan vannak olyanok, akik, bár rengeteg a munka és sokat is dolgoznak, mégsem látják azt, hogy haladnának. Úgy érzik, hogy munkaidejük szétforgácsolódik az apró-cseprő javítási munkákban, az állandó helyszíni felmérések/szerelések alkalmai kapcsán, vagy éppen a folyamatos anyagbeszerzésekben. Ha így van, akkor bizonyos, hogy nem azzal foglalkoznak, amivel igazán kellene.
Nem azzal van a baj, hogy ezeket a feladatokat megcsinálják. Inkább az a gond, hogy eközben nem azt teszik, amit igazán kellene: az olyan dolgokat, amiket nem tudnak senkire sem rábízni. Olyan ez, mint amikor a vándortáborban lévő diákok egyszerre kell, hogy útnak induljanak a következő táborhelyre, de a nagy sietségben mindegyikük a másik cipőjét veszi fel az emeletes ágyak tövéből. Az eredmény az lesz, hogy senki sem érzi jól magát, pedig a megoldás egészen közel van…
Biztos vagyok benne, hogy saját körön belül megtalálhatók azok az emberek, akik képesek egymást kisegíteni, méghozzá hosszú távon. Hiszen sokfélék vagyunk: egyszemélyes műhelyekben vállalkozók, kisebb-nagyobb cégek vezetői, hatalmas termelőüzemek tulajdonosai.
Az általunk örömmel végzett munka is ugyanilyen sokszínű: van, aki a javítási munkák aprólékosságaiban leli örömét, van, akinek a tömegtermelés áramlata kell, mások szívesen beszereznek, adnak-vesznek, megint mások kiválóak valamilyen részfeladatban, de valahol igénylik a vezetést.
Persze nem könnyű eldönteni, hogy egy ilyen közös összefogás kapcsán kikkel jár jól az ember, és kik azok, akiktől érdemes tartózkodni, mert több rossz születik egy esetleges szövetségből, mintha egyedül járnák tovább az útjukat. Mindenesetre a közös értékrend meglétére/hiányára érdemes figyelni! Elég, ha megnézzük: az illető barátaival vajon ugyanúgy elgondolkodnánk egy közös üzleti vállalkozáson?
Egy jó partner megtalálása abban az érzésben is megmutatkozik, amikor azt tudjuk mondani, hogy az én saját nézőpontom is fontos az ő számára, nem csak a sajátja.
„Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos” – írja Marcus Aurelius. Ha ő, római császárként, ekkora hatalommal a háta mögött ki tudta ezt mondani és nem akarta saját érdekeit mindenáron a másik fölébe helyezni, akkor nekünk is menni fog. Keressünk magunknak jó partnereket, adjuk mi is hozzá a tőlünk telhető legjobbat, és higgyük el, hogy az egységben nagyobb erő nyugszik, mint amire egyenként képesek lennénk!
Tóth Norbert
