Magyar Asztalos

szakfolyóirat

Az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség hivatalos fóruma

2019. május

A főszerkesztő üzeni

 

AZ EGYETEMES EMBER

Uomo universale – így hívták a reneszánsz kor kutató-alkotó emberét. Jelentése kis kifejtést igényel. Olyan emberről van szó, akinek nemcsak az igénye van meg, de képes is arra, hogy munkájában ötvözze a tudományt és a művészetet. Azaz, amit tesz, abban ugyanúgy benne van a kutató elme összes felismerése és annak alkalmazása, ugyanakkor benne van a szépség megformálásának hajlandósága is. Továbbmegyek! Munkájában felismerhető a szenttel, az Istennel való elmélyülés igénye, ugyanakkor jelen van az emberi kapcsolatok alapját adó illem is. Ilyen ember volt Leonardo da Vinci, ezt érezhetjük Raffaello munkáiban és Albrecht Ajtósi Dürer alkotásaiban. Több szempontból ilyen volt Michelangelo is. Uomo universale, azaz egyetemes ember volt mindegyikük.

Ilyen emberek nem csak a régmúltban éltek! Itt vannak ma is közöttünk. Továbbmegyek! Ilyen hajlandóságokat akár önmagunkban is felfedezhetünk. Merthogy akkor is, ma is csupán arról szól a történet, hogy van-e akarat, hajlandóság arra, hogy kifejezzük azt, ami már belül ott van. Arról, hogy amit elképzelt, megálmodott valaki, azt véghez is vigye. Arról, hogy ne csak tudja a szakmai fogásokat az illető, hanem legyen benne határokat nem ismerő akarat is, hogy azokat formába öntse. És arról is, hogy ha valaki hiányát érzi valamely ismeretnek, akkor annak kutatásába, megismerésébe teljes odaadással vesse bele magát. Sőt, ezt a kutatását akkor se hagyja abba, ha a felismerései egyáltalán nem egyeznek a közvéleménnyel vagy a hivatalos tudományos állásponttal. Egyáltalán nem biztos, hogy az a helyes, ami egyben közismert is.

E havi lapszámunkban megismerhetnek egy olyan embert, aki nem fogadta el azt a választ, hogy „ezt a széket nem lehet megcsinálni”. Addig kereste önmagában a választ, amíg elő nem állt a megfelelő technikai megoldással. Az az amerikai kutató sem hagyta annyiban a dolgot, aki a műanyag vágólapok előtérbe helyezésével és népszerűsítésével szembesült. Addig vizsgálódott, míg rá nem jött a fa vágódeszkák egyedülálló képességére, és addig harcolt, míg a döntéshozó kormányzati szerv nem módosította álláspontját. Történetének összefoglalóját szintén a lapban találhatja.

„Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes” – állította Albert Schweitzer. Mi lenne, ha továbbmennénk? Egyetemes embernek lenni nagyon nehéz, de sosem ismerjük meg az érzést, ha nem állunk neki a tévhitnek nevezett falaink elbontásának.

Tóth Norbert főszerkesztő