Újdonságok kültérben és beltérben

A fafelületek védőbevonattal való kezelésének általában kettős célja lehet: védelem és/vagy valamilyen esztétikai elvárás teljesítése. Az igények és az elvárások egészen különbözőek, attól függően, hogy beltéri vagy kültéri körülmények között kell a felületkezelésnek helytállnia.

Általában igaz, hogy minden kültéri rétegképző/felületkezelő alkalmas beltéri felhasználásra, míg fordítottan ez nem lehetséges. A kültérbe szánt bevonatokat a magyar nyelvben igyekszünk is külön névvel megnevezni (nem így az angolok), hogy ezáltal is kifejezzük, megfelel a kültéri feladatra, azt, hogy rendelkeznek azzal a szükséges plusszal, ami alkalmassá teszi őket az abszolút kültéri környezetben  való helytállásra. Lazúrmegnevezéssel azokat a kültéri felületkezelő anyagokat illetjük, amelyek kellően rugalmasak ahhoz, hogy repedés nélkül bírják a nagy kültéri hőingadozást, megfelelő molekulamérettel rendelkeznek ahhoz, hogy engedjék a párát diffundálni a rétegen keresztül, de a vizet kizárják, illetve, tartalmaznak UV-szűrőt, annak érdekében, hogy megvédjék a faanyagot a napsugárzás hatására bekövetkező elszürküléstől. Azért is kapták a nevüket, mert ez utóbbi következtében a lazúrok pigmentáltak, és bár engedik látszani a faanyag rajzolatát, ugyanakkor a jelen lévő pigmentek is látszanak bizonyos mértékben (ugyan nem festékként, de takarnak). Az utóbbi évek egyik nagy meglepetése az áttetsző lazúrok kifejlesztése volt. Megjelenésüket az az ötlet tette lehetővé, hogy a fehér TiO2 pigment nano méretben és szerencsés arányban adagolva a lazúr kötőanyagát képező műgyantához, az emberi szem által nem érzékelhető. Bár az ily módon elért UV-védelem nem 100%-os, de a legtöbb környezetben kielégítő.

A beltérbe szánt rétegképzőket lakkoknak vagy festékeknek nevezzük. A festékek főként pigmenttartalmukkal térnek el a lakkoktól. A lakkokkal szemben számos elvárást támasztunk, egy magyar szabvány bútorfelületek kapcsán értelmezi a mechanikai ellenállás fogalmát: a kopás-, ütés-, karcállóságra vonatkozóan a víz- és vegyszerállóság fogalmát, a hőállóság fogalmát, továbbá a beltéri klímaállóság fogalmát. A fenti követelmények alapján hosszú időn keresztül minősítést nyertek a különféle lakkok, öt különböző ellenállási fokozatban, így nagy újdonságnak számított a rendkívüli karcállósággal rendelkező parkettalakkok megjelenése. Ezeken a lakkbevonatokon fémdörzsivel dörzsölve sem keletkeznek karcnyomok. Hasonlóan nagy újdonságnak számítanak az antibakteriális hatású lakkbevonatok, amelyek elsősorban nanoezüst-tartalmuk folytán tudnak kifejteni antibakteriális/ fungicid hatást, hosszú időn keresztül. A tűzrendészeti szabályok szigorodása kapcsán egyre növekvő igény jelentkezett a lángálló, illetve égésgátló, égéskésleltető anyagok iránt. Miközben a bútorszövetek jelentős fejlődésen mentek keresztül, a lakkok/ festékek is lépést tartottak ezzel, mára már több égésgátló lakk is elérhetővé vált. A beltéri lakkok között szerves oldószer mentességük, valamint jó minőségük okán még ma is nagyon korszerűnek számítanak a néhány másodperc alatt készre száradó ún. UV-lakkok. Nagy hátrányuk, hogy főként lapalakú termékek lakkozását lehet ily módon megoldani, mivel az UV-fény intenzitása levegőben, a távolsággal négyzetesen csökken. 2004-ben került bemutatásra az a kísérleti technológia, amely mára már automatizált gépsorba illesztve is megjelent és lehetővé teszi 3D-s termékeken is az UV lakkszárítást. Az eljárás lényege, hogy zsilipekkel szakaszolt az UV-lámpák környezete, ahol szén-dioxidban gazdag teret hoznak létre, így a kibocsátott sugár szinte veszteség nélkül terjed, és a különböző távolságban lévő pontokig és egyenlő mértékben fejti ki hatását. Érdekes kísérletek folynak UV LED-ekkel a hagyományos sugárzók kiváltására, azonban ez idáig csak az vegyszerállóság fogalmát, a hőállóság fogalmát, továbbá a beltéri klímaállóság fogalmát. A fenti követelmények alapján hosszú időn keresztül minősítést nyertek a különféle lakkok, öt különböző ellenállási fokozatban, így nagy újdonságnak számított a rendkívüli karcállósággal rendelkező parkettalakkok megjelenése. Ezeken a lakkbevonatokon fémdörzsivel dörzsölve sem keletkeznek karcnyomok. Hasonlóan nagy újdonságnak elérhetővé vált. A beltéri lakkok között szerves oldószer mentességük, valamint jó minőségük okán még ma is nagyon korszerűnek számítanak a néhány másodperc alatt készre száradó ún. UV-lakkok. Nagy hátrányuk, hogy főként lapalakú termékek lakkozását lehet ily módon megoldani, mivel az UV-fény intenzitása levegőben, a távolsággal négyzetesen csökken. 2004-ben került bemutatásra az a kísérleti technológia, amely mára már automatizált gépsorba illesztve is megjelent és lehetővé teszi 3D-s termékeken is az UV lakkszárítást. Az eljárás lényege, hogy zsilipekkel szakaszolt az UV-lámpák környezete, ahol szén-dioxidban gazdag teret hoznak létre, így a kibocsátott sugár szinte veszteség nélkül terjed, és a különböző távolságban lévő pontokig és egyenlő mértékben fejti ki hatását. Érdekes kísérletek folynak UV LED-ekkel a hagyományos sugárzók kiváltására, azonban ez idáig csak az előgélesítést sikerült megoldani, a teljes kikeményedéshez továbbra is szükség van a hagyományos UV-lámpákra. Mindenkor és mindenképpen említésre méltóak még a bio felületkezelő anyagok azzal a töretlen teljesítményükkel, hogy gyártásuk és felhasználásuk során semmilyen veszélyt nem jelentenek az emberi szervezetre.

Dr. habil Csiha Csilla
tanszékvezető egyetemi docens

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?