Barátunk, az akác


A fehér akác az Egyesült Államok délkeleti részein őshonos fafaj, melyet sok más helyen meghonosítottak, így megtalálható Európában, Ázsiában és Afrikában is. Szívós fafaj, amely számos élőhelyi sajátosságot tolerál, ezért olyan helyekre is betelepítették, ahol más fafaj nem maradna életben. Magyarországon elsősorban az alföldi homok megkötésére használták, valamint fáját az építőipar, a mezőgazdaság hasznosítja, illetve tüzelőnek használják. Május végén, június elején nyíló virágai kiváló nektárt biztosítanak a méhek számára. Faállománya sok helyen a helyi erdők helyét veszi át, ezért a védett területeken a szakemberek az irtásával védekeznek ellene.

Az Európai Unió idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló rendelete kapcsán, 2014-ben a fehér akácot és az akácmézet hungarikummá nyilvánították Magyarországon, így nem foganatosíthatók ellene az EU más tagállamaiban érvényes intézkedések. Ausztráliában közben törvényekkel tiltották meg az akácfák ültetését, mivel e növényfaj mérgező a szarvasmarhák számára.

Európába 1601 és 1635 között került át. Magyarországon elsőnek az Erdődy család pozsonyi birtokán ültettek akácot a XVIII. század első évtizedében, majd 1710-ben Bábolnán, a Szapáryak kertjében. 1789 körül Tessedik Sámuel lelkész és pedagógus fedezte fel, hogy az akác alkalmas az alföldi sós, futóhomokos, szikes talaj újrafásítására, gazdaságba való bevonására. Az ő nyomán kezdődött meg az Alföld hatékony fásítása. Már a XIX. században magyar fának tartották, mert annyira elterjedtté vált hazánkban. Itthon már több akácos van, mint Európa összes többi országában együttvéve.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.