Egzóta fa alapanyagok: Ceiba/Fuma

A helyi, afrikai elnevezések változóak és gyakran megtévesztőek, számos helyen fuma néven ismerik, amely Németországban és Belgiumban is elterjedt. A rostokból eredő, német „gyapotfa" (Baumwollbaum) elnevezés helytelen. Nyugat-Afrikában egyébként gyakran összetévesztik és össze is keverik a bombax buonopozense és ritkábban a bombacopsis spp. fajokkal.

Előfordulás

A helyi elnevezések sokaságából látható, hogy ez a fafaj az egész tropikus Afrikában megtalálható, de ugyancsak elterjedt a trópusi és szubtrópusi Középés Dél-Amerikában, Nyugat-Indiában, Sri Lankán stb.
A ceiba (fuma) az örökzöld esőerdőkben, a lombhullató és a galériaerdőkben is megtalálható. Könnyen és szívesen telepszik meg úttörő fafajként a kopár területeken, ezért tipikus a másodlagos erdő létrehozásához történő felhasználása. Optimális növekedéshez a fa nedves talajt és meleg, félnedves klímát igényel.

Fa(növény)leírás

Ez egy kifejezetten gyors növésű könnyűfa, 50 m magasságot ér el. Az igen egyenes, hengeres, mellmagasságban 100–250 cm átmérőjű törzs többnyire 20 m-ig ágmentes.
A fa más növényekhez hasonlóan kezdi életét, ám amikor eléri az 50–70 évet, alakja alaposan megváltozik. Koronájában erős ágak indulnak növekedésnek. Ezek az esetenként öt méter hosszú nyúlványok valójában a fa támaszai lesznek, amikor földet érnek. A föld összes növénye közül a ceiba, más néven kapokfa rendelkezik a legnagyobb támaszgyökerekkel. A vastag gyökérfők által a hasznosítható törzs jó része elvész. A támasztógyökerek némelyike akár 50 m hosszan is kígyózhat a talajon. Az így megtámasztott kapokfa 60 méterre is magasodhat, széles kiterjedésű, világos lombozata magasan kinyúlik a többi fa fölé. A törzset vékony, tövises, zöld kéreg borítja, mely később hamuszürkévé válik, a tövisek csak a törzs alsó részén maradnak meg.

Fa(anyag)Ieírás

A ceiba fája szürke-sárgásfehér, részben rózsaszín, részben barnás ragyogással. A szijács és a geszt alig különböztethető meg egymástól. Vágás után enyhe elszíneződések jelentkezhetnek a ligninzárványok miatt. A nem túl sok, igen nagy és gyakran elzáródott tracheák egyesével vagy kis csoportokban vannak, elosztásuk szabálytalan, és szabad szemmel felismerhetők. Különösképp az évgyűrűknél jelentkeznek, miáltal azok igen jól elhatárolhatók. A korai pásztában számosabbak, mint a későiben. A némiképp csavart pórusbarázdák tangenciális metszetben sötétebb színűnek látszanak.

Sok parenchyma van, de csak lupéval, tangenciális, halvány, finom vonalakként ismerhetők fel. A világos, finom bélsugarak harántmetszetben 2 mm vastagságot elérő vonalaknak, radiális metszetben barnás tükörnek látszanak. Esetenként kóros gyantacsatornák is vannak, melyek tangenciális metszetben egy vastag parenchymarétegben tűnnek el.
A fa többnyire nagyon egyenletes növésű és egyenes rostú. A nyerssűrűség (q=12%) alsó értéke 300–400 kg/m3 között ingadozik, ezzel szemben a magas nedvességtartalom miatt a rönkfánál 700–850 kg/m3 berakási súllyal kell számolni. A térfogat-zsugorodás mintegy 11%, (húr = 6,7%, sugár = 3,0%).

Feldolgozás és felhasználás

Alacsony súlyához képest ennek a puha, durva fának jó a nyomószilárdsága, és kifejezetten ellenállóképes az ütés- és nyomóterhelésekkel szemben. Mondhatjuk, hogy hajlítható, de kevéssé elasztikus, szilárdsági tulajdonságait tekintve a jegenyefához hasonlítható, bár az mindenképp puhább és könnyebb.
A ceiba megmunkálása nem nehéz. Gyaluláskor rövid, keskeny forgácsokkal enyhén kitöredezik, fűrészeléskor a rostok hajlamosak a fűrészfogakra ragadni, ezért jól megélezett, szélesen kihajtogatott szerszámok használata ajánlott. Puhasága miatt csak nagyon jó gépekkel hántolható és késelhető. A csavarozása és szegelése könnyű, de gyenge a tartása, a furatba csapolt kötések előnyösebbek.
A fa jól enyvezhető. Előzetes pórusfeltöltés után jól festhető, a színtelen lakkokat azonban kerülni kell, mert ezek csak nehezen szívódnak be a nyers felületbe. Az indiánok kenut faragnak a ceibafa hengeres törzséből.
A ceiba könnyen és gyorsan, kamrában is jól szárítható. A deformáció ritka, az elszíneződések gyakoribbak. Ezután száraz helyen kell tárolni, és minél előbb meg kell munkálni, mert vegyi összetétele miatt erősen nedvszívó (higroszkopikus).
Fája erősen gomba- és rovarérzékeny. Szívesen támadja meg a scolitydae (szúfélék), mely egészen a gesztig be tud hatolni, csúnya, fekete elszíneződést okozó járatokkal. Ezért a szárítási folyamat befejeztével rögtön fertőtlenítő védőkezelés szükséges. A kéregtelenített rönkök esetében a revesedés, penészesedés veszélye is fennáll. Alkalmas vakfurnérnak, lemezek középső rétegének. Préselésnél hátrányos a laza struktúrája.
Könnyű súlya miatt a facipőgyártásban, modellezésben, szigeteléseknél és rádiódobozok gyártásában is alkalmazásra talált régebben. Fontos még továbbá a magokat borító „kapok-rost", mely tartós, jó bélelő anyag pl. zaj- és hőszigeteléseknél. A magjából kinyert olajat a helyiek ét- és világítóolajnak, valamint szappangyártásra használják.

hirdetés Kapok Gyapotszerű, finom rost, amelyet a majomkenyérfa-félék (Bombacaceae) családjába tartozó kapokfa (Ceiba pentandra) magvainak repítőszőréből nyernek. A kifejlett kapokfán több száz 15 cm hosszú, dús repítőszőrökkel borított magvakat tartalmazó toktermés fejlődik. Életmentő mellények és egyéb vízi biztonsági eszközök készítésére használják, minthogy saját súlyának harmincszorosát képes a vízen megtartani. Harminc napig tartó vízbe merítés után úszóképessége csak 10%-ot csökken. Emellett a kapokot párnák, matracok és bútorkárpitok tömésére is használják. Erősen tűzveszélyes, jelentősége a habszivacs, a műanyagok és a műszálak feltalálása és tökéletesítése óta visszaesett. A kapok eredete A kapokfát (Ceiba pentandra) sok országban szent növénynek tekintik. A maják hite szerint ez az emberiség anyafája. Ez az oka, hogy a trópusi esőerdőket megkímélte az erdőirtás azon a vidéken. A kapok kifejezetten ajánlott az allergiában szenvedők számára: az anyag keserű rostjai miatt természetes módon antibakteriális és antimikrobális. A kapok rostjai teljesen szagtalanok, és egyáltalán nem váltanak ki allergiás reakciót. Forrás: internet

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer

Tetszett a cikk?