A feladatokra és egymásra figyelve

Sørensen és Thygesen egyszerre végezték el 1966-ban a Koppenhágai Iparművészeti Főiskolát, ám születésüket tekintve igencsak különböző generációk tagjai és nem bizonyulnak a design fenegyerekeinek sem. Így a napjaink designcsemegéit és hullócsillagait bemutató friss seregszemlékből mindenki hátrányára gyakran hiányoznak.

T&S, ahogy egyszerűsítve emlegetik őket, már 1966-ban megalapították saját stúdiójukat, majd 1969-ben a Koppenhágai Asztalos Egyesület éves kiállításán bútorcsaládjuk kiérdemelte az első díjat. Díjazott bútorkollekciójával az illusztris egyesület a 70. születésnapját ünneplő IX. Frederik dán királyt ajándékozta meg, és az azóta is „King's Furniture" néven ismert és vásárolt a szép tárgyak kedvelői között.

Megjelenésükkor, a '60-as évek derekán meginogtak a dán bútoripar piaci pozíciói és az azt fémjelző dán design, és általában a skandináv stílus, vonal elvesztette nemzetközi ízlést és trendet diktáló szerepét. Az ok az olasz gyártók offenzív piachódítása, tudatos és eredményes marketingtevékenysége. A „linea italiana" térhódítása hatására a dánok tudatosan elemezték helyzetüket. Erről Povl Christiansen a kor jeles design szaklapjában, a Mobilia-ban az asztalos egyesület 41. kiállításáról tudósítva így írt: „az egyesület a nevével 1927 óta jelzett kiállítások vezetését... átvette... hogy a fiatal és friss erők képességeik birtokában a kiállításon az új gondolatokat, életerőt érvényesítsék..."

Valóban T&S bemutatott alkotásait az addig közismertté vált dán „áramvonalas" plasztikus, organikus formavilággal szem¬ben egy új, a gépi gyártást megjelenítő, az elemi geometriát idéző egyszerűbb formák és motívumok jellemzik. A dán asztalosság legjobb hagyományainak birtokában a hangsúlyt a gépi sorozatgyártásra és az egzotikus fanemek mellett az olcsóbb európai fákra, rétegelt-préselt idomokra helyezték. Józan problémamegoldó funkcionalizmus, szoros együttműködés a gyártóval és a piaccal, versenyképes árak, ezek receptjük új elemei.

Az első gyártó és megbízójuk Mogens Kold, a közös fejlesztésük sikerét követően „egyszerre névvé vált a szakmában", majd kibővítette gyárát is. Az új kárpitos garnitúrájukhoz szövetet is terveztek, amely aztán több mint 15 európai országban bizonyult trendhordozó kárpitnak.

Ezt követően a páros a Hansen&Guld-borg cégnek flexibilisen kombinálható szekrényfalat tervezett, „Reolsystem" néven. A sikeres termék ez esetben is új gyárépület építését igényelte.
Munkáikat Leif Alring a Mobilia-ban így jellemzi: „T&S a megszokott megjelenésnek egy új fordulatot adott és a szeget a fején találták. Amellett, hogy nem tízet léptek előre, hanem pontosan annyit, ameddig a felhasználók meg tudták érteni szándékaikat. T&S iskolát csináltak annak, ami manapság egészséges és természetes". Mindmáig, tenném hozzá, napjaink trendjeinek ismeretében.

Munkásságuk elismeréseként 1968-69 és 1975-ben a Dán Nemzeti Bank ösztöndíjasai voltak, majd 1976-ban a Fox Alapítványé. Sorra kapták a kitüntető díjakat is: 1966-ban a King's Furniture bútorcsaládért a Koppenhágai Asztalos Egyesület első díját, 1971-ben a Dán Bútorgyártók Szövetségének tiszteletdíját, 1978-ban az Amerikai Kereskedelmi Formatervezési Intézet díját, 1989-ben a rangos japán design nagydíjat, a G díjat, 1996-ban a Good Design díjat Hannoverben, 1998-ban a Dán Művészeti Alapítványtól megkapják a kitüntető „Kiemelkedő Művész" címet is.

Az utóbbi évtizedekben, mint tervezők szoros kapcsolatba kerültek az 1937-ben alapított Magnus Olensen A/S és az 1977-ben létrehozott Erik Boiesen A/S dán bútorgyártó cégekkel. Mindkét cég az úgynevezett közületi bútor műfajára specializálódott. Azonban skandináv bútorról lévén szó, ezekben az esetekben a közületi és lakásbútor műfaji határai összemosódnak.

Tevékenységük intenzitásáról, nemzetközi elismertségéről és műfaji sokszínűségéről a két gyártó cég által megnyert beszállítói pályázatok rangja és tömege szolgál meglepő és impozáns adatokkal. A terveik alapján gyártott bútorok Torontótól a Távol-Keleten keresztül Új-Zélandig a dán design kiválóságának képviselői.
Szemben az olasz design gyakran elitista csillogásával, a dán formatervezést problémafeltáró és -megoldó képessége, azaz funkcionalitása, időtálló esztétikai kvalitása és kivitelezése teszik megnyerővé.

Munkáikból a világ különböző pontjain berendezett dán nagykövetségek szolgálnak mintakollekció gyanánt, és hatásosan. Az előbbiek nyomán számos egyetemet: pekingi, edinborough-i, limonges-i, bielefeld-i, japán és amerikai; a Világbank központjait: Washingtonban, Laoszban, Nicaraguában, Hondurasban, Indonéziában és Etiópiában rendezték be műtárgyaikkal. De olyan ismert középületeket is, mint az Európa Parlament Brüsszelben, a World Trade Center Londonban, az új Parlament Canberrában, a Barbican Arts and Conference Hall Londonban, a Rotterdami Könyvtár, az UNICEF New York-i székháza, a Smithsonian Intézet és Kongresszusi Könyvtár az Egyesült Államokban. A felsorolásban szerényebb rangú a számos kórház, minisztérium, múzeum berendezése Európában, és az olyan cégek székházai, mint az IBM, a Nestlé, az Esso, a Philips, a Dow Chemical, a British Telecom, a Rank Xerox, a Fiat, a Bosch, a Siemens és a Motorola.

Munkásságuk során a '80-as években tovább bővült a „King's Furniture" kollekció: ülőszófával (1983), nyugszékkel (1984), tárgyalógarnitúrával (1989), írópulttal (1990), bizonyítva időállóságát. A kollekció gyártója a dán Botium cég.

1983-ban néhány préselt-rétegelt elemből sszeálló szék- és asztalkollekciót terveztek az Erik Boiesen A/S cégnek. A korszerű préstechnológiával előállított, a találmányok szintjén értékelhető „ék-csapolt", kónuszos kötőelemek az egykori klasszikus Thonet-modellek egyszerűségét és sokoldalú demokratizmusát idézik a jelenkor technikai-esztétikai szintjén.

1984-ben az Erik Boiesen cégnek terveznek először ívelt modulokból szabadon építhető térelhatároló irodabútor-családot.
1987-ben a PP Line cégnek terveztek kiegészítő tárgykollekciót: a gyertyatartók, mécsesek, sétapálca felépítésében először használnak fémet, acélcsövet.
A kollekció egy kézzel használható só- és borsőrlőjét beválasztották a New York-i Modern Művészetek Múzeuma állandó kollekciójába. Ugyanebben az évben az 1983-as préselt-rétegelt kollekciójuk egy, a francia, neorokokót idéző darabbal, a „Confidence" szemtől szembe kétszemélyes ülőpaddal bővült.

A '80-as évek végén és a '90-es évek elején egyre több fémcsőből hajlított széket terveztek a Botium cégnek, egyre színe -sebb kivitelben. Szintén ekkor tervezik a Magnus Olesen A/S-nek a hullámvonalú alaprajzával a „Swinger" nevet igazoló, vidám színekben előadott térelválasztó, telt, kárpitozott pamlagsort.
A hullámvonalú térelválasztó vonalvezetés a '90-es években még visszatért az Erik Boiesen A/S-nek tervezett „Cinus" és „Cobra" térválasztó paravánoknál és a Magnus Olensen A/S-nek 1999-ben tervezett „Partout" és „T2" székcsaládoknál.
Ezek felépítésében a rétegelt elem és fémcső váltják egymást, összekötve múl¬tat és jelent.

A T&S szerzőpáros összefüggő életműve semmit sem sejtet a két alkotó egyéniség mindennapjairól, munkamódszerükről. Erről így vallanak: „Mindig nézeteltérésben vagyunk egy tárgynak adható forma kapcsán, ha mindig egyetértenénk, nem lenne szükségünk az együttes munkára. Ezek a feszült percek egy termékeny dinamikát szülnek, amely megerősíti kreatív folyamatainkat."

Utóirat (kommentár nélkül): a 2000-es években Rud Thygesen már önállóan is dolgozik.

Vásárhelyi János
formatervező

Rud Thygesen

Johnny Sørensen

Irodabútor-család az Erik Boiesen cégnek

Só- és borsőrlő

Dark Horse csővázas garnitúra a Botium cég számára

T2 székcsalád

Swinger pamlagsor

Thonet-jellegű szék rétegelt, préselt idomokból, kónuszos csapokkal

Cobra paraván


 

Tetszett a cikk?