Egzóta fa alapanyagok: Gintungan

Faipari hasznosítás szempontjából az Euphorbiaceae család nem különösebben érdekes. Csak néhány fa, mint pl. az assacú (hura crepitans) Közép-Amerikából, az erimado (ricinodendron heudelotii) Nyugat-Afrikából vagy a rikio (uapaca guineensis) és mecrusse (androstachys johnsonii) Kelet-Afrikából ismertek korlátozott mértékben a nemzetközi fakereskedelemben.

Előfordulás

A gintunganfának igen kiterjedt termőterülete van, mely Indiától Pakisztánon át egészen Japánig elnyúlik. Nemcsak a nedves, majdnem mocsaras erdőkben, hanem a hegyi erdőkben is megterem, egészen 1200 m magasságig.
A Fülöp-szigeteken az alacsonyabb fekvésű (500 m-ig) termőhelyeket kedveli. A gintunganfa többnyire egyesével, más fajok közösségében (pl. beilschmiedia roxburghiana, bombax insigne, cordia fragrantissima) nő, de tűlevelűek (pinus kesyia és pinus merkusii) között is terem.

Fa(növény)leírás

A gintunganfa magassága 30–35 m, ám a törzs többnyire elég rövid, a hasznosítható hossz gyakran csak 8–10, ritkán 12 m, az átlagos törzsátmérő 40–80 cm, gyökérfők nincsenek. Általánosságban a nedvesebb termőhelyeken, mindenekelőtt a Fülöp-szigeteken, nagyobbak a fák méretei. A törzset sötétszürke, barnás kéreg borítja, mely szögletes pikkelyekként válik le. Jellegzetes a kifejezetten dús, sűrű, sötétzöld lombból álló koronája.

Fa(anyag)leírás

A 2–4 cm vastag, világos vagy egészen téglavörös szijács határozottan elkülönül a bíborvörös/vörösbarna geszttől, mely fény hatására még jelentősen besötétedik. A geszt hasonlít a vöröses amerikai fekete diókra (juglans nigra), de többnyire fénytelenebb és kevésbé dekoratív. A friss fának ecetszaga van.
Az évgyűrűk nem felismerhetőek. A közepes nagyságú, átlagos számú pórus párosával vagy radiális csoportokban, hármasával helyezkedik el. Gyakran telítettek és gazdagon tartalmaznak sötét, gumijellegű ingredienseket. Parenchyma alig van, és sem szabad szemmel, sem normál nagyítóval nem ismerhető fel. A homogén bélsugarak, melyek szintén csak mikroszkóp alatt láthatóak (mivel színbeli eltérés alig van) két méretben fordulnak elő: egyesek viszonylag szélesek (0,05–02 mm) és mm-enként 10-esével, a többiek nagyon keskenyek és szorosan egymás mellett futnak.
Horizontális sávozás nincs, sejtközi járatok sincsenek. A rostok meglehetőst tömörek és határozottan radiális az elrendeződésük. A sötét zárványanyagok, melyek a pórusokon kívül a bélsugársejtekben és rostokban is előfordulnak, élénkítik a fa egységes struktúráját. Előfordul csavart növés a radiális felületeken, amely egy viszonylag széles sávozást eredményez. Egyébként a textúra közepesen finom és egységes. Indiában hüvelykenként (2,54 cm) négy évgyűrűt állapítottak meg.
Az átlagos légszáraz sűrűség (15% nedvességtartalomnál) 770 kg/m3. A fülöp-szigeteki, thaiföldi és malajziai származékok nehezebbek (többnyire 800 kg/m3 feletti sűrűségűek), ezzel szemben az indonéziai származékok, így pl. a szumátrai gintunganfa sűrűsége gyakran csak 550–600 kg/m3. Ennek megfelelően a friss rönkfa berakási sűrűségét 900–950 kg/m3-től felfelé lehet kalkulálni.

Feldolgozás és felhasználás

Ennek a közepesen kemény fának, mint a táblázatból is látható, igazán jók a mechanikus szilárdsági tulajdonságai.
A fa tartósságát illetően eltérőek a tapasztalatok. Az indiai származékok közepesen tartósak, kezelés nélkül 4-5 év az élettartamuk, és a vizet is jól bírják. Assamban a kreozottal kezelt talpfák élettartama 15 év volt. A fülöp-szigeteki származékok ezzel szemben kevésbé tartósak, szabadtéri felhasználásra, különösen a forró, párás trópusokon, nem alkalmasak, a földdel való érintkezést sem bírják.
A szijács jól veszi fel a védőanyagot, viszont a geszt rendkívül nehezen impregnálható. A gintunganfa sem a gombákkal, sem a rovarokkal szemben nem ellenálló. Termesz-, ipida- és lymexilidafertőzéseket találtak a szijácsban és a gesztben, és fúrókagyló-fertőzés is előfordult.
A szabadban történő szárítást illetően is eltérőek a tapasztalatok. A malajziai származékok gyorsan száríthatók, és csak kevéssé hajlamosak a deformálódásra, míg az indiai, fülöp-szigeteki, sabah-i rönkök gyakran jelentősen elvetemednek és repedeznek.
A gintungan egy erősen zsugorodó fa, bár Limaye szerint a tangenciális zsugorodás csak 6,8%, a radiális pedig 4,7% a frisstől a „kamraszáraz” állapotig. Ezért, ahol csak lehetséges, szakszerűen végzett, folyamatosan vezérelt műszárítás ajánlott, így alig fordul elő említésre méltó repedezés.
A fa minden nehézség nélkül megmunkálható. Friss állapotban jól fűrészelhető és gyalulható, szép sima felületet ad. Feszültségekkel teli állapota miatt azonban késelése és hántolása nem ajánlott. A fának jó a felületkezelhetősége és nagyszerűen polírozható.
A gintungan használható szerkezeti fa minden olyan beltéri alkalmazásnál, ahol nincs igény magas fokú alaktartásra. Alkalmas padlónak, szerszámnyélnek és használati bútornak is. Megfelelő impregnálás után helyben talpfákat is gyártanak belőle, de a híd- és útépítésben is felhasználják. Nilgirisben, ahol a helyiek „vörös cédrus”-nak is nevezik, házépítésre is kedvelt.

Export- és importgazdaság

A gintunganfának a tömörfaágazatban van kereskedelmi jelentősége, forgalma Délkelet- Ázsia helyi piacaira korlátozódik. Az európai felhasználók számára mindeddig számos, ugyanilyen célokra használható fa áll rendelkezésre más piacokról: pl. iroko, sipo vagy niangon.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms: Afrikanische Exporthölzer

Tetszett a cikk?