Magyar Asztalos

„NE VÁGJ KI MINDEN FÁT!”

Úgy 12 éves koromban költözhettünk szüleimmel családi házba, ahol az egyetlen fűtési lehetőség egy régi, használt kazán volt, amiben fával fűtöttünk. A család számára évről évre nehézkes volt a tűzifa beszerzése. No, nem azért, mert nem lehetett fát kapni, hanem, mert a magas árak miatt pillanatok alatt lenullázódott a családi kassza a téli tüzelő vásárlása után. Az egyik évben aztán az erdészetnél, ahonnan a tűzifát szoktuk rendelni, lehetőség volt arra, hogy egy – mondhatni – minimális összeg befizetése után, egy adott területen magunknak szedhettük össze a téli tüzelőt, így a szállítással együtt is jóval olcsóbban jutottunk tűzifához. Ezek többnyire olyan területek voltak az erdőben, ahol ritkították a faállományt, vagy éppen tarra vágtak egy területet, mert a fák betegek voltak vagy viharkárt szenvedtek, de volt olyan terület is, ahová teljesen új fákat ültettek és azoknak készítették elő a terepet. 

Anyagilag nagyon jó lehetőség volt, hogy magunknak tudtuk összeszedni a tüzelőt, de emellett iszonyatos meló is, fizikailag teljesen lenullázott mindanynyiunkat. Az első évben ketten-hárman hordtuk ki a fát a teherautóig, meredek domboldalon le- és fölmenetelve egész nap. Hamar beláttuk, hogy segítségre lesz szükség, így a következő évben már a szomszéddal mentünk. Két család, két autó fa, voltunk vagy tízen. Minden esetben a helyi erdész vitt ki minket a helyszínre, ahol megmutatta, hogy mekkora területen lehet összeszedni a fát. Külön kiemelte, hogy csak az a fa szedhető össze, ami már ledöntött, lábon álló fát kivágni szigorúan tilos! Mivel a teherautók nagyon lassan teltek meg, a drága szomszéd néhány alkoholtartalmú italtól felbátorodva kitalálta, hogy márpedig fát döntünk. Egyetlenegyet, azzal pont tele lesz az autó és még az erdész sem fogja észrevenni! – valahogy így mondhatta fellelkesülten. Azonban az a szakember, akinek 30 éve az az erdő a munkahelye, aki őrzi, vigyázza és fejleszti a rábízott területet, s ha szükséges fakivágás, akkor az csakis az ő vezénylete alatt folyhat, aki tudja és átlátja, hogy mi történik a saját erdejében, persze egyből észrevette, hogy kivágtuk azt a fát. Nagy balhé lett belőle – hozzáteszem, teljesen jogosan –, s hosszasan mondta, hogy egyébként nemcsak a fiatal és egészséges fát öltük meg, hanem a környezetét is veszélybe sodortuk, mert nem lehet csak úgy találomra kivágni a fákat.

A következő években nem is kaptunk lehetőséget, csak jó néhány évvel később sikerült szerezni ismét területet. Ez volt az első eset, amikor láthattam, hogy az erdők nincsenek magukra hagyva. Ma is rengetegen dolgoznak azon, hogy a fáink zavartalanul éljék életüket a legkülönbözőbb területeken. Később, az első munkahelyem által – amely egy irodatechnikai cég volt – eljuthattam továbbá erdészetekhez, nemzeti parkok igazgatóságainak intézményeihez, vagy éppen a Soproni Egyetemre, ahol magas színvonalú erdőmérnöki képzés is folyik. Kollégáimmal láthattuk, hogy milyen sok és képzett szakember tesz nap mint nap a magyarországi erdőkért és állatvilágért, valamint azt, hogy mennyi fiatal választja hivatásának ezt a területet. Magyarország erdőgazdálkodásán több ezer olyan ember dolgozik, akinek ez a hivatása, sőt továbbmegyek, a szenvedélye! A legjobb tudásuk szerint védelmezik és fejlesztik a féltve őrzött hazai erdeinket. Amennyiben aggódunk az erdeinkért, tiszteljük meg azon szakembereket, akik az erdőgazdaságban dolgoznak, és keressük fel az erdészetek és nemzeti parkok hivatalos oldalait, ahol a megfelelő tájékoztatás mellett, rengeteget olvashatunk erdőfejlesztésekről, természetvédelemről, az ott dolgozók munkájáról. Tájékozódjanak hivatalos forrásból és óvjuk az erdőket, bármerre is járunk a nagyvilágban.