A fa fizikai jellemzői - I. rész

A fa, mint építőanyag legfontosabb jellemzői a felhasználás szempontjából a fizikai tulajdonságai.

Ezek a tulajdonságok számos tényezőtől függhetnek, mint például a sűrűségtől, a szerkezeti felépítéstől és a víztartalomtól. A fizikai jellemzők közül megvizsgáltuk a tartósságot, a külső megjelenést, a rugalmasságot, a szilárdságot és a technológiai tulajdonságokat.

Tartósság

A fa tartóssága alatt azt az időtartamot értjük, melyben a fa a döntést követően természetes környezetben, mesterséges védelem nélkül megőrzi tulajdonságait. Ezt az időt eltarthatósági időnek nevezzük, melyet a kitettségi körülmények (szabad levegő, víz, pára, talaj, biológiai kártevők) és a vegyi összetétel (csersav, viasz, lignin) befolyásolnak. A tartóssági csoportokat, a kitettségi körülmények által meghatározott időtartamokat és az egyes csoportokba tartozó fafajokat az 1. táblázatban mutatjuk be.

Tartóssági idők és csoportok a jellemző fafajokkal

(Forrás: TASKOVICS P, Faipari anyagismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2004 )

Azonos feltételek között összehasonlíthatjuk a különböző fafajok tartósságának értékét, melyre a fafajok sűrűsége nincs befolyással, bár egy-egy fafajon belül a sűrűbb szearkezetű faegyedek tartósabbak.

Külső megjelenés

A külső megjelenés a faanyagok azon tulajdonságait foglalja magába, amelyeket érzékszerveinkkel észlelhetünk. Ilyen a faanyag, színe, illata, a megmunkált fa tapintása, rajzolata. Ezek a fizikai tulajdonságok adják a fa esztétikai értékeit. A fa színe a fában lévő sejtfalalkotók (cellulóz, lignin) és a fa kémiai összetételének (csersav, festőanyagok) hatására alakul ki. A színre hatással van továbbá a nevelkedési körülmény, a talaj, a különféle feldolgozási technológiák. A fa valódi színe csak a száradás során válik teljesen láthatóvá és a használat során a sötétebb tónusú fa színe halványodik, míg a világosabb tónusú sötétebb lesz.

A faanyag fényét a bélsugár tükrök fényvisszaverő hatása miatt, sugárirányban metszett faanyagon tapasztalhatjuk, azonban a megmunkálás és felületkezelés után ez a természetes fény eltűnik. A fa rajzolatát a makroszkopikus szinten bemutatott tulajdonságok és szerkezeti elemek eredményezik. A leglátványosabb rajzolatot az évgyűrűk adják.

A keresztmetszeten az évgyűrűk koncentrikus körökben helyezkednek el. A húrmetszeten lángnyelvszerű (flóderos) mintázatot láthatunk. Sugárirányban pedig párhuzamos vonalakat figyelhetünk meg. Az évgyűrűk mellett a bélsugarak és bélfoltok is különleges mintát adnak. A különböző fafajoknak eltérő a rajzolata, színben és formában is változatosak. Különleges és egyedi mintát, sajátos megjelenést kölcsönöznek a faanyagnak a fahibák is, azonban ezekre a rendellenességekre fokozottan oda kell figyelni, mert a fa mechanikai tulajdonságait ronthatják és nehezíthetik a megmunkálást.

A fa szöveti finomsága a faanyag szerkezeti felépítéséből adódik. Ezért a homogénebb szerkezetű fajok finomabb szövetszerkezettel, míg a nem annyira egynemű és hasonló méretű részekből felépülő szövetszerkezetek durvábbnak, érdesebbnek hatnak.

A folytatásban a mechanikai tulajdonságokról lesz szó.

Felhasznált irodalom:

TASKOVICS P, Faipari anyagismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2004

VERES R.- SZERÉNYI I.- BÁRSONY I., Faszerkezetek építése I., Szega Books Kft., Pécs, 2009

Forrás:

Rubint Barbara- Sztányi Róbert: Fa- a természetes építőanyag

Debreceni Műszaki Közlemények 2014/1 (HU ISSN 2060-6869)

Tetszett a cikk?