Magyar Asztalos

LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN ELLENSÉG

Tavaly, az év legszebb hónapjában tartott májusban írtunk arról, hogy miközben érkezik a nyár, az égbolt egyre borongósabb. Akkor már hetek, hónapok óta mást sem lehetett hallani, mint hogy az asztalosiparban az alapanyag-ellátás problémákba ütközik. Ezzel párhuzamosan soha nem látott magasságokba jutott a faanyag ára. S az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a megemelkedett árakra és az ideiglenes hiányokra hosszú távon kell felkészülni. A helyzet a szakmai várakozásoknak megfelelően azóta sem javult. De ennél most van egy sokkal súlyosabb probléma!

Jelen helyzetben sokan gondolhatják azt, hogy nem is kellene egy-egy iparág gondjaival, problémáival foglalkozni, amikor a mindennapi életünket általában meghatározó problémával kell szembenéznünk. Kétségtelen, hogy ebben igazuk is van. Ahogy abban is, hogy az elmúlt napok történései megint csak nem a pozitívumokat erősítik majd a gazdaságban, az iparban.

Döbbenten állt a fél világ az előtt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Nem nagyon akartuk elhinni, hogy a délszláv háború lezárása után két évtizeddel ismét háború lesz az öreg kontinensen. Hogy a Krím-félsziget nyolc ével ezelőtti elfoglalása után újabb, az eddiginél sokkal nagyobb fegyveres konfliktus alakul a két szovjet utódállam között.

Ki az, aki szeret félelemben élni? Amikor robbantásokkal és merényletekkel akarták megfélemlíteni az európaiakat a terroristák, akik a migránsok tízezreivel érkeztek az öreg kontinensre, értetlenül álltunk a történtek előtt. S abban bíztunk, hogy egyszer csak vége szakad a bizonytalanságnak, s hogy ismét aggodalom nélkül élhetünk.

A terroristák után jött egy teljesen láthatatlan ellenség. A koronavírus. S megint csak félhettünk és aggódhattunk. Önmagunk és szeretteink miatt. Megint csak nem értettük, hogy mi történik. Ilyen világjárványra a mi életünkben nem volt példa. Alapjaiban változtatta meg a mindennapjainkat, sajnos még ma is társunk a Covid. De már belefáradtunk. Már nem akartunk nagyon tenni ellene, már elhagynánk a maszkot, már élnénk, úgy igazán. Ahogy régen.

Aztán ahogy kívántuk, órák alatt „eltűnt a koronavírus”. Már nem téma. Jött helyette más. A láthatatlan helyett egy látható ellenség. A háború. Ráadásul a szomszédban. Ukrajna ellen hadműveletet indított Oroszország, ám ez a viszály nem „csupán” két ország ügye. Mindannyiunké. S az átlagemberek, a semmiről sem tehető civil lakosság csak abban bízhat, hogy egyik oldalon sem gurul el véglegesen az a bizonyos gyógyszer. Mindenki tudja, hogy a tömegpusztító fegyverek az egész emberiségre veszélyt jelentenek.

Az emberek nem akarnak háborút! Békét akarnak! Nyugalmat! „Az élet él és élni akar”!