A csertölgy (Quercus Cerris)

Hazánkban a faanyagok tulajdonságai alapján a tölgyek két csoportját különítjük el: a nemestölgyekét (kocsányos, kocsánytalan, molyhos) és a csertölgyét, ahová egyetlen fajként a Quercus cerris tartozik.

A csert a fakereskedelemben sokszor a vörös tölgyek közé sorolják, viszont rendszertanilag a cerris „csertölgyek” szekcióba tartozik. Ebbe a csoportba sorolják a parafa anyagát adó paratölgyet és a hozzá hasonló, Kínában honos parás kérgű tölgyet is.

A csertölgy Kis-Ázsiában őshonos. Magyarországon a jelentős területarányú fafajok közé tartozik, különösen kedveli a déli és a nyugat-dunántúli dombokat, hegyeket. Melegkedvelő, így főleg déli kitettségben él, az erős, tartós hideget, és a késői fagyokat nem bírja. Erősen fényigényes, jól sarjadzik, és fiatalon gyorsan nő.

AZ ÉLŐ FA JELLEMZŐI

A cser kedvező termőhelyen a 25–30 méteres magasságot is eléri, 10–11 méter hosszú ágtiszta törzsszakasszal. Zárt állományban többnyire egyenes, hengeres törzset fejleszt, melyen sokszor megfigyelhetők a hosszanti fagylécek. Kérge rendkívül durva, szürkésfekete színű, jellegzetes hosszanti ormókkal, kéregcserepekkel. Tartós külső tárolás esetén a hengeres fa bütüje jellegzetes szennyesszürke lesz. Gyakori a barnás-vöröses álgeszt, ami alapján a gyakorlatban megkülönböztetnek vörös és fehér csert.

Az évgyűrűk szélessége rendkívül inhomogén, 20–25 éves korig általában erőteljes a vastagsági növekedés, szélesek az évgyűrűk. Tipikus gyűrűs likacsú fafaj: a korai pászta nagyméretű edényei szabad szemmel is jól láthatók. A frissen vágott csertölgy gesztjének savanykás szaga van. A korai pászta nagy átmérőjű edényei 1–3 sorban, laza elrendeződésben állnak. A késő pásztákban a szűkebb edények lángnyelvszerű mintát alkotnak.

FAHIBÁK, FAKÁROSODÁSOK, TARTÓSSÁG

A csernek 3 alapvető hibája van: a fagyléc, az álgesztesedés és a gyűrűs repedések.

E fahibák miatt korábban a cserből csak tűzifát választékoltak. Valószínűleg ezért a hazai fajok közül a cser a hajlamosabb a fagyrepedésre, szélsőséges hidegek hatására a fatest a bélsugarak mentén felreped. A kialakuló hegszövetek ellenére a repedés többször is megismétlődhet. Így alakul ki a sajátos ormójával a törzs hossztengelyével párhuzamosan futó, több méter hosszúságot is elérő fagyléc. A fagyrepedés mentén fertőzési kapu nyílik a különböző gombák számára is.

A csernél rendkívül gyakori az álgesztesedés. A csert sok gombakárosító támadhatja meg. A legyengült fáknál megfigyelhető a különböző cincérek, szúk, díszbogarak, farontó lepkék károsítása. A kitermelt hengeres fára gyakran jellemző a sík- és térgörbeség, a sudarlóság és a göcsösség. A nagyszámú fahibáknak és a kedvezőtlen alaki tulajdonságának tudható be a rendkívül alacsony rönkkihozatal.

A cser, nevével ellentétben, a nemestölgyekhez képest kevés csersavat tartalmaz, ezért kémhatása is kevésbé savas (pH-értéke: 4,9). Az egészséges fa tartóssága és időjárásállósága elsősorban emiatt rosszabb a tölgyeknél.

A hibamentes cser a hordógyártás és kültéri szerkezetek kivételével azonos célokra alkalmas, mint a nemestölgyek. A fűrész-, lemez- és farostlemezipar egyaránt felhasználja. Alkalmazzák a bányászatban, a parketta-, a rakodólap- és a koporsógyártásban.

A sok fahibával rendelkező fafajt keverékanyagként papírfaként is felhasználják. Kedvező fűtőértéke miatt az egyik legfontosabb tűzifánk. 

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?