Kapcsolódó technológia

Hibátlanul ragasztani

Faipar.hu

A furnérozáshoz alkalmazandó ragasztási rendszert a végtermék elvárt minősége, az anyagok kiválasztása és előkészítése, valamint a helyes gyártási paraméterek egyaránt meghatározzák.

Hordozóanyag és furnér

A bútor- és belsőépítészet leggyakrabban alkalmazott fa alapanyagai a faforgács lap, az MDF- és HDF-lapok, valamint a rétegelt lemezek. Minden lemezféleségnek meghatározott vízfelvételi tulajdonságai vannak: ez egy nagyon fontos paraméter, ha például diszperziós ragasztókkal dolgozunk. Emellett ha nedvességre aktiválódó ragasztót alkalmazunk, az alapanyag saját nedvességtartalma ugyancsak fontos jellemző. Egyre gyakrabban kerül sor a fentiektől eltérő lapféleségek furnérozására. Itt szóba kerülhetnek az ásványi anyag kötésű tűzálló lemezek, a fém, mint pl. az alumíniumlemezek, a műanyag lapféleségek, az üveg mint hordozóanyagok.
Minden lapféleségre áll, hogy azokat mechanikailag jól meg lehessen munkálni. Párhuzamos, sík felületűek legyenek, hogy préselésnél ne keletkezzenek hibák. A legkisebb hibák is gyorsan összeadódhatnak, ezért fontos a faanyagoknál a kalibráló csiszolás és portalanítás.
A furnérok kiválasztásánál és előkészítésénél az alakisági szempontok minden bizonnyal a legfontosabbak. A ragasztás eredményességét a fafaj mellett a furnér előkészítése is lényegesen befolyásolja. A furnérok illesztését nagyon pontosan kell elvégezni ahhoz, hogy a nyitott fugát elkerüljük. A hullámos furnérok különös gondosságot, gyakorlatot igényelnek ahhoz, hogy ne keletkezzenek repedések.

A ragasztóanyag kiválasztása

A ragasztóanyag megválasztásának alapvető kritériumai a késztermék iránt támasztott követelmények, az alkalmazott alapanyagok, mint a hordozólap és a furnér, és nem utolsósorban a rendelkezésre álló gyártási feltételek.

PVAc diszperziók
A bútor- és belsőépítészetben leggyakrabban alkalmazott ragasztótípus a PVAc diszperziós ragasztó („fehérenyv”). Ezekkel elérhető a D3-as ragasztás (DIN EN 204), mely a belsőépítészetben általában elegendő ragasztási fokozat. Annak érdekében, hogy a felhasználói igényekkel lépést tartsunk, ezeket a ragasztótípusokat folyamatosan továbbfejlesztjük. Így például a „Jowacoll” termékcsaládon belül a Jowat csökkenti a víztartalmat azért, hogy a présidőt rövidíteni lehessen. A szükséges felhordandó mennyiség csökkenthetőségének érdekében már kreatívabbnak kell lennünk. Egyik út lehet a ragasztóanyagnak levegővel való felhabosítása a felhordás előtt. A ragasztóanyag sűrűségének csökkentése, a felhordott rétegvastagság pontos szabályozása a ragasztóval való takarékosságot és a présidő csökkentését segítheti elő. Létezik technológia, mellyel a diszperziós ragasztót egyszerűen és kevés költséggel felhabosíthatjuk: ekkor a ragasztót egy speciális keverőfejbe vezetjük, ahol nagyon finom részecskéjű habot képezünk. Lényeges feladat, hogy az így előállított habot a felhordás során egészen a préselésig stabilan megőrizzük. Ez függ az alkalmazott diszperziós ragasztótól, a ragasztófelhordás körülményeitől, ahol is a legjobb eredményeket lehúzókéssel (rakel) vagy hornyolt hengerekkel érték el.
A felhordott mennyiségek és száradási idő csökkentésének másik lehetséges útja az adalékok alkalmazása lehet. Egy különleges eljárással a diszperzióba „mikrobuborékokat” dolgoznak be, melyek által a sűrűség és víztartalom csökkenthető. A ragasztóanyagot az adalékok ezáltal úgy változtatják meg, hogy az jól illeszkedik a felhordás és az azt követő préselés körülményeihez. Ennek az eljárásnak az előnye a folyamattól való függetlenségében rejlik. A ragasztó minden ma használatos berendezéssel feldolgozható, függetlenül attól, hogy szakaszos vagy folyamatos gyártási rendszerről van-e szó. Az adalékokkal kezelt ragasztóanyag szilárdsági vizsgálatai semmiféle különbséget nem mutatnak a hagyományosan előállított és felhasznált ragasztókhoz képest. Az adalékok szilárdan beépülnek a ragasztó térszerkezetébe.

PUR-olvadékragasztók
A kézműiparban egyre inkább elterjed a PUR-olvadékragasztók (poliuretán) alkalmazása. Míg korábban a felhordási, alkalmazástechnikai feltételek (különleges olvasztó- és felhordóegységek) elriasztották a felhasználókat, ma már egyre többen belátják e ragasztóféleség különleges előnyeit és széles körű alkalmazási lehetőségét.
A reaktív PUR olvadékragasztók feldolgozása sok előnnyel jár: a reaktív PUR olvadékragasztókkal az asztalosok, belsőépítészek minden más ragasztóhoz képest magasabb víz- és hőállóságot érhetnek el. Kémiai kötések alakulnak ki a ragasztóanyag és a faanyag aktiválható molekulái közt, ezáltal erősebb tapadás, magasabb ragasztási szilárdság érhető el. A PUR olvadékragasztók felhasználásával a szakember magasabb oldószer-, víz-, vízgőzállóságot ér el, mint a hagyományos ragasztók esetében. Így a nedves helyiségek bútorainál, mint konyha-, fürdőszobaberendezések, a PUR olvadékragasztók nagyon előnyösen használhatók.

Különleges eset a hajóépítés

A hajók belsőépítészetére a Nemzetközi Tengerhajózási Szervezet (IMO) előírásai érvényesek, melyek rögzítik az alkalmazható ragasztóanyagok minőségét. Mindegy, hogy diszperziós vagy PUR-olvadékragasztóról van-e szó, a ragasztóanyag-gyártókra egyaránt érvényes: szigorú feltételeknek megfelelő anyagok építhetők be a fedélzeten. Minden beépíthető részegységre, felhasznált anyagkombinációra különleges előírások vonatkoznak. Ez alól a kémiai-műszaki termékek sem kivételek: minden kereskedelemben használt hajó, jacht, csónak csak az IMO által bevizsgált és engedélyezett termékkel készülhet. Jelszavuk, mely szerint a védelem, a biztonság, a hatékonyság, a nyílt óceánon való hajózás feltételei. Példaként a fedélzetre beépített anyagok tűzzel szembeni viselkedését említjük.

Következmény: mindennek a helyén kell lennie

Az új, fejlesztett ragasztóanyagok lekövetik a furnérozás során alkalmazott hordozóanyagok fejlődését, sokféleségét, a megváltozott gyártási feltételeket. Ha a furnér és a lapanyag összetartása, egymáshoz való kötése jó, ez azért van, mert a megfelelő ragasztóanyagot választották. Mert a tapadó- és ragasztási erők olyan helyzetbe kerültek, hogy a kiválasztott alapanyagok mindkét oldalán a ragasztóanyag- réteg megfelelően tudott hatni és igazodni beltérben és kültéren, a vízzel szemben és a külső körülmények közt.