Alternatív Energia Konferencia

Dr. Szabó Péter tanszékvezető megnyitójában az építészeti tervezés fontosságát hangsúlyozta - mielőtt a gépészeti megoldásokra fordítanánk figyelmünket és anyagi forrásainkat, feltétlenül biztosítani kell az épületszerkezeti, tájolási és szigetelési eszközökkel a lehető legjobb energiahatékonyságot.

A bevezető előadásban „Takaréklángon" címmel Szendrei Tibor az alternatív energiákra való mielőbbi átállás indokoltságát a földgázellátás problémája felől közelítette meg. Közismert, hogy az ország külföldi gázfüggősége milyen veszélyeket rejt magában, gondoljunk csak arra, hogy - ahogyan már tapasztaltuk - bármikor elzárhatják azt a bizonyos gázcsapot, az árakba pedig szintén nincs beleszólásunk. Egy a biztos, hogy emelkedésre számíthatunk, összefüggésben a világpiaci árakkal és az IMF - a konszolidációs hitelhez kapcsolt - elvárásával, aminek megfelelően hamarosan le kell építeni a hazai gázárak állami támogatását, leáll a lakossági szociális gázártámogatás is. E felvezetést követően a földhő, a nap- és a szélenergia hasznosítási lehetőségeivel ismerkedhetett meg közelebbről a hallgatóság.

A hőszivattyúk fajtáiról Vajda Márk tartott részletes ismertetőt. Ezzel a módszerrel egyaránt nyerhetünk hőt a vízből, a földből és a levegőből is, a berendezés a néhány fokos hőkülönbséget is hasznosítani, kumulálni tudja - a hőszivattyú alacsony elektromos-energia-felhasználása mellett. A vízből való hőkinyeréshez egy kútba eresztett búvárszivattyú szolgáltatja a vizet, ami télen melegebb, nyáron hidegebb a kinti léghőmérsékletnél, így fűtésre és hűtésre is használható. Ez a legstabilabb működésű rendszer, a telepítése sem okoz különösebb gondot, viszont a kivett vizet vissza is kell nyomni a talajba, és ez a nagyobb probléma. A talajhő a földbe helyezett csőben keringő fagyálló folyadék segítségével nyerhető ki, amely csövet függőlegesen (kb. 100 m mélységig vezetve) vagy vízszintesen (kb. 1,5 m mélységben, a ház alapterületének 3-5-szörösét kitevő területen) fektethetünk le - mindkét megoldás komoly földmunkával jár. A levegős hőszivattyúkat elsősorban a hulladékhő hasznosítására, illetve használati meleg víz előállítására használják. A hőszivattyú akkor gazdaságos, ha alacsony hőmérséklet-különbséget állítunk elő, tehát a fűtést is alacsonyabb vízhőmérsékletre kell tervezni, így a hagyományos radiátoros fűtés helyett előnyösebb a padló-, illetve falfűtéses megoldás.

A napelemekről Pálffy Miklós, a Magyar Napenergia Társaság fotovillamos szekciójának vezetője tartott ismertetőt. Mint tudjuk, egész Földünket a Nap hatalmas energiája élteti, Magyarországon az éves átlagos napsugárzás energiája 125 kWh/m, összesen 2900-szorosa villamosenergia-fogyasztásunknak. Másképpen érzékeltetve a nagyságrendet: egy magyar háztartás igényét 2 m2-re eső napsugárzás energiája képes biztosítani, valamint felmérték a potenciálisan hasznosítható felületeket az országban: ezek a szükséglet 12-szeresét tudnák fedezni. Az EU-s tervek szerint is többszörösére kell növelni a Napból nyert energiát. Korábban a napelemeket elsősorban hálózat nélküli helyeken alkalmazták, de ma már a hálózatra is ráköthető a napkollektor. Sőt nálunk is kötelező átvennie az ebből nyert áramot a szolgáltatónak, igaz, hogy - több szempontból is - nagyon alacsony áron. Nálunk 29 Ft-ért veszik át a megújulókból nyert áramot, míg ugyanaz a fogyasztó ugyanannak a szolgáltatónak 45 Ft-ot fizet 1 kWh áramért. Összehasonlításképpen: Csehországban 0,47 eurót, Szlovákiában 0,45 eurót kap érte a termelő, míg a nálunk kapható 29 Ft mintegy 0,093 eurónak, a cseh és szlovák átvételi ár ötödének felel meg. Mondhatnánk, hogy ez tarthatatlan-tűrhetetlen helyzet, és minden bizonnyal politikai szinten kezelt érdekeltségi kérdés - eközben a szakmai szereplők már annak is örülnek, hogy olyan szerződésre is lehetőségük van, mely szerint amennyi áramot feltölt, egy másik időszakban annyit vissza is kaphat (az átvételivel megegyező áron) jóváírva.
A napelemek hatásfoka a gyakorlatban maximum a 40%-ot haladja meg, előnyösebb számukra az alacsony hőmérséklet, jó, ha hűlni tudnak. Az elvégzett kísérletek szerint akár ÉNY-i tájolásnál vagy alacsony hajlásszögnél is jó hatásfokkal működnek, tehát bátran felszerelhetjük a meglévő felületeinkre. Igaz, hogy a napsugárzás intenzitása jelentősen változik az évszakok és az időjárás függvényében, éves szinten viszont mintegy 10% az ingadozás, tehát jól tervezhető energiaforrásnak tekinthetjük.

Az áramtermelő szélkerekekről dr. Horváth Gábor kutatóként és gyakorló mérnökként szerzett tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. A piaci jelzések szerint sok a probléma a forgalomban lévő kínai és amerikai termékekkel, ezért saját tervezésű és hazai kivitelezésű szélkerekek kifejlesztésén dolgoznak a műszaki egyetemmel együttműködve. Az elképzelések szerint az ősz folyamán tudnak majd konkrét eredményekkel is szolgálni.
Vértesy Mónika a passzívházak témájával foglalkozott, megtudtuk tőle, hogy eddig Magyarországon két családi ház szerezte meg a hivatalos minősítést (Szadán és Győrben), de mintegy további 30-40 ház teljesíti a követelményeket. Az alacsony energiafelhasználású házaké a jövő, az általános előírásokat is várhatóan szigorítani fogják. Az ÉZSÉ Kft. alaposan körülnézett a környező országokban, megvizsgálta a minősítő rendszereket. Magyarországon jelenleg leginkább a német passzívház-minősítést ismerik és alkalmazzák, de Európában többféle típus van forgalomban. A cég az osztrák minősítést tervezi nálunk is védjegyeztetni, úgy tűnik, ez felelne meg leginkább a hazai igényeknek.

Molnár József a Molcontrol Kft. képviseletében az épületüzemeltetési rendszerek vezérlésének
lehetőségeit taglalta, ebben a témában a legfejlettebb és gazdaságossági szempontból is a leghatékonyabb megoldás a célintelligencia rendszere. A bemutatott példában több mint 30% megtakarítást sikerült elérni ezzel a módszerrel, megnövelt komfort mellett.

A záró előadással dr. Szabó Péter foglalta keretbe a nap programját - ismét csak építész szemmel közelítve meg a témát. Hiába használunk modern anyagokat, megoldásokat, összességében nem javult a házak hőszigetelése, ami többek között a divatos, hatalmas ajtó- és ablakméretek eredménye. És egyre nagyobb probléma a fűtésigény mellett a nyári hűtésigény. A „régi passzívházépítés" jól bevált eszközei voltak: a beépített hőtároló tömeg (vastag vályogfalak), a kis nyílások, a megfelelő árnyékolók (tornác, ereszkinyúlás), a becsukható zsalugáterek. Érdemes mindenhol megvizsgálni a helyi hagyományos építészeti módszereket, az adott időjárási viszonyokhoz igazodó több évszázados tapasztalatokat összegzik.

G. K.

Tetszett a cikk?