Magyar Asztalos

AZ INFORMÁCIÓS KORSZAK INFORMÁCIÓS SIVATAGÁBAN

Asztalosként megszoktam, hogy vannak új dolgok, vannak régiek, azonban a „régiek” (itt az idős mesterekre gondolok) tudása és kreativitása sokszor vetekedett a mai technológiákkal és szakmaisággal. Most nem a jól bevált közhelyet szeretném felhozni, hogy „bezzeg az én időmben”…

Ám vannak dolgok, amiket nehezen emésztek meg. A magyar nyelv rendkívül kifejező és színes. Akár irodalmi, akár szakmai nyelvezetről van szó, akár szlengről, egyszerre tud egyértelmű és kicsit árnyalt is lenni. Viszont sok esetben találkozom olyan új „szakszavakkal”, melyekkel nem tudok mit kezdeni, mert nem így tanultam, nem ilyen környezetben szocializálódtam. Lehet, bennem van a hiba. Ilyen egyből a hengercsiszolók új elnevezése. „Dobcsiszoló”. Értem, hogy az angol nyelvterületen „Drum Sandernek” nevezett gépek Google-fordítása dobcsiszoló, de sajnos ez félrevezető. Nem tartom magam „kompetens” embernek, de ilyen alapon jönnek létre azok a csodálatos használati útmutatók, amelyekből kiderül, hogy „ne fúrj a csavar átmérőjébe”, vagy a támasztólétrával ne kíséreljünk meg akrobatikus mutatványokat. Nem egyszerű az élet, nem is igazán lennék szaklektor. Meg nem is igazán vannak ilyenek. Sajnos! Így jöhet a hülyeség az ismeretterjesztő műsorokból, az átvett külföldi szakkönyvek magyarosított változataiból és akkor az angol nyelvű videókról már nem is teszek említést. Ahogy egyik ismerősöm szokta mondani, „van baj!”. Baj van, mert sajnos a hazai tankönyvek nincsenek a helyzet magaslatán, ebből kifolyólag a szakmával ismerkedni próbálók a külföldi oldalakból merítkezve oltják a tudásszomjukat. Kicsit olyan ez, mint az a bizonyos keresztrejtvény a „gyönyör nyílásával”, amelyről kiderül, hogy a szerkesztő a nyilas Ámorra, a püspök és a bíboros az anusra asszociált. És ha egy ilyen szakmai keresztrejtvényből (amikor az idegen szövegkörnyezetből ismeretlen kifejezéseket saját értelmezés alapján egészítjük ki) félreértések keletkeznek, akkor vajon ki lesz a hibás? És ez csak a jéghegy csúcsa.

Friss hírekről sem egyszerű írni akkor, amikor ezen hírek birtokosai nem igazán szeretnének nyilatkozni, hogy miért jó az, ami a portékájukat használhatóvá teszi. Mert adatokat bárki el tud olvasni. Közben úgy érzem magam, mint a háztartási kisgépboltban, amikor egy eladótól megkérdezem, hogy a 67 különböző tévé közül melyik miért jó? Aztán a fiatalember nekiáll felolvasni a kis táblák szövegét. Amit egyébként már kívülről fújok, csak mivel viszonylag ritkán vásárolok ilyen készüléket, nem szeretnék fél év intenzív híradás-technikai tanfolyamra beiratkozni. Neki meg ez lenne a dolga. Bár lehet, hogy ismét tévedek. Engem az előnyök, hátrányok és az érdekel, hogy az a valami, amiért kifizetek egy halom pénzt, miért lesz jobb, mint a másik, amin egyébként ugyanazt az igénytelen műsort nézhetem, mint amazon. De úgy vagyok ezeken a helyeken, mint egy Csehov-felolvasóesten. Ásítozok, de közben tombolok mélyen és várom, hogy befejeződjön, mert rosszat se akarok az emberkének. Olyan lelkesen olvas…

Így lényegében minden próbálkozásom ugyanúgy zárul: nem veszek tévét. 14. éve. Viszont vennék egy kontaktcsiszolót. Jó, nem NatGeo-t nézni, csak az alapdolgokra. És arra jutottam, hogy használtat fogok venni, ami kipróbált, már bizonyított és többeknél bevált. Kis fórumozás, pár ismerős megkérdezése, aztán az információk feldolgozása és a malacpersely széttörése után… Meglátjuk, maximum kicsit szerelgetni kell, azt meg már megszoktuk az újaknál is…