A főszerkesztő üzeni
ÉRTÉKEK TEREMTÉSE ÉS MEGŐRZÉSE
Az asztalos egyik feladata az értékteremtés és -megőrzés. Ezt sokféleképpen vihetjük véghez. Természetesen az értékteremtés feladata alól a faipar sem kivétel, az más kérdés, hogy ezt hogyan látja el, milyen minőségű és életciklusú termékeket állít elő. Persze, a problémakör nem ilyen sarkos, vannak és lesznek is kivételek. Viszont sokunk adja a fejét restaurálásra, javítási munkákra, minthogy egy újat készítsünk a régi helyett. Ennek több oka is van. Az ügyfél oldaláról nézve a megszokás, a ragaszkodás és az emocionális vonatkozás. Én magam kisebb restaurálásokba folytam bele, nem kell nagy dolgokra gondolni, de igazából nem kedveltem a műfajt. Kell egyfajta lelkület és egyben tisztelet is a régi mesterek felé. Ez ott kezdődik, hogy megértjük a terméket. Az alkalmazott technológiákat, a funkciót, a formát, a felhasznált anyagokat. Ehhez azonban felkészültség, tapasztalat és tudás kell. Ezeket pedig valahonnan össze kell „kaparni”. Azért írom ezt a nem túl szép szót, mert ezek az ismeretek nem teremnek minden sarkon vagy bokorban, de még az agyonajnározott interneten sem. Vagyis igen, de zömük olyan fals információkat tartalmaz, amelyeket senki és semmi sem szűr. Ahogyan sok írott médiát sem fékez a lektorálás keményen lesújtó, lexikális, valamint tapasztalati ökle, mely minden vadhajtást még csírájában törne le, ásna el és hintené be sóval. Ez nemcsak a mi szakmánkat érinti, hanem úgy anblokk mindent.
És itt jön az én bánatom. Az internet kiszorítja az olvasás (nem csak) hagyományos értelemben vett szertartását. De továbbmegyek, az olvasást is. Az olvasás fizikai érzését, ahol az érzékszervek együttes működése hat az agyra, és egyfajta átszellemült orgiával hoz létre, vagy közöl értéket. Az ujjak érintik a lapot, melynek susogását a hallás nyugtázza, majd lapozás közben a szaglásunk által érezzük a nyomdafesték fanyar illatát, miközben a szemünk vadul kutatja, mi lehet a következő oldalon.
Milyen képekkel, ábrákkal próbálja a tördelő elterelni a figyelmet az olvasásról – ezzel még jobban fokozva a vágyat, hogy folytassuk az információk iránti érdeklődést, de mégis, közben egy koherens egységgé gyúrja össze, vagy kösse össze a saját, korábbi tapasztalással. Vagy felkeltse az érdeklődést a mélyebb megismerésre, ösztönözze az olvasót a kutatásra, egy új szellemi kalandra.
Mindezt olyannyira, hogy az újságot, vagy könyvet bárhová elvihetjük, mutathatjuk, nézegethetjük, kölcsönadhatjuk.
A nyomtatott írások az olvasatomban mindig értéket képviseltek. Feladata a tájékoztatás, vagy szórakoztatás, egyéni gondolatok átadása, más fényben való megvilágítása, de a lényeg, hogy ott legyünk vele kontaktban. És ez most eltűnik. Remélem, nem sokáig, de így, lapozható formában, szagosan, fényesen, netán szamárfülesen, nem lesz. A 14. lapszélemet írom, és sokszor voltam úgy, hogy minek?! Egyáltalán, ki kíváncsi egy botcsinálta főszerkesztő gondolataira… Aztán jött pár levél, melyek hol megköszönték a lapszélt, hol támogatásukról biztosítottak. Ez jó érzés, de most új dolog kezdődik – és a lapszél sem tűnik el.
Az újság átköltözik a digitális térbe. Abba a térbe, ami egy más világ, s amit én is rendszeresen használok, de kicsit tartok tőle, hogy a fejünkre nő. Persze, ez az én paranoiám. Igyekszünk továbbra is az értékteremtés útját járni és minden kedves olvasónkat ebben támogatni, mert a boldogulás útja számomra az egyediségben és az alkotás örömében van. Ha az alkotásunk pedig egy közös munka eredménye egy ügyfelünkkel, akkor annál már nem sok szebb dolog van a világon, amit szakmailag elérhetünk. Ezúton szeretnék minden kedves olvasónknak köszönetet mondani a hűségéért és a belénk vetett hitért, bizalomért. Kollégáimnak pedig azt, hogy segítették a munkámat, jobbá tettek és tanítottak, s hogy elviselnek.
Hauch Tamás
