Szárazság miatt pusztulnak a mátrai fenyvesek

Hozzátette: a probléma nem újkeletű, a 2011-es és a tavalyi rendkívül aszályos év után egyértelmű volt, hogy az idén már bajok lesznek. Megjegyezte, hogy a Bakonyban, a Mecsekben és a Keszthelyi-hegységben is jól láthatók a pusztulás jelei.
A Mátrában - százéves átlagot nézve - 600-800 milliméter csapadék esik évente. Ez a mennyiség 2010-ben 1500-1600 milliméter volt, 2011-ben viszont Mátrafüreden mindössze 400 millimétert mértek, azt is zömmel a fák fejlődése szempontjából a legfontosabb, vegetációs időszakon kívül.
Az idén ugyan az év elején még kellő mennyiségű csapadék hullott, a forró, aszályos nyár azonban tovább rombolta a korábbi években meggyengült állományt, amelyet már a gombabetegségek és a kártevő rovarok is megtámadtak, elsősorban a fenyveseket veszélyeztetve. Az erdészet vezetője megjegyezte, hogy ez a kisebbik baj, a fenyő ugyanis nem őshonos az országban, sokkal nagyobb probléma, hogy a szárazság a bükkösöket is pusztítja.
Elmondta, hogy a fenyvesek telepítését Trianon után, a ‘20-as években kezdték meg, miután az elcsatolt országrészekkel az ipar számára fontos fenyőfa-alapanyag is elveszett. A mai Magyarország területén élő, kevésbé ellenálló, fiatalabb korukban pusztuló fenyveseket pedig már amúgy is jó ideje tölggyel, illetve bükkel pótolják: a Mátrafüredi Erdészet területének 15 éve még nyolc, ma már csak 3-4 százaléka fenyves, a többi jellemzően kocsánytalan tölgy, cser és bükk.
Az ellenállóbb tölgyest a hűvösebb, nedvesebb körülményeket kedvelő, kevésbé toleráns bükkös váltja a Mátra déli oldalán például mintegy 700 méter tengerszint feletti magasságon. Az aszályos évek miatt azonban ez a határsáv egyre feljebb tolódik. Dudás Béla elmondta, hogy a csapadékhiány még a 10-12 éves bükkfákat is elpusztíthatja. Az éves veszteség a bükkösökben hektáronként akár öt százalék is lehet, így viszont 10-12 év alatt a pusztulás mértéke az 50 százalékot is elérheti, ami már radikális beavatkozást kíván.
Kiemelte, hogy amikor megoldást keresnek, hosszú távon kell gondolkodniuk. Az teljesen világos, hogy idegen fajokkal nem érdemes próbálkozni, a fő fafajta a tölgy és a bükk lesz, és ezekből is az itt élő egyedek szaporítására kell koncentrálni. A labilisabb, betegségekre érzékenyebb tuskósarj-eredetű állományt pedig az erősebb, ellenállóbb mageredetű állományra kell cserélni – jelentette ki a Mátrafüredi Erdészetének vezetője.

Forrás: MTI

Tetszett a cikk?