Aranyozás, ezüstözés

A bútorok és fából készült használati eszközök arannyal vagy ezüsttel való borítása, azaz az aranyozás és ezüstözés ősi hagyomány. Már Egyiptomban, a Római birodalomban, az ókori Görögországban és Kínában is alkalmazták a technikát.

Olcsóbb volt aranyréteggel borítani valamit, mint színaranyból elkészíttetni, illetve a könnyű súlya miatt a használata is egyszerűbb volt.

Ahhoz, hogy valaki mesterien készítse el az aranyozást, több éves betanulás szükséges. A folyamat nem gépesített, minden tárgyat egyedileg készítenek. A technikát több száz éve változatlan formában alkalmazzák.

Az aranyozás technikája attól függ, hogy milyen alapra kerül a nemesfém. Ez lehet fém, fa, üveg, porcelán, papír, bőr stb. Általában a 23,5 karátos aranyfüst felrakása, speciális eszközök segítségével történik.

Két fő technikája van, az egyikkel fényes a másikkal matt felületet kaphatunk.

1. Klasszikus poliment aranyozás – egy vizes enyves bólusz-rétegre helyezik az aranyfüst lapokat és achát kővel polírozzák. Fényes felületet kapunk eredményül. Más néven fényaranyozásnak is hívják ezt a technikát.
2. Mixtion, olaj-lakk rétegre rakják az arany lapokat, itt matt felületet kapunk.

Az általános aranyozás lépései:

1. A felületet meleg enyvvel vonják be
2. Ezt a lépést kőalapozásnak nevezik, krétát csontenyvvel kevernek össze, míg híg tejfölszerű anyagot nem kapnak. Ezt aztán ecsettel tuffolják, dörzsölik fel a felületre.
3. Átszitált nagyon finom krétaport csontenyvvel keverik össze, de hígabbra, mint a kőalapot. A nyúlenyvet a nyúl bőréből készítik, világosbarna színű dara formátumban vásárolható. Elsősorban nagy rugalmassága, magas kezdeti tapadása és rendkívüli szilárdsága miatt kedvelik a szakemberek. Az így kapott masszát ecsettel vékony rétegben kenik fel, a rétegek között hagyják megszáradni. Maximum 8 réteget rakható fel, az utolsót száradás után P600-as finomságú papírral lecsiszolják.
4. Meleg nyúlenyvvel egy egyenletes záró-réteget hordanak fel a felületre ecsettel.
5. Az aranyfüst-lemez alatt az utolsó réteg a poliment-alap. Nagy zsírtartalmú agyagból (bolus-ból) készült, a polimentet nyúlenyvvel oldják fel. Hal ecsettel vagy mókusszőr oszlató ecsettel nagyon egyenletes finom rétegeket visznek fel. Száradás után fényesre csiszolják sörteecsettel a felületet. Ez a poliment anyag rögzíti az aranyfüstöt és a benne lévő bólusz teszi lehetővé a polírozását.
6. A végső lépés az aranyfüst felhelyezése. Az alapot nedvesítő folyadékkal bekenik, mely ⅔ rész desztillált vízből és ⅓ rész tiszta alkoholból áll. Majd a még nedves felületre aranyozó ecsettel felhelyezik az arany lapot és puha mókusszőr ecsettel finoman rádörzsölik a felületre. Egy óra száradás után pedig achát kővel magas fényűre polírozzák. Ha a bólusz kiszárad, már nem polírozható, erre figyelni kell.
7. Végül sellakkal kezelik, amely tartós fényt ad a felületnek, és a fémréteget megvédi az oxidációtól.
8. A kívánt megjelenés szerint az arany és ezüst felületeket patinával antikolni lehet.

Az aranyozott felületek további ápolást nem igényelnek, esetleges szennyeződéseket kenyérbéllel lehet letakarítani, portalanítani pedig sima ronggyal lehet.
Az aranyozott tárgyak javíthatóak. Javításnál nem kell leszedni a teljes réteget, csak a sérült részeket kell kijavítani, illetve a mozgó díszeket visszaragasztani.
Amennyiben az aranyozás alatti fehér réteg megsérült, netán hiányos, akkor azt pótolni kell.
Az eredeti bevált recepteket kell alkalmazni, ahogy a régi aranyozó-mesterek alkalmazták. Nem kenjük ki simán gipsszel, mert nem ugyanazt az eredményt fogjuk kapni és csalódottak leszünk.

Forrás:
Butorasztalos-restaurator.hu
Bestframesstore.com
iranyszentendre.hu
nagart.hu

Tetszett a cikk?