Hello Wood a harmadik Tokaj-környéki Építész Mustrán

Szivárványos játszótér, híd, szabadtéri mozi és  erdei tekepálya is épült a Hello Wood harmadik Tokaj-környéki Építész Mustráján. Bejártuk.

A Debreceni Egyetem hallgatóinak munkája Erdőbényén

„Mikor megnéztük Tolcsvát a Google Mapsen, szomorú látvány tárult elénk” – kezdte Dévényi Tamás, az Ybl Miklós Építéstudományi Karának oktatója, amikor arról mesélt, hogy az Építész Mustra keretei között melyik Tokaj környéki települést húzták a diákjaival, ahova fainstallációt készíthettek. A Hello Wood által szervezett mustra valójában egy egyhetes tábor, amin a hazai építészképzést nyújtó felsőoktatási intézmények és a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai vesznek részt az oktatóikkal együtt.

Hasonlóan a csormópusztai táborhoz, a résztvevők itt is együtt terveznek és építenek fainstallációkat. Ám ezen a programon csak a magyar egyetemek tanulói vehetnek részt, akiknek mostanra már az oktatási anyagukká vált a mustra, aminek a tanulás mellett közösségépítő és régiófejlesztő funkciója is van. A négyéves projekt során (az idei volt a harmadik alkalom) ugyanis a csapatok 27, Tokaj környéki településre készítenek olyan faszerkezeteket, amelyek nemcsak vizuálisan kellemesek, hanem a helyiek teljes mértékben birtokba tudják venni és használhatják őket.

A Soproni Egyetem csapata Makovecz Imre közösségi házát igyekezett megmenteni Tokajban

A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói szobrászként kapcsolódtak be a munkába, alkotásuk Erdőbényén áll

A felnőtteknek is jár a játék

Az installációk elkészítésének egyik első lépése, hogy minden egyetem kihúzza, melyik lesz az adott évben a települése. Erre utalt a fent idézett Dévényi Tamás is, aki a sorsoláson a csapatával Tolcsvát kapta. Bár a BAZ megyei kis falu a Mapsen szomorkásnak tűnt, valójában sokkal izgalmasabb hely, mint amilyennek a Google utcaképei beállították. Az Ybl-ös csapat számára például hamar kiderült, hogy a településhez tartozó erdőben a múlt században hatalmas élet folyt, hiszen egy fürdő és egy mulatóház működött ott. Így már eleve azzal a prekoncepcióval érkeztek, hogy ezzel szeretnének kezdeni valamit. A helyiek pedig örömmel vették a kezdeményezést, ami már csak azért is fontos volt, mert az ő segítségük nélkül az egyetemisták csak nagyon nehezen tudták volna kitisztítani a területet, amit mostanra teljesen benőtt az erdő. Erről a vadregényességről is kapta a Tilalmas nevet, hiszen a növényzettel beborított, romos épületek sokkal inkább tűntek szellemjárta helynek, mint kézenfekvő találkozási pontnak.  

Tekepálya a Tilalmasban

Mire azonban az újságírók és a többi csapat megérkezett a tolcsvai erdőbe, egy gyönyörűen kitisztított, vadgesztenyefás sétányon vonulhattak végig, fényképekkel ellátott táblákról informálódhattak arról, hogy az útszéli romok miként funkcionáltak korábban (vagy hallgathatták a polgármester sztorijait, akinek a felesége még simán bulizott a mulatóházban az ’50-es években) és végül beleütközhettek abban a teljesen váratlan látványba, hogy az utat egy fából készült, U-alakú tekepálya zárja le. Az Ybl-ös diákok ezt álmodták meg az erdő közepére, ahol korábban egy teniszpálya állt. Mivel ezt kevéssé érezték „hellowoodosnak”, inkább a szokatlan formájú tekepálya mellett döntöttek. Reményeik szerint ezzel a felnőttek számára is élvezetes játéktérrel, segíthetnek fellendíteni az életet a Tilalmason, ami így újra teljes mértékben a részévé válhat a falunak.  

Gyerekek terveztek, Momésok végeztek

A játék-tematika idén nemcsak Tolcsván jelentkezett. Az Olaszliszkát húzó Moholy-Nagy Művészeti Egyeten tanulói a falu elhasznált, rossz állapotú játszóterébe leheltek új lelket a helyi gyerekek közreműködésével. Az egyetemisták ellátogattak az óvodába és az iskolába, ahol beszélgettek és rajzoltak a gyerekekkel, így született meg a homokozóval egybeépített játszóvár ötlete. Ez nemcsak felépült, hanem az ovisok maguk festhették ki a falait, ha pedig már ilyen jól belejöttek a dologba, az egyetemisták és gyerekek a csúszdát körülvevő léceket és a szülők lerogyására fenntartott asztalt is kipingálták. Ennek köszönhetően ma már egy igazi szivárványos játszótere van a helyi gyerekeknek.

A felújított olaszliszkai játszótér

Szintén Olaszliszkához kapcsolódik az idei év talán legfunkcionálisabb installációja is. Míg a legtöbb alkotás a játékra, bámészkodásra, közösségépítésre helyezte a hangsúlyt, a Pécsi Tudományegyetem diákjai szuperül ismerték fel a helyszínt és azt, hogy mi hiányzik igazán a faluból. Egy híd. De nem amolyan művésziesen átvitt értelemben vett híd, hanem valódi, hiszen a településen folyó patak felett csak egy járda nélküli út vezet át, így a gyalogosoknak az autók mellett kell átkelniük rajta. Bár a projektet bemutató, Hello Wood társalapító Pozsár Péter kiemelte, hogy a híd megépítésének nincs köze a tragédiához, ami 2006-ban történt a faluban (gyerekei szeme láttára vertek halálra egy férfit, mert az autójával kis híján elsodort egy gyereket - a szerk.), a település biztonságát csak javítja. Ennek a projektnek a létrejöttében is hatalmas szerepet játszottak a helyiek, a hidat ugyanis betonnal kellett rögzíteni, amit az egyetemisták egyedül nem tudtak volna megoldani.

Az olaszliszkai gyaloghíd

„Mozizni FOX”

Az Építész Mustrában rejlő másik izgalmas lehetőségre hívta fel a figyelmet a Budapesti Metropolitan Egyetem. Ők a húzott település (szintén Tolcsva) történelmének állítottak emléket. A helyismereti nyomozásuk során megtudták ugyanis, hogy a 20th Century Foxot alapító William Fox Tolcsva szülötte, ám eddig még nem készült számára emlékmű. Így ezt a feladatot vállalta magára a csapat, akik egy kockaváz szerkezetű, több funkciós pavilont emeltek a Szirmay-Waldbott kastély kertjében. Az installáció belsejében a közeli általános iskola diákjai számára egy szabadtéri tantermet rendeztek be, az oldalát pedig úgy alakították ki, hogy arra (Fox) filmeket lessen vetíteni és egy kisebb nézőteret is alkottak hozzá. Így a mozi minden falusi számára klassz kikapcsolódási hely lehet.

A szabadtéri mozi és tanterem Tolcsván

Kiváló közösségépítő térnek ígérkezik a Széchenyi Egyetem tájépítész hallgatóinak installációja is Vámosújfaluban. Ez első ránézésre „csak” egy érdekes formájú padrendszernek tűnik, de valójában egy csomó üzenete van. Egyfelől már az elhelyezkedése is különleges, mert két patak találkozásánál építették fel, ezzel figyelmet irányítva a környék különleges élővilágára, ami mellett lehet, hogy eddig naponta mentek el a helyiek anélkül, hogy egy pillantást is vetettek volna rá. De a pad, ami nemcsak találkozóhelyként funkcionálhat, hanem színpadként és nézőtérként is, a falu egy olyan pontján található, ami annak ellenére, hogy központi helyen van, eddig kihasználatlanul állt.

Vámosújfalu új közösségi tere

A Négyszögletű Kerekerdő Erdőhorvátiban. Alkotói a Széchényi Egyetem hallgatói

Komoly tétje is van a kurzusnak

Bár a program során tíz alkotás készült, mi csak azt az ötöt láttuk belőlük, amelyek a legközelebb voltak egymáshoz. Bejárni az összeset ugyanis legalább kilencórás program lett volna: ezen egyébként az egyetemisták épp akkor vettek részt közösen, mikor mi is ott jártunk. Az, hogy ők is megnézzék az összes alkotást, nem csupán azért fontos, hogy ezzel megtiszteljék és megismerjék egymás munkáját, hanem azért is, mert a tanulmányi előrehaladás és a társadalmi érzékenyülés mellett ez egy verseny is. A szervezők és a résztvevők mindannyian szavaznak a kedvenc alkotásukra és így kerül ki a győztes csapat, akik összesen egymillió forint értékű nyereményt kapnak (részben pénzben, részben anyagban).

Éppen ezért nagyon fontos például, hogy minden mű időre elkészüljön, mert ha valamelyik csapat nem tudja megnézni a többiekét, akkor nem tud szavazni és ki kell zárni a versenyből – magyarázta Pozsár, aki azt is hozzátette, az előző évektől eltérően idén nem a tábor utolsó napján hirdetik ki a szavazás eredményét, hanem a hazatérést követően egy külön erre szerevezett rendezvényen. Azért döntöttek emellett, mert így elkerülik azt, hogy a tíz csapatból egy nagyon boldogan, a többiek pedig szomorkásan menjenek haza.

Ezt a szegilongi különleges borozóteraszt a BME diákjai készítették

Helyretenni Makoveczet

A szavazás megváltoztatása nem az egyetlen újdonság. Pozsár Péter arról mesélt nekünk, hogy sok nehézséget okoz a projektek során az, hogyan tudnak a hatékonyan együttműködni a helyi döntéshozókkal, azaz miként lehetne az installációk engedélyeztetésének a sokszor nehézkes procedúráját megkönnyíteni. Ezért jövőre közösségszervező diákokat is meghívnak, akik segítenek az előzetes szervezésben, feltérképezik a terepet és kipuhatolják, milyen ügyben, kihez érdemes fordulni.

A következő mustra emellett azért is lesz különleges, mert az lesz az utolsó a tokaji térségben, ezért egy, az eddigieknél határozottabb koncepcióval is készülnek a szervezők. Mivel Makovecz Imre megosztó figura az építészek körében (is) és általa tervezett épületekkel kapcsolódik is a térséghez, ezért a Hello Wood csapata jövőre szeretné, ha olyan diskurzust tudnának elindítani róla, amiben sikerül valamiféle „common groundot” találni azok között, akik nagyon szeretik az építész munkáit, és azok között, akik viszont ki nem állhatják.

A jövő évvel csak a tokaji projekt zárul le, a program nem ér véget, azt azonban, hogy hol folytatódik majd, egyelőre maguk a szervezők sem tudják.

Forrás: Kreatív Online

Tetszett a cikk?