Peter Karpf művei avagy a poézis és a gazdaságos préstechnika együttese

Az 1940-ben, Koppenhágában született Peter Karpfról a lexikonok igencsak szűkszavúan írnak. Ennek oka talán szokatlan szakmai pályafutásában rejlik: 1957-től az ismert dán bútorgyártó cégnél, a Fritz Hansennél kapott asztalosképzést, bizonyíthatóan jó iskolát. Az 1872-ben alapított cég ma is Európa legjobb formatervezőit foglalkoztatja, és magas szinten ötvözi a dán bútorgyártók hagyományait a legmodernebb technológiákkal. 1961-től a koppenhágai iparművészeti iskolában formatervezést tanult. Ezt követően 1964 és 1970 között több kiállításon szerepelt munkáival: székekkel és lámpákkal, amelyeket több hazai, egy olasz és japán díjjal tüntettek ki. Debütálásának nyomaival a kor emblematikus dán szakfolyóiratának, a Mobiliának számaiban is találkozhatunk. Például a Leschly Jacobsen asztalosműhelyének tervezett, bontható szerkezetű, rétegelt lapokból összeállított karosszékmodellel. Tovább keresve a Mobilia '70-80-as évfolyamaiban már nem találkozhatunk Karpf nevével és munkáival.

A szaklexikonok, de az aktuális ismereteket hordozó internet is, csak annyit említenek, hogy ezeket az évtizedeketjeles dán bútortervezők stúdióiban mint munkatárs töltötte. Tény, hogy a mestereit és a műhelyeketjói megválogatta. Köztük van a dán építész és formatervező Arne Jacobsen (1902-1971) és a jeles dán bútortervező Kaare Klint-tanítvány, Grete Jalk (1920), az első női designerek egyike. Jalk több közismert modell alkotója, ugyanakkor bátor kísérletező is. Az alumíniumcsövek, de főleg a rétegelt, préselt elemek hajlításánál igen merész, a technikai lehetőségeket feszegető megoldásokat alkalmaz (lásd az 1963-as, mindössze két rétegelt-préselt elemből álló székét).

Karpf szakmai kapcsolatainak szó szerint is „formateremtő" egyénisége a matematikus-poéta Piet Hein (1905-) is, a '60-as évek formavilágát jellemző síkidom, a szuperellipszis megalkotója és matematikai leírója. A szuperellipszis körvonala számos korabeli étkezőasztal lapjánál köszönt vissza.
Hogy mit tanulhatott munkatársként ezekben az években Jacobsentől? - ma már klasszikusnak nevezhető - mértéket, Jalktól bátorságot a kísérletezéshez, Heintől pedig az elvonatkoztatás hordozta költőiséget. Tanító mentorai, Arne Jacobsen és Grete Jalk tiszteletére 1968-ban elkészítette a „Wing" nyugszéket, egy igen merész kialakítású rétegelt-préselt bútordarabot, amelyet a Christensen & Larsen cég gyártott. Első alkotói periódusa munkáit a '60-as években számos japán (1968), olasz (1965) és dán verseny első díjaival méltatják.
Három évtized múltával és kísérleteinek tanulságaival a háta mögött 1993-ban másodszor is debütált az „NXT" székkel. Bár közben generációk és trendek múltak, az „NXT" szék mint modell és esemény, egy egyedülálló sorozat megindítója, rangját a jeles dán FORSNÁS-díj is jelzi. A következő esemény: 2000-ben az „Eco" székmodellt egyszerre két díjjal, az I. F. Design Award-dal és az I. F. Ecology Design Award-dal tüntették ki. Az „NXT" modellt 2001-ben ismét díjazták a RED DOT Best Selection-nal. Ugyancsak 2001-ben az új modell, egy ülő japán szamurájra emlékeztető „Oto" szék az I. F. Design Award díjat kapta.

A sikeres modellek és kitüntetések sorozata után, 2002-ben a szakma Karpf munkásságát a rangos Bruno Mathsson-díjjal ismerte el, némi késéssel helyet biztosítva számára a legrangosabb dán designerek sorában. Az előbbiekben felsorolt eseményekkel párhuzamosan a sorozat gyártója a malmői IFORM cég nemzetközi vásárokon – a másodhullámos ifjú svédek standjai között – az avantgárd mezőnyben mutatja be a 60. évét betöltött, másodvirágzását élő mester sorozatgyártott modelljeit. Amint a szűkszavú források említik, a rétegelt hajlított technológiával enyvezett, furnérlapokból kivitelezett modellsorozat három évtized kitartó munkásságának
eredménye. (Hazai fejjel ezt még elképzelni is nehéz). A sorozat közben újabb elemekkel bővül: a „Tri” székkel, a „Vuw” ülőkével, majd a „Xus” konzolos szerkezetű pihenőszékkel.

A hangképzésszerű elnevezéseket viselő modelleket gyártójuk, a svéd IFOR, a találó „Voxia” kollekció néven mutatja be. Az új modellek megjelenésével párhuzamosan a régiekkel is tovább foglalkoznak, így pl. „testhez simuló” bőrkárpitot, még disztingváltabb megjelenést kap az „NXT”. Nevében is árulkodó a „Tri”, amely „hajóorrként” három mesterien összeenyvezett héjelemből áll. A többi modellt is egy speciális összeállítású furnérkötegből, egy présnyomással állítják össze. Az „egy présnyomás = egy szék” a műanyaggyártásban ismert munkaerő-kímélő technológia. Gondos munkával és optimalizált furnérterítékkel az anyagveszteség is minimalizálható. A prést elhagyó téridomok éleit CNC-vezérlésű megmunkálóközpont alakítja ki olyan módon,hogy a „Xus” kivételével mindegyik típus kompakt rakatban tárolható. Nem túlzás azt állítani, hogy a formaterformatervezést is beleértve ezek a termékek már a harmadik évezred receptjére készülnek. A viszonylag emelt árak a design hozzáadott értékéről tanúskodnak, és az értő, tudatos vásárlókat vonzzák.

A skandináv formatervezés „aranykorszakában” született műtárgyak „a modernitás és jóízlés elismert ikonjai”.
Az őket kísérő fogalmakhoz: „egyszerű formanyelv, funkcionalitás és az igények és a felhasználói szempontok alapvető demokratizmusa”, Karpf egy új követelményt – fogalmat: a környezet tudatos tervezését társítja.
A generációs különbségekről a modellek által hordozott – a természet által ihletett – lírai hangulat tanúskodik, szemben a fiatal skandináv tervezőgenerációk eklektikus alkotásaival, amelyek gyakran a klasszikusokat tagadó kritikus-védekezőirónia jegyében fogantak. Bár a „Voxia” kollekció a „halk” hangzások-hatások együttese, széles körben talált meghallgatásra. Ezt a bemutató múzeumok sora tanúsítja: MOMA – New York, Alkalmazott Művészetek Múzeuma – Köln és München, Victoria & Albert Múzeum – London, Design Múzeum – London, Díszítő Művészetek Múzeuma – Montreál, Állami Múzeum – Berlin, Stedeljik Múzeum – Amszterdam, Focke Múzeum –Bréma, Tadao Ando Múzeum – Kyoto. A membránvékonyságú héjak mint a vizek, emberek vagy állatok hangjainak és azok harmóniájának megtestesítői, szemben az általuk közrezárt terek, a csend jelképével. A jelképszerűen is felfogható két fogalom: csend és hang (a semmi és valami) egyenértékű kezelése, a technológia és anyag természetes összeforrottsága
a távol-keleti japán zen esztétika hatásáról árulkodnak.

A tárgyakban a ’sabi’ (természetes elegancia) és ’wabi’ (nyugodt egyszerűség) japán fogalompárosa érvényesül. Ebben a formában még a globalizáció is szimpatikus fogalommá válhat. Peter Karpf „másodvirágzása” folytatódni látszik. Az immár 69 éves mestertől ez évben a rangos dán Fredericia cég egy újabb bútorcsaládot – az „Agitari” széket és nyugszéket – mutatott be. A rozsdamentes acélcső állványzaton – mert a krómozás környezetterhelő – három dimenzióban, mesterien préselt, rétegelt üléshátidomok találhatók. A szék és nyugszék részleteinek differenciált formaképzése többet jelent a divatos szikár minimalizmusnál, az organikus jelleg, a skandináv hagyományok hordozója. A Fredericia vásári katalógusában Karpf társai mindnyájan a fiatal generáció képviselői.

Vásárhelyi János
formatervező
Agitari szék

 

Tetszett a cikk?