Magyar Asztalos

szakfolyóirat

Az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség hivatalos fóruma

2019. június

A főszerkesztő üzeni

 

„NE SOKAT TÉGY, DE AZT JÓL!”

„Nekem erre nincs időm!” – mondhatná bárki, aki élete szervezésében, vállalkozása irányításában jó ideje kénytelen megszokni azt, hogy mintha az idő felgyorsult volna körülötte és a tempót neki is fel kell vennie. Az idő nyilván nem gyorsult fel, ám a sietség, a türelmetlenség valóban egyre inkább jelen van. A gazdaságban egyre többet kell termelni, miközben a kereskedőknél soha nem látott az árubőség. Miért van mindez? Talán azért, mert egyre több a bóvli, a rövid élettartamra megtervezett tömeggyártott tucatáru. A több át akarja venni az irányítást a jobb felett, emiatt kiveszőben van az értékteremtés. A hannoveri Ligna kiállítás az erdészeti és faipari gépek, technológiák nemzetközi mustrája. A május végi eseményre ellátogatók is nyilván azon voltak, hogy ár-érték arányban a lehető legjobb megoldásokat válasszák. Ennek ellenére rengeteg olyan termék és szolgáltatás volt, ami pillanatnyilag ígéretes termelést biztosíthat, ám hosszú távon technológiai zsákutcába vezet, mert nem törekszik arra, hogy kompatibilis legyen másokkal, így csakis szigetüzemmódban képes működni. Vagy, mert környezetszennyező anyagokra és technológiákra épül, amit előbb vagy utóbb a helyi emberi közösségek el fognak utasítani. A címbéli idézet az Assisi Szent Ferenc életét bemutató alkotásból, a Napfivér, Holdnővér című, Zeffirelli-féle film egyik betétdalából származik. Francesco egyszerűen szabad életet szeretett volna élni. A környezetében lévők azonban meggazdagodást, hatalmat ígértek neki az ügyeskedésért, a nagyravágyásért cserébe. Mivel ezzel nem tudott azonosulni, ezért a háttérbe vonult és szerzetesnek állt. Visszahúzódott a nyüzsgéstől, látszólag lemaradt. Ám nézzük meg ezt egy nagyobb távlatban! Míg a tolongást és a nyüzsgést népszerűsítők „hagyatéka” ma már sehol nincsen, addig a későbbi Ferences-rend, akik az ő alapjaira helyezték a működésüket, máig fennmaradtak.

Nem arról van szó, hogy vonuljunk el a világtól. A tisztes munkavégzés ma is része kell legyen egy embernek. Arról van szó, hogy ne a gyors legyen a kizárólagos vezérelv életünk irányításában. Az azonnali bankkölcsön lehetősége, a mai bevétel holnapi fokozásának ígérete csupán pillanatnyi megoldást ad. Valójában elkápráztatja az embert, mert a kapott eredmény nem lesz tartós, ráadásul kizökkenti a saját ritmusából és elkezdi hajszolni. Ha lépésről lépésre haladunk, ha munkánkat mosoly kíséri és mosoly követi, akkor annak minden tekintetben öröm lesz a bére.

Tóth Norbert főszerkesztő