Év Fája 2010 (2. rész)

Az Év Fája vetélkedő keretében nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresték, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A kezdeményezés számottevő érdeklődést keltett: a július 31-i határidőig összesen 125 fát jelöltek az ország minden részéből magánszemélyek, civil szervezetek és önkormányzatok. Ezek közül választotta ki a szakmai zsűri a döntősöket, amelyekre bárki leadhatta on-line szavazatát az evfaja.okotars.hu oldalon.
A jelölők és szavazók lelkesedésétől ösztönözve az Ökotárs Alapítvány 2011- ben is meghirdeti a versenyt, hasonlóan több más európai országhoz. Sőt elindult az európai verseny is, melyen a magyar első helyezett fa is részt vesz, szavazni a www.treeoftheyear.org weboldalon lehet rá.
G. K.

8. Eprecske a börtönből – Galgahévíz

„A szabadság és élni akarás fája, Eprecske (ahogy később barátai elnevezték) egy börtön udvarán látta meg a napvilágot, pontosabban a szűk, falakkal körbezárt börtönudvar homályos derengését. Őt nem a gólya hozta, de néhányan tudni vélik, hogy egy galamb pottyantotta el, aki az egyedüli olyan látogató a börtönben, aki engedély nélkül érkezhet, és szabadon távozhat.
Amíg Eprecske kisebb volt, nem vettek róla tudomást, tán észre se vették. Ám mikor felöltötte első igazi lombkoronáját, zavarni kezdte a kamera látóterét. Hiába súgta a szél, hiába figyelmeztették a madarak, hogy maradjon szerény, ne nőjön nagyobbra.
Hamar fel is hívta magára a figyelmet, s mint mindenki, aki szembehelyezkedik a börtön rendjével, ő is megkapta a magáét: leveleit letépdelték, ágait letörték, visszavágták, hogy ne zavarja se az őrtornyot, se a kamerát. De ő nem adta fel, s a következő évben új hajtásokat hozott, még nagyobbakat, még szebbeket. Büszkén tárta szét ágait, hogy megpihenhessenek rajta a madarak, s vígan rezgette leveleit – így üzenve kinti testvéreinek: hamarosan látjuk egymást. Öröme azonban nem tarthatott sokáig, mert kisvártatva ismét előkerültek a fűrészek, metszőollók, s Eprecske megcsonkítva, legyengítve várta a nyárral érkező kínzó forróságot. Eljött a tavasz, a kinti fák már mind rügyezni kezdtek, de Eprecske semmi életjelet nem adott. Már kezdtek lemondani róla barátai, amikor egy szürke esős hét után apró zöld hajtások jelentek meg elgyötört testén.”
A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet I. számú objektumában a műhelyudvaron, a KÜ/5 számú őrtorony alatt lévő „műhelykertben” 2003 tavaszán egy eperfa (latin nevén: Morus) husáng kezdett nőni. A mag valószínűleg a Fővárosi Bíróság Markó utcai épülete előtt álló eperfákról jutott a börtönudvarra galambok közvetítésével, melyek a börtönudvarra néző zárkák ablakain a fogvatartottak által rendszeresen kidobált kenyérhéjak miatt gyakori látogatók a börtönudvaron.

A gyorsan növekedő fát néhány év után biztonsági okokból visszametszették, amit minden évben megismételtek. 2008-ban a fa kivágása mellett döntött az intézet vezetése, mivel az zavarta az udvar rendjét figyelő kamera látóterét, de ugyanekkor a műhelyvezető a KÜ/5 számú őrtorony tartószerkezeteiben bekövetkezett állagromlást jelentett. A statikai vizsgálatot követően az őrtornyot lebontották. A torony alatt növekvő fát 2008 tavaszán L. Á. bv. százados, az intézet munkavédelmi vezetője – parancsnoki engedéllyel – kiásatta és a galgahévízi ökofaluban ismét elültette. Eprecskét, ahogy a faluban elnevezték, az elmúlást és feltámadást jelképező Esthajnal utcában a bőséges termést szimbolizáló „bőség asszonya” szobor mellé ültették. Eprecske 2009-ben új hajtásokat hozott, melyeket 2010-ben megsokszorozott.

9. Rigatz-emlékfa – Alsómocsolád

Az én kedvenc fám a tekintélyes, szép és esztétikus látványt nyújtó csertölgy, a Rigatz-emlékfa a 377 lelket számláló baranyai zsákfalu, Alsómocsolád külterületén. A vasútállomásról a faluba érkezőket gyönyörködteti az út jobb oldalán, magaslaton, a víztől távol álló, terebélyes lombkoronájú csertölgyünk. Szinte őrködik a táj fölött. Jelentőségét emeli, hogy egyéni kezdeményezésre takarítottuk ki a környékét, valamint kialakítottuk mellette a Rigatz-pihenőt a 2011-ben alakulásának 25. évét ünneplő Alsómocsoládiak Baráti Köre önzetlen tagjai és segítő önkéntesek, valamint az Önkormányzat.
A fa mellett elhaladó földes kocsiúton a faluból több generáció ment és jött a pécsi Havi-hegyi búcsúra zarándokként. Lent a völgyben vízimalom és csárda működött, sok elődünk vitte erre gabonáját őrletni. A híres hegyháti betyárvezér, az 1850–1860-as években „betyárkodó” Rigatz Jancsi útja is erre vezetett akár lóháton, akár gyalog, egyedül vagy társaival együtt.
2007-ben Pesti János ötlete volt, miszerint a szép csertölgyünk lehetne Rigatz-emlékfa, mert a betyár láthatta azt még csemeteként, körülötte pedig Rigatz-pihenőt alakíthatnánk ki. Én másnaptól szervezésbe, az ötlet megvalósításába kezdtem. Hat alkalommal, szombatonként, összesen 24-en, egy hívó szóra megérkeztünk a területre. A csertölgy törzse magasságáig akkor még szeder,- vadrózsa- és iszalagindával benőtt, áthatolhatatlan bodzás, csalános bozót volt. Sok lerakott szemetet, autógumit, útépítési aszfaltmaradékot, üres flakont, nejlonzacskót rejtett el az emberek szeme elől az említett terület a csertölgy körül.

Az önkormányzat a baráti egyetértésen túl gépi munkával, annak megszervezésével, a terület kaszálásával, földgyalus munkálatokkal, a padok, asztalok és a tűzrakó hely, valamint a fából készült szemétgyűjtő elkészítésével óriási segítséget adott, nem is beszélve ezek anyagi értékéről! Így ma szép környezetben, magányosan áll a Rigatz-emlékfa, körülötte a Rigatz-pihenő asztalai, padjai. 2008-ban készült el a faluban dolgozó nemzetközi faragótábor alkotásaként a Rigatz-szobor, és egy táblán a Rigatz-ballada hosszabb változata, archaikus szöveggel. 2008-ban magánemberként kértem az Önkormányzattól a fa helyi védetté nyilvánítását, ami meg is történt.
A szépen befüvesített területet az Önkormányzat gondozza, „karbantartja”: nyírja a füvet és szorgos kezek árvácskából kialakították az „Alsómocsolád” szót a szobor alatti rézsűben. Azóta – télen is! – gyalogos kirándulók, biciklisek, motorosok, kocsival érkezők, óvodáscsoportok és nyugdíjasok pihennek meg és gyönyörködnek az impozáns fában, az onnan látható halastóban és szép fekvésű falunk panorámájában.

10. Árpád fa – Dad

Dad község Komárom-Esztergom megyében, a Vértes hegység északnyugati részén terül el 171–245 m tengerszint feletti magasságban. Felszínén feltöltődés folytán kavicslerakódás keletkezett. Talaja sokféle, a legtöbb a barna erdőtalaj. A falu körül összefüggő erdőség 5 km-es körzetben nincsen, így a facsoportok, egyedül álló fák jelentőségét nagyra értékeljük. Ennek köszönhető az is, hogy az utcákon a telektulajdonosok sok helyen gyümölcs- és díszfákat ültettek a házuk elé.
Az öregebb fákat pedig közösen gondozzuk, óvjuk. A falu leghosszabb utcája, a Fő utca felső végén, a Kisbér–Kocs közút és az utca végének találkozásánál áll a legszebb fa, egy hatalmas, minden fölé emelkedő, méltóságteljes hárs. A mi hársfánk, amely a több mint egy évszázad alatt a község jelképévé nőtte ki magát. Aki csak elmegy mellette, elgyönyörködik szépségében – mert minden évszakban csodálatos. A helyi fiatalok kedvenc találkozóhelye, de sokszor látni alatta megpihenő idegeneket is.

A fa történetét 1996-ban, amikor a millecentenárium alkalmából akkori iskolaigazgatónk, Baranya Dezsőné a település történetét dolgozta fel, a református egyház presbiteri jegyzőkönyveiben nagy kincsre bukkant: a millenniumi ünnepély leírására, egyben a fa ültetésének körülményeire.
A 2000. év az államalapítás 1000 éves évfordulója jegyében telt el. A fa árnyékában kapott helyet az esemény tiszteletére készíttetett emlékmű.
Az ország nyilvántartásában tanúfaként szereplő hársfánk mellett pedig pályázaton nyert kopjafát állítottunk, melynek felirata: „Árpád” millenniumi hársfa 1896. Az avatásra aug. 19-én került sor. Így a mi hársfánk nemcsak a megpihenni vágyóknak, hanem az augusztus 20-i ünneplőknek is nyugalmat és árnyat ad. A Pápai Református Kollégium 2007-ben megalakult Dadi Általános Iskolájának pecsétjére a hársfa került.

11. Az emlékezés fája – Jászberény

A jászberényi huszárlaktanyát 1870-ben építették. U-alakú épület, 100×100 méteres oldalaival és a szárnyak között lévő óriási lovardával Jász-Nagykun-Szolnok megye legnagyobb alapterületű épülete. A II. világháború után szovjet katonák költöztek ide. A tisztek a belvárosban bérelt házakban laktak, és a lakossággal igen jó viszonyban voltak. Az 1956-os forradalmi zavargások nálunk október 27-én, szombaton jutottak csúcspontra. A főtéren fegyveresek kiabáltak és lövöldöztek, néhányan meg is sérültek.
Az emberek futottak, amerre láttak, a főtemplomban esküvőt tartó pár alig tudott épségben elmenekülni. A szovjet vezetés arra utasította a jászberényi laktanyaparancsnokot, hogy a katonáival lövessen a főtéren nyüzsgő emberek közé. Ő azonban a város vezetőivel kötött megállapodás miatt erre nem volt hajlandó. Másnap egy magas rangú szovjet tiszt helikopterrel érkezett, és a laktanya vezetőjét parancsmegtagadásért az udvaron azonnal fejbe lőtte. A megtorlás a város felé sem maradt el, november 4-én vasárnap szovjet tankok támadták a főteret, többen meg is haltak.
Ekkor lőtték le a főtemplom tornyát, amely az országban egyedüliként viselte a tetején a magyar szent korona aranyozott mását.
A forradalom után néhány hónappal felsőbb parancsra a szovjet katonák végleg elhagyták a laktanyát, és a helyükön magyar egészségügyi raktárbázis létesült. Az egyik jászberényi tiszt a lelkiismeretére hallgató és életét feláldozó szovjet laktanyaparancsnok emlékére mocsárciprust ültetett a lovarda mögötti kis tó partjára. Azóta az emlékfa 20 méter magasra növekedett, a törzse 1 méter magasságban 180 cm, a talajnál 240 cm. Kora 55 évesre becsülhető. A Szárazmalom utca közepén a kerítés mögött jól látható. A törzs mellett már tíznél is több, közel 30 cm magas légzőgyökér fejlődött ki a talajban.

Talán későbbi ültetés, vagy a gyökérsarjak megerősödése miatt további
4 darab kisebb fa van a közelében. A helyi Déryné Művelődési Központ Botanika Szakkörének tagjai évek óta tisztogatják a mocsárciprusok környékét az agresszíven terjedő invazív fafajoktól. Nemrég védettségre javasolták őket a városban található több mint 20 más idős vagy ritka fával együtt, amit az Önkormányzat 2009-ben jóvá is hagyott. A szakirodalom szerint a mocsárciprus akár 700 évig is elélhet, így még hosszú ideig emlékeztetheti a város lakosságát a laktanyaparancsnok hős cselekedetére.

 

12. Vadgesztenye – Budapest, Orczy park

A fa az Orczy park egyik legnagyobb fája, melyet az tesz különlegessé, hogy a lombkorona egy oszloplabirintus tetején körülölel egy különös faépítményt, a létrehozó művész, Császár Péter által készített FAILAK- ot, melyet a művész a Bárka színház felkérésére épített, sajátos természetközeli technológiával. A művész üzenete: egyfajta környezetvédelmi szemlélet „sugallata”, „nem kell a fákat kivágni ahhoz, hogy házat építsünk; a fát és a mesterséges építményeket össze lehet kombinálni.” A fa és az azon álló faház az Orczy park különleges, emblematikus látványossága.

13. Akác a négyszögletű kerek erdőből – Pécel

A péceli Csunya-erdő árkait sittel akarják betemetni. Erről a vízmosásokkal, néhol 20 méter mély szakadékokkal tarkított vadregényes tájról mintázta Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című meséjét, ahol olyan fokozottan védett állatok élnek, mint Mikkamakka, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, vagy Ló Szerafin, a kék paripa. És akkor Nagy Zoárdot, a lépkedő fenyőfát nem is említettük! Mindennek lassan vége lehet, mert Pécelen tereprendezés van. Rövid időn belül 22, 5 hektárt fog elborítani az őrölt hulladék. A feltöltés megkezdődött. Mi ebből az erdőből választottunk ki egy kis akácfát, ami épp a hatalmas sitthegy mellett áll, ki tudja még meddig. Ez a fa jelképezi azt a közösségi összefogást és ellenállást, ami az erdő árkainak feltöltésével kapcsolatban alakult ki. Ez a fa szimbolizálja a szeretetünket, a ragaszkodásunkat, azokat a kalandokat és emlékeket, amelyek ehhez a területhez kötnek minket. Mi hisszük, hogy meg tudjuk menteni, a józan paraszti ész és a szépérzék is a mi oldalunkon áll.

Reméljük, hogy a jog is. Ugyanis Pécel hatalmasainak nyilatkozataival ellentétben, az illetékes hatóságok arról tájékoztattak minket, hogy nem járultak hozzá a sittel való feltöltéshez. Az engedélyezési eljárás, a feltöltést végző vállalkozás fellebbezését követően, jelenleg másodfokon folyamatban van. Mivel a péceli tereprendezés a parkokat az évek során szupermarketre és benzinkútra cserélte be, ezért a pályázaton elnyerhető összegből a város központjához közel tervezünk kialakítani egy kis zöld területet.

Tetszett a cikk?