A főszerkesztő üzeni
NEM MINDEN
A különböző adaptációk, vagyis a technológiák átvétele és átültetése a saját gyakorlatunkba sokszor nem egyszerű. Még kezdő tanuló koromban történt, amikor is az egyik osztálytársam úgy igyekezett a gyaluvasat megélezni, hogy előbb észveszejtő módon kikalapálta az élét. Ezek után, a mai napig tisztázatlan körülmények között talált egy reszelőt és gyalupadba fogva a gyaluvasat, elkezdte módszeresen befejezni az élezést. Mindezt olyan nagy átéléssel, hogy azt se vette észre, mindenki őt figyeli. Mesterünk arcára egyszerre ült ki a döbbenet és a düh kettőssége. Mi tizenöten mozdulatlanul álltunk és vártuk, most vajon mi lesz a következő lépés. Társunk hihetetlen elégedettséggel vette kézbe a „megélezett” gyaluvasat és már nyúlt a gyalutokért, hogy beállítsa, amikor észrevette, hogy mindenki néma csendben, árgus szemekkel figyeli.
Egyből felismerte, hogy itt vagy nagyon megdicsérik, vagy valami katasztrófa fog következni. Mesterünk halkan, de érezhetően érthetetlen dühvel tette fel azt a kérdést, amit mindnyájan magunkban is feltettünk: – Mit csinálsz, Feri? Erre ő kicsit idegesen, de valahol büszkén mondta: – Megélezem, mint a kapát. Városi gyerek lévén, erre a válaszra senki sem számított. Mesterünk következő kérdését soha nem felejtem el: – Van itt barátod? Néma csend volt a válasz, majd máshogy fogalmazva jött a következő kérdés: − Itt ki a legjobb hozzád? Kis meglepetésemre, az osztálytársam engem nevezett meg. Az „öreg” mindenkit szépen visszatessékelt a gyalupadjához, majd megkérdezte tőlem, mit szólok a dologhoz. Én nem találtam szavakat, s igazából elkezdett az a fajta nevetési inger a hatalmába keríteni, melyet, ha vissza kell tartani, csak erősödik. Szégyellem, de akkor igazából ez lett volna az egyetlen reakcióm, mivel az élezést addigra rendszeresen gyakoroltuk, így aztán nem értettem ezt a rövidzárlatot a társamnál. Aztán átbeszéltük a dolgot és Ferivel több éven át szoros barátok, munkatársak voltunk.
Hogy jön ez ide? – tehetjük fel a kérdést. A válasz nagyon egyszerű és fontos. Rengeteg technológia, szakmai fogás kering az interneten, a műhelyekben. De mindig vizsgáljuk meg, hogy az, ami más körülmények, más szakmai felkészültségű vagy habitusú embernél működik, az vajon nálunk is működni fog? Csak azért, mert valakinek egyszer vagy párszor sikerült egy-egy bravúrosabb „mutatvány”, nem biztos, hogy az a jó megoldás számunkra is. Itt az egészen egyszerűtől a komplikáltabb szerkezetig mindenre gondolok. Nem lehet konkrét példákat említeni, de egy biztos! Minden esetben, amikor új terméket fejlesztünk, vagy új szerkezeteket szeretnénk bevezetni az eddigi gyakorlatot felváltva, nézzük meg annak előnyeit, a műhely adottságait és vessük össze a saját képességeinkkel is!
Az osztálytársam is látott valamit, amit jobbnak, gyorsabbnak ítélt és kipróbálta. Igazából, mint próba, megállta a helyét. Bebizonyosodott, hogy nem működik, nem jobb, bár könnyebb volt. Nyilván a történet sokunkban egyszerre irreális és humoros színezetű. Valójában azonban azt is látnunk kell ezzel kapcsolatban, hogy fiatalon, de még idősebb korunkban is hajlamosak vagyunk olyan dolgokba belefolyni, melynek a kimenetele ugyan kockázatos, de felbuzdulunk, hogy mások sikerrel alkalmazták. Legyünk óvatosak!
Hauch Tamás
