Tavaszi fáradtság
A jól összeszokott kiállítói team magja még a „madeinhungary” elődjén, a „Mai Magyar Bútortár”-on kovácsolódott össze, hát ennek is több mint egy évtizede, lassan az első kiállítók gyermekei is aktív szereplői lesznek ennek a szép tavaszi rendezvénynek, ha az még pár évig kitart. Noha a „madeinhungary” az idén kimondottan nézhető, és a hajdani dicsőséget idézi, az idei produkció is low budget költségvetést sejtet kiállítói és szervezői részről egyaránt, bár mindig van, aki rendesen odateszi magát, hiszen jószerével ez az egyetlen olyan hazai fórum, ahol nagyobb közönség előtt viszonylag kulturáltan és jutányosan meg lehet jelenni.Van akit hajt a szakmai tartás vagy a hiúság. Szigeti Szilvia textilben utazik, neki nem mindennapos lehetőség, hogy nagyméretű textilképpel jelenhet meg, ő kimondottan erre az alkalomra készített faliképet. A szintén textiles Szabó Tímea és Szentiványi-Székely Enikő is megragadva az alkalmat, konyha témára hangolt nagy méretű textilképpel derítette jó kedvre a látogatókat, szépen aládolgozva ezzel a Geppetto megjelenésének, akiket két év kihagyás után talán a konyha kiállításának lehetősége vonzott ide – azzal nem kell sokat bíbelődni, látványos és viszonylag jól eladható szűkösebb időkben is. A konyha mellett forgalmazott trendi importszékek becsempészése a standra azt a helyzetet is jelképezi diszkréten, hogy a magyar designer nem ragaszkodik körme szakadtáig a szellemi munka termelte gyümölcshöz, ha kereskedésből jobban meg lehet élni. Az ötvösrészleg önálló kurátort kapott: az ötvösmunkákat Spengler Katalin gyűjtő és szakíró válogatta össze. Személyében annak a művészeti mecénás típusnak a körvonala sejlik föl, aki például segíthetne vásárlásaival áthidalni az árkot, ami iparművészeti tárgy és termék között húzódik piacképességben és szellemiségben. A mecénás intézménye oldhatná föl a hazai design rendre visszatérő ellentmondását: a műtárgy és a termék közti fogalmi tévelygést. A bútorosok között csupa ismerős nevet találunk. A leginkább a Veres Péter belsőépítész nevéhez köthető RedForm számára ez a kiállítás egy megfizethető megjelenést jelent minden évben, és általában van is itt a tarsolyban mutatható újdonság, bár azok az idők elmúltak, amikor külön erre az alkalomra készítettek tárgyat. Most egy impozáns nappalirészletet hoztak ki az aktuális futó munkák közül, nem nevezhetjük rangon aluli megjelenésnek. Bánhalmi Gábort talán elgondolkodtatta két éve, hogy érdemes-e annyi munkát beleölni egy megjelenésbe, mint ahogy akkor tette, mostani megjelenését letudta egy a Sellaton által gyártott székével, magába a kiállításba nem fektetett különösebben. Hogy valójában mekkora teljesítmény, hogy magyar gyár által gyártott bútor egyáltalán megjelenik ma Magyarországon bárhol, az a szakmai közönségnek szóló bizalmas információ, nagy publicitást aligha fog kapni. Balogh Zsolt fából készült vajkései és salátaszedői nem friss termékek, de legalább termékek: euróra beárazva megtaláljuk őket a nemzetközi piacon. A Kabóca-szék együtt él a Lakástrenddel, szinte a kezdetek óta törzsvendég itt. Néha kimondottan az a szerepe, hogy takaréklángon tartsa Szikszai László nevét, nehogy kihűljön – a mostani is egy ilyen év.
A stand összképe azonban jó, és ez nem tudható be csupán annak, hogy maga a Lakástrend amúgy eléggé gyenge eresztés. Kétségtelenül sokat számít, hogy az idén nem gusztustalanodták tele a szervezők a teret különféle szponzori felületekkel, mindezen felül azért még sejtet némi sovány erőtartalékot a megfáradt magyar design az idei megjelenéssel. A valamikor kitalált kiállítói team koncepció úgy-ahogy működik, valami laza kohéziót teremt az egyes munkák között, de kár lenne itt valami nagy közös akaratot feltételezni, inkább arról van szó, hogy a sok kis akarat együttese most jó irányba tolta el azt a kis morzsácskát, ami a magyar designnak jutott az idei trendmustrához.
A kiállítás nem kirakodóvásár, hanem együtt gondolkodás – nyilatkozta Réz András, ám a tapasztalatok tükrében mi nyugodtan kijelenthetjük, hogy de igen, ez itt bizony kirakodóvásár, bár a maga módján kulturált – a pénztelenségnek is megvannak a maga előnyei: egyszerűbb rendet tartani. A kiállítás mondókája idén is négy alaptrend köré szövődik, Manga, Granny, Showtime és Film Noir: de az apszisba állított idillinek szánt trendszigetek mögé brutálisan beparkolt a MaxCity szintén a trendekre hangolt árukínálata. Egy főszponzort azonban ennyi együttgondolkodás alighanem megillet, ezt Réz András nagyon jól tudja, hiszen az ő nevével fémjelzett Werk Akadémia hallgatói hangolták össze a trendek szín- és tárgyi világát. Máskülönben ha valaki kimondottan bútort nézni jött ki, az kevés érdemi információval találkozhatott. A forgalmazók eleve nem tárgyakat mutatnak már itt be, hanem stílusokat, trendeket, hangulatokat, amiknek talán lenne tanulsága, ha nem tudnánk, hogy a trendek eleve műviek, és a hozzájuk rendelhető tárgyak nem naprakészen érkeznek hozzánk. Magyarország úri közönsége nagyjából a lejárt szavatosságú divattrendek potenciális felvásárlópiaca, a frissebb kiállított anyag viszont csak az európai aktuális felhozatal másod-harmadvonala. Túl sok bútoreladást azért nem kell feltételeznünk ebben a kultúrkörben, nem véletlen, hogy jacuzzi is szerepel a kiállított termékkínálatban – az jó eséllyel el fog kelni, miképp a Samsung által képviselt műszaki kínálat is up to date jelen van a magyar piacon. A lakás és a trend szó így egyre kevésbé utal a bútorra, olyan önálló tárgycsoport, mint bútor lassan nem is létezik a piacon, a kiegészítőknek egyre nagyobb szerep jut, a bútor lassan másodlagos tényezővé válik egy lakásban.
A rendezvény honlapján megnevezett 17 kiállító eléggé kevés egy ekkora térben, az utóbbi két évnek azonban nagyjából ez a beállt kiállítói létszáma, csak eddig nem tűnt föl. A szép lassan lecserélődő kiállítógárda azonban átformálta a kiállítás arcát. A hagyományosan teátrális Kludi már tavaly elbúcsúzott a kiállítástól, idén a Svábbau is elmaradt, nem emelik már a kiállítás rangját, helyüket a Caracalla fürdőszobaszalon próbálja betölteni mérsékelt sikerrel, de legalább minőségi igyekezettel.
totaj
Tetszett a cikk?
Cikkajánló
Élőben még szebb
REHAU szín tanácsadó, bútorlap választó és ingyenes mintarendelő oldal.
Aki a fánál is keményebb
Tóth Lóránt fafaragó népi iparművész beszél munkáiról.
Rendhagyó, különös és titokzatos
Szőcs Miklós TUI Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, beszél munkájáról.