Miért drágul a ragasztó?

Az okok alapanyaghiányra vezethetők vissza, pontosabban arra, hogy a vinilacetát- monomer (VAM) ellátás a tavalyi év végén hirtelen akadozni kezdett. Mi is a VAM: az alapanyaga annak a PVAc (poli-vinilacetát) diszperziónak, amelyből a ragasztók készülnek. A hiány hátterében az áll, hogy a VAM gyártására megfelelő technológiával és kapacitással rendelkező néhány nagy vegyi gyár közül Angliában az Ineos leállított egy üzemet, míg Spanyolországban tette ugyanezt a Celanese, aki a világ legnagyobb gyártója. Ezzel párhuzamosan több nagy gyártónál „vis maior” üzemzavarok csökkentették a gyártható mennyiségeket (Dow, DuPont, Lukoil).

Ennek következményeként kialakult egy túlkereslet, ezért a gyártók először mennyiségi limiteket vezettek be a vásárlásra, majd ami ilyenkor kézenfekvő, árat emeltek. Az európai hiánynak becsült 500 000 tonna VAM-ból kb. 1 000 000 tonna diszperzió, ill. 1 100 000–1 400 000 tonna ragasztó készülhet. A vinil-acetát-monomer számos iparág ragasztó- és egyéb termékének szolgál alapanyagául, jelen van az autógyártásban, az építőiparban, a papírgyártásban, a csomagolóiparban, valamint a fa- és bútoriparban. Azonban, míg például egy csemperagasztóban vagy kenhető falburkolatban pár százalék a VAM aránya, addig a faipari PVAc ragasztóknak 40–50%-át ez az anyag teszi ki. Ezért érthető, hogy súlyos nyomás alá kerültek a ragasztógyártók, amikor a január–április közötti időszakban hirtelen 50%-kal megnövekedett a monomer ára. Azt, hogy mikor indulnak újra a jelenleg termelésüket szüneteltető vegyi üzemek, vagy a meglévők esetleg bővítik-e kapacitásukat, egyelőre nem tudni. Az elemzők szerint az árak stabilizálódni látszanak, azonban, ha ez a helyzet hosszú távon fennáll, még akár ragasztóhiánnyal is kell számolni.

Mózes Lajos

Tetszett a cikk?