Az év fája, a házi berkenye (Sorbus domestica) faanyaga

A házi berkenye főként dél-európai elterjedésű, de hazánkban már az Árpádkorban is ismert volt. Főleg gyümölcse miatt ültették. A kisebb körte nagyságú, narancsos színű gyümölcs ha megszottyosodik, megpuhul a korai fagyoktól, igen kellemes ízű. Korábban gyakran ültették az utak mellé, a telekhatárokra és a kertekbe. Előfordul tölgyes és cseres, déli fekvésű állományokban is. Igen lassú növekedése miatt sajnos ma már ritkán ültetik. Ma a berkenyéknek mintegy 80 faja ismert. Az északi félteke növényei. Manapság igen gyakran ültetik parkjainkba a dekoratív madárberkenyét (S. aucuparia), és kisebb erdészeti jelentősége van az ismert barkócaberkenyének (S. torminalis). Az utóbbi fafajt korábban részletesen bemutattuk a Magyar Asztalosban is (1997/11). A barkócaberkenye fáját Németországban és Svájcban igen nagyra értékelik. A belőle készült bútorok és dísztárgyak magas áron kerülnek forgalomba. Mint említettük, a házi berkenye igen lassan nő, 25–30 évesen fordul csak termőre, és több száz éves kort is elérhet. Így keskeny és egyenletes évgyűrű-struktúrájú fája igen tömött, finom szerkezetű. A kuratórium éppen arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ez a lassú növekedés, és a hosszú élet különös értéket ad ennek a fának. A következőkben bemutatott vizsgálataink eredményei is azt a feltételezést erősítik meg, hogy a házi berkenye hazánk legkeményebb, legsűrűbb és legszilárdabb fái közé tartozik. A NYME botanikus kertjéből származó, 20 cm átmérőjű házi berkenye faanyagából készítettünk vizsgálati próbatesteket. A vizsgálatok előtt a faanyagot szárítottuk, majd normál klímán (T=20 °C; φ=65%) tároltuk, az egyensúlyi nedvességtartalom beálltáig. A fafizikai tulajdonságok közül szabványos módszerekkel vizsgáltuk a fatest sűrűségét, zsugorodását-dagadását, statikus nyomó- és hajlítószilárdságát, hajlító rugalmassági moduluszát és ütőhajlító szilárdságát. A bütükeménység mellett meghatároztuk az oldalkeménységet is. A fizikai vizsgálatokkal párhuzamosan mikroszkópos felvételeket készítettünk az anatómiai szerkezet bemutatására.
 

A faanyag szerkezete
Mikroszkópos megfigyeléseink (1. ábra) azt igazolták, hogy a házi berkenye szórtlikacsú fafaj. Az évgyűrűn belül a pászták nem különülnek el. Az edények kis átmérőjűek (30–60 μm), egyenletesen töltik ki az évgyűrűt. A szilárdítást a farostok mellett rost-tracheidák biztosítják. A keskeny bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. A parenchima sejtekben kristályos berakódások figyelhetők meg. A faanyag makroszkópos megjelenése: a szijács és a geszt egységes, vörösbarna színű (2. ábra). A barkócaberkenyéhez és a körtéhez hasonló megjelenésű, egyenletes, finom szövetű, keskeny évgyűrűkkel. Az évgyűrűhatárok viszonylag jól elkülöníthetők. Gyakoriak a bélfoltok, melyek élesen elütnek az alapszövettől.
 

Vizsgálati eredményeink
Sűrűségvizsgálataink eredményeit az 1. táblázatban összesítettük, összehasonlításul bemutatva a barkócaberkenye irodalmi adatait is (Molnár S., Bariska M. 2006 Magyarország ipari fái, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest). Megállapítható, hogy a házi berkenye átlagosan mintegy 15%-kal nagyobb sűrűségű, mint a barkóca. Ha megvizsgáljuk a többi fafajjal is összehasonlítva ezen értékeket, jól láthatjuk, hogy a házi berkenye Közép-Európa legsűrűbb, legkeményebb fái közé tartozik. A dagadási-zsugorodási vizsgálatok eredményeit – összehasonlítva a barkócaberkenyével – a 2. táblázatban mutatjuk be. Az eredmények azt tükrözik, hogy a házi és a barkócaberkenye zsugorodása között érdemi különbség nincs, az értékek hasonlóak a bükkéhez, tehát a berkenyék az erősen zsugorodó-dagadó fákhoz tartoznak. Megvizsgáltuk a zsugorodás anizotrópiáját (Z_a = Z_húr / Z_sugár), amely arra ad választ, hogy mennyire hajlamos az adott faanyag a vetemedésre. Ha az értéke meghaladja a 2-t, akkor igen erősen vetemedő faanyagról beszélhetünk. Jelen esetben az 1,52 azt mutatja, hogy a faanyag nem tartozik az erősen teknősödő, vetemedő fákhoz. A mechanikai tulajdonságok vizsgálatainak eredményeit a 3. táblázat tartalmazza. A keskeny évgyűrűjű, rendkívül lassan növekvő házi berkenye a kiemelkedő szilárdságú fafajokhoz tartozik. A hasonló színű és anatómiai felépítésű barkócaberkenyénél a nyomó- és hajlítószilárdsági átlagértékeik 30–40%-kal nagyobbak. A statikus hajlító rugalmassági modulusz 15%-kal, a bütükeménység 20%-kal haladja meg a barkócáét. Különösen figyelemre méltó, hogy a nagy testsűrűséggel összhangban a házi berkenye a legszilárdabb, legkeményebb közép-európai fafajok közé tartozik. A vizsgálatok fontos tanulsága még, hogy a hasonló anatómiai szerkezet ellenére az egyes berkenyefajok fizikai tulajdonságai között igen jelentős különbségek lehetnek.
 

A házi berkenye megmunkálása, felhasználása
Az anatómiai és a fizikai vizsgálatok jól érzékeltették, hogy a rendkívül lassan növekvő házi berkenye igen sűrű, tömött, szilárd és finom szövetű fával rendelkezik. Érdekes sajátossága a kristályos berakódások nagy száma. A faanyag megmunkálása ennek megfelelően keményfém lapkás szerszámokat igényel. Mesterséges szárítása csak lassú, óvatos menetrendekkel valósítható meg. Figyelemmel arra, hogy a házi berkenye tömegesen nem áll rendelkezésre és a termelhető esetleges rönkök mérete is kicsi, a hasznosítását a faszobrászatban, faragott, esztergált és egyéb értékes termékek készítésénél, kisebb hangszerek gyártásánál lehet javasolni.

A házi és a barkócaberkenye mechanikai tulajdonságai

A házi és a barkócaberkenye zsugorodása-dagadása

^{A házi és a barkócaberkenye faanyagsűrűsége kg/m3}
 

Molnár Sándor, Bak Miklós, Börcsök Zoltán
Nyugat-magyarországi Egyetem SKK, Faanyagtudományi Intézet
Nyugat-magyarországi Egyetem SKK, Innovációs Központ
 

Tetszett a cikk?