Hazai fafajok: A kislevelű hárs

A hársfajok fateste makroszkóposan nem különíthető el. A fakereskedelemben is egységesen a „hárs" megnevezést használják. Megjegyezzük, hogy a két másik elterjedt fajnál lassabban növő kislevelű hárs a tapasztalatok szerint valamivel sűrűbb, keményebb fával rendelkezik. A közép-európai erdőkben e faj található meg leggyakrabban, de hazánkban fontos szerepe van a dél-dunántúli erdőkben igen gyakori ezüst hársnak is.

Elnevezések: Linde, Winterlinde, Spátlinde, Waldlinde, (német); Bast T tree, Teil tree (angol); Tilleul sauvage, (francia); Tiglio selvatico (olasz); Lipa, (orosz).

Elterjedése: A hársak elsősorban elegy fafajok, a domb és a hegyvidék fái. Az alföldi erdőkben csak ritkán fordulnak elő. Az árnyékot kiválóan elviselő kislevelű hárs értékes fája és gazdag lombozata által a talaj humusztartalmát javítani tudó képessége miatt a mainál lényegesen fontosabb szerepet kellene, hogy kapjon (főleg a tölgyesek elegy fafajaként). A délvidéki termőhelyeinken (Somogy, Baranya) a szép növekedésű ezüsthársat is nagyobb arányban lehetne telepíteni. Szólnunk kell a hársak fontos parkászati és fásítási szerepéről is. A szabad állásban növekedő egyedek azonban kevésbé értékes faanyagot biztosítanak. A hársak az üde, mély talajt kedvelik, és kiválóan sarjadnak.

Az élő fák jellemzői

A hársak „matuzsálemi kort" élhetnek meg és óriás méreteket növeszthetnek. A kislevelű hársak közül kiemeljük a Széchenyiek hársfasorát Nagycenken (230-240 év) és a hasonló korú kápolnai (Heves megye) „Kossuth hársakat". Talán legidősebb óriás hársfánk a süttői (Komárom-Esztergom megye) „Rákóczi hárs". A ma is jó egészségi állapotú kb. 400 éves fa 720 cm kerületű! A nagyszámú hazai és külföldi (egyes példányok 1000 év körüliek) védett hárs egyedek a viharos európai történelem tanúiként élték meg az elmúlt századokat. Így nem véletlen, hogy a hársakat ma is számos országban „szent fákként" tisztelik.
A hazai hársak 20-35 m magasságot (10-15 m ág tiszta törzshosszal) és 0,3-0,8 m mellmagassági átmérőt érnek el a fakitermelés korában (60-70 év). A hársak szürke kérge sokáig sima marad, csak idősebb korban repedezik. A kéreg vastagsága 1-3 cm.

A fatest makroszkópos jellemzői

A három hazai hársfaj fája nem különböztethető meg egymástól. A színes geszt nélküli, világos fatest fehéres-sárga színű, gyakran vöröses-barnás árnyalattal. Az évgyűrűhatárok nem határozottak, de egy sárgás vonal jelzi. A bélsugarak a keresztmetszetben csak kézi nagyítóval láthatók. (A hársak egyik jellemzője, hogy e bélsugarak háncsbeli folytatása V alakú, sötétebb elágazást mutat.) A keskeny bélsugarak viszonylag magasak. Így a sötétebb bélsugártükrök a sugármetszeten elérik az 1-1,2 mm magasságot. A finom edények egyenletesen, szórtan helyezkednek el, tehát a korai és késői pászták az évgyűrűn belül nem különülnek el.
Megjegyezzük, hogy a felhasználók az „erdei" és az „utcai (park)" hársak között különbséget tesznek. A zárt állományban (erdőben) nőtt hársak évgyűrűszélessége egyenletesebb, keskenyebb, a fatest kevésbé göcsös.

A fatest mikroszkópos szerkezete

A vékony falú, rövid libriform rostokba és rostt racheidákba ágyazva mikroszkóp alatt megfigyelhetjük az általában magányosan elhelyezkedő edényeket, a keskeny bélsugarakat, és az alig észrevehető faparenchimákat (hosszparenchimákat).
Az edények átmérője (átlag 60 mm) a késői pászta felé haladva kissé csökken. Mennyiségi részarányuk (a keresztmetszet területén): 17%. Jellemzőjük a sejtfalak spirális vastagodása. Nem figyelhető meg tilliszesedés.
A hosszparenchimák apotracheális elrendeződésűek, általában magányosak, ritkán érintő irányú csoportokat alkotnak. Mennyiségük 2-3%. Gyakran barna színű mézgaanyagot termelnek (pl. mechanikai sérüléseknél).
A keskeny, homogén szerkezetű bélsugarak jellegzetessége, hogy az évgyűrűhatároknál kiszélesednek. 1-6 sejtsor (10-30 mm) szélesek és 10-15 sejt (átlag 0,5 mm) magasak. Mennyiségük 8-10%.
A farostok (libriformrostok és rosttracheidák) a lombos fáknak megfelelő átlag hosszot (1 mm) is ritkán érik el (0,5-0,9-1,4 mm).
Finomak, vékony falúak és nagymennyiségűek (72%). A szöveti szerkezet általános jellemzéseként elmondhatjuk, hogy a színes, gesztnélküli, világos színű hárs fatest egyenletes, finom szerkezetű, ennek köszönhetően a tér minden irányában kiválóan faragható és jól megmunkálható.

Fahibák, fakárosodások

A hársak viszonylag kevés fahibát mutatnak. Idősebb korban előfordul barna álgesztesedés és fagyrepedések („fagylécek"). Megemlítjük, hogy a Faanyagismerettani Tanszék kutatásai szerint hársak fatestének legjelentősebb hibáit, elváltozásait a mechanikai sérülések okozzák.
Az erdőben növekedő hársaknál (különösen az ezüsthársnál) rendkívül gyakori a fiatalabb (10-20 éves) törzsek kéreghántása a gímszarvas által, idősebb korban pedig a nevelő vágások és a közelítés által okozott mechanikai sérülések. Az ilyen sebzések nagyméretű fatest-elszíneződéseket, kéregbenövéseket, gyakran korhadást eredményeznek. A hársasokban megfigyelhető farontó gombák (pl. Grifola gigantea) fellépése a mechanikai sérülésekhez kapcsolódik. A faanyag ellenállóképessége a biotikus károsítókkal szemben igen csekély. Így a belsőtéri hársból készült tárgyakat megtámadhatják az álszúk (pl. Anobium punctatum) és a változó nedvesség esetén a különböző gombafajok (pl. Merulius lacrimans, Coniophora cerebella).

A hársfa műszaki tulajdonságai

Fizikai sajátosságai:
A hársak puha, alacsony sűrűségű, jó alaktartósságú és közepesen szilárd faanyaggal rendelkeznek. Fontosabb fizikai jellemzőik az alábbiak:

Mechanikai tulajdonságok:

Kémiai jellemzők:

Tartósság:

A hársak a kevésbé tartós fafajok közé tartoznak.
Tartósságuk:
- szabadban (talajjal nem érintkezve): kb. 20 év
- állandó nedvességben: kb. 20 év
- állandó szárazon: kb. 500 év
Megjegyezzük, hogy a szakrális művészetben hársból készült 900-1000 éves Krisztus, Mária-szobrok (pl. Kölni dómban) is fellelhetők.

Erdei választékai

A hársak legtöbb esetben elegyfafajként jelentkeznek a fakitermelések során és sajnos e miatt nem fordítanak rájuk kellő figyelmet. Sok esetben összevágják rostfának...
A kidöntött hársakból pedig a következő választékok hossztolhatók:
- fűrészrönk késelési célra
- furnérrönk hámozási célra
- fűrészipari rönk
- kivágás, feldolgozási fa (pl. ceruzagyártáshoz) stb.
- papírfa (fagyapotfa)
- rostfa, forgácsfa
- tűzifa.
A fakitermeléssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a hársak esetében is kerülendő a hengeresfában való tartós tárolás. Hosszabb idejű tárolás esetén zöldes és kékes elszíneződések („kékülés") keletkezhetnek. A nyári hónapokban kitermelt fákra a farontó rovarok különösen veszélyesek. A hársakat legcélszerűbb a téli hónapokban kivágni és kéregben tárolni. A tárolási idő az esetleges fülledés elkerülésére ne haladja meg a 6 hónapot.

Megmunkálási sajátosságok

Az elmúlt századokban a hársak háncsa igen becses alapanyaga volt a kosár-, szőnyeg-, kötélfonásnak. Sőt cipőt és ecsetet is készítettek belőle. E célra 20-60 éves hársakat döntöttek ki. A kérget 6-8 hétig áztatták meleg vízben. Ezután a héjkéregről leválaszthatóvá vált a jól fonható rostos háncsrész. E tevékenység ma már szinte a feledés homályába merült.
A hársak mechanikai megmunkálása (felületkezelés, hámozás, gyalulás, marás, esztergályozás, faragás stb.) a faanyag alacsony keménysége és szöveti homogenitása miatt igen kedvezően végezhető. Kiemeljük, hogy fája minden irányban kiválóan faragható. S ezért vált a hárs már a középkorban a faszobrászat legnemesebb anyagává!
Gőzölés után jól hajlítható, hámozható, késelhető. Sajnos a gőzölés hatására igen gyakoriak a színbeli elváltozások (foltosodás). A hársak problémamentesen, gyorsan és jól száríthatók. Repedésre, vetemedésre kevésbé hajlamosak, s így jól ragaszthatók, viaszolhatók. Megjegyezzük, hogy az UV sugarak hatására besötétednek, s ezért célszerű UV abszorbenzekkel alapozni a bevonatok felhordása előtt.

Felhasználása

A hársak a faszobrászat, faesztergályozás igen keresett fafajai. Felhasználják a bútorgyártásban, furnér- és rétegelt lemezek készítésére. Öntőminták, facipők, ládák, rajztáblák, ceruzák gyártására. Természetesen felhasználja a farost- és forgácslemezgyártás. A papíriparban főleg fagyapotként alkalmazzák. A hárs fiatal vesszőiből kosarakat fonnak. Szenesített fája kiváló rajzszén.
A hársat felhasználják még fajátékok és különböző fatömegcikkek (pl. kefe, ecset, nyelek stb.) céljára is.
Befejezésül: ne feledjük a hársból faragható a legszebben az emberek, angyalok, istenek arca. Tekintetükből, engesztelő mosolyukból a hársak üzennek: több figyelmet, tiszteletet és szeretetet várnak tőlünk.

Az „Év fája" kuratórium döntése alapján Magyarország fája 1997 évben a kislevelű hárs volt.

dr. Molnár Sándor

Tetszett a cikk?