Ablakok műszaki követelményei: biztonsági szerkezetek (6. rész)

Mottó: „Ami számítható, azt számítsd ki; ami mérhető azt mérd meg; ami nem mérhető, azt tedd mérhetővé.
(Galileo Galilei)

A teherviselő képesség

A régi magyar követelményszabvány az ablakoknál és az erkélyajtóknál [5] még a használati erőhatásokkal szembeni ellenállást definiálja. Eszerint a működtetésük során előforduló terhelések hatására olyan használatot akadályozó elváltozást (pl. maradó alakváltozást, üvegtörést) nem szenvedhetnek, amelyet a pántok igazításával javítani nem lehet, és amely a tok és a szárny közötti zárható kapcsolatot megszünteti.
Ajtók esetében [6] a mechanikai igénybevételekkel szembeni ellenállás ötféle típusra vonatkozik. A nyíló szárny saját súlyán felül függőleges terhelést, statikus csavaró igénybevételt, ismételgetett (dinamikus) csavaró igénybevételt, kemény test ütését és lágy-nehéz test ütésével szembeni ellenállást lehet a terhelés függvényében kategóriákba sorolni. Gyakorlati okait lásd az 1. ábrán.
A tartós használhatóságot 10 évi használatot jelentő nyitásszámmal vizsgálva
(ablakok: 10 000; 20 000 nyitásciklus; ajtók: 20 000; 50 000; 100 000; 200 000 nyitásciklus) elvárás, hogy a működtetés a vizsgálat után akadálymentes legyen. A zárszerkezet működtetéséhez szükséges erő a vizsgálat után ne haladja meg a 100 N-t, illetve a 10 Nm-t. (Ez olyan erőhatás, amelyet egy gyerek is ki tud fejteni.) Az ütközési hézag a kerület mentén bárhol mérve 1 mm-nél többet ne változzon. Elvárás, hogy a vasalatok beállítását követően a légzárási, vízzárási és szélállósági jellemző megfeleljen a vizsgálat előtti teljesítménynek.

Az új termékszabvány [7] követelményeket leíró részében a BIZTONSÁGI SZERKEZETEK TEHERBÍRÓ KÉPESSÉGE alatt az alábbi fogalommeghatározást találjuk:
„A biztonsági szerkezeteknek (pl. tartó- és fordítóreteszek, működésgátlók, a tisztításhoz szükséges rögzítőszerkezetek), amennyiben a gyártó által kiadott útmutatónak megfelelően alkalmazták azokat, meg kell tartaniuk az ajtószárnyat, keretet, ablakszárnyat 350 N terhelés esetén 60 s-ig, az ajtószárny, keret, ablakszárny legkedvezőtlenebb helyzetében (azaz irányban, pozícióban). Ezt a határértéket az EN 948 (referenciamódszer) vagy az EN 14609 szerinti vizsgálattal, vagy számítással igazolni kell.”
A fogalom angol és német megfelelője a „Load-bearing capacity of safety devices” és a „Tragfähigkeit von Sicherheitsvorrichtungen”.
A hétköznapi szóhasználat a mechanikai ellenállóság jellemzésére a biztonságosság, teherviselő képesség vagy az ellenálló képesség fogalmat használja. Az anyagok jellemzésére a szilárdság fogalom használatos. A műszaki szóhasználat pedig a tulajdonság körülírására a tartósság, a terheléssel szembeni ellenállás fogalmakat használja. Az elvárás tehát a szabványban megadott küszöbértéknek való megfelelés. Ha a szerkezet a vizsgálat során nem károsodik, megfelelőnek tekinthető.
A mechanikai igénybevételek módja szerint ettől eltérő követelményszinteket és osztályozást is találunk az európai szabványokban [8], melyek a minősítés további finomítását jelentik.

A teherviselő képesség Meghatározása

A laboratóriumi méréseknél első lépésként mindig a kilincsek, a zárak működtetéséhez, valamint az ablak- és ajtószárnyak mozgásba hozásához, nyitásához szükséges erőket kell meghatározni. Mértékegysége: N (Newton). Ezután következnek a rendellenes használatból eredő igénybevételek szimulálásai a nyitásmódnak és funkciónak megfelelő terhelési módokkal, valamint a rögzítők és nyitáskorlátozók vizsgálatai.
A teherviselő képesség méréssel történő meghatározása [9] a vizsgálati módszer szerinti terhelési sémának megfelelően, a 350 N-os vagy a követelményszintnek megfelelő terhelés létrehozásával történik.
A vizsgálati jegyzőkönyvben rögzíteni kell a terhelésmódot, a vizsgálati erőt, a v izsgálat közben mér t (a0–a1), illetve a terhelés megszűnése után maradó alakváltozásokat (a0–a2), és az esetleges károsodásokat. (Lásd az 1–3. képet.)
Érdekesség, hogy a szerkezetekkel szemben támasztott követelmények eg yre csökkennek. A régi mag yar szabványban található elvárás függőleges terhelhetőségre még 500 N volt, a termékszabványban 350 N a rögzített adat. Bár a 4. osztályba soroláshoz 800 N terhet kell elviselnie a szerkezetnek, az 1. osztály eléréséhez elég, ha 200 N terheléstől nem károsodik.

Értékelés

A mechanikai ellenállóság értékelése a termékszabvány szempontjából a megfelelőség igazolását jelenti. Ha a szerkezet működőképes maradt, a teherviselő képesség megfelelő.
(Pl. 350 N – Megfelelő.) Ha a követelményszabványok szerinti osztályba sorolás történik, az eredmény a teljesítményjellemző szerinti osztály. (Pl. Mechanikai szilárdság: 4. osztályú.) Lásd az 1. táblázatot.

Gyakorlati jelentőség

A teherbíró képesség gyakorlati jelentőségét az igazolt teherbírással elérhető biztonság adja. Amennyiben az első típusvizsgálatkor és az üzemi gyártásellenőrzési tesztek után a nyílászáró-szerkezet működőképes marad, biztosak lehetünk abban, hogy a hétköznapi használat során is a működtetéstől semmiféle károsodás nem éri.
Természetesen ez nem zárja ki azonban a balesetek lehetőségét, illetve nem jelentheti a vandál tettlegességnek való teljes ellenállást. Ehhez ezt elviselő alapanyagok, szerelvények és a terméktípus körültekintő megválasztása továbbra is szükséges.

Papp Imre vizsgálómérnök,
nyílászárószakértő (MMK-01-4917)

 ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző
Innovációs Nonprofit Kft.
 

Tetszett a cikk?