Valétálás 2016

A selmeci hagyományok leggazdagabb és legszínesebb eseménye a valétálás. Ez az egyetemi polgári élet utolsó, de legfontosabb mozzanata. Mára már valamennyi általános, közép- és főiskola, illetve egyetem átvette ezt a búcsúzkodási szokást, a ballagást, kb. a 2. világháború végétől kezdődően. A valétálás a „valete” szóból ered, mely azt jelenti, hogy „Isten veletek”, avagy „Éljetek boldogul!”. Bensőségét az a szoros barátság őrzi meg, mely az együtt valétáló hallgatókat összeköti egymással, a várossal és az Alma Materrel. Ekkor a végzős hallgatók az egyetem főépületétől kezdődően fáklyások sorával szegélyezve végigmenetelnek a besötétedett városon, búcsúnótákat, diákdalokat énekelve, egymást megkarolva, búcsút véve egymástól, a diákélettől, és az elmúlt években már otthonukká vált egyetemtől és várostól.

A valétálás idén május 14-én volt. Nem sokkal 19 óra előtt a valétamenet bevonult a B épület elé, és elénekeltük a Bányász, Erdész, Kohász és Faiparos himnuszokat. Ezután kinyílt a főkapu, és ünnepélyesen megérkezett az egyetem vezetősége. A végzősök nevében beszédet mondott Bende Attila, az Erdőmérnöki Kar V. évfolyamos valétaelnöke, és a végzősöket Heilig Dávid, az Erdőmérnöki Kar IV. évfolyamos valétaelnöke búcsúztatta. A beszédek elhangzása után átadásra került az egyetemi zászló, és a valétaelnök átvette a valétabotot. Ezután prof. dr. Lakatos Ferenc az Erdőmérnöki Kar dékánja, dr. Alpár Tibor a Simonyi Károly Kar dékánja, és dr. Fábián Attila a Közgazdaságtudományi Kar dékánja, valamint prof. dr. Faragó Sándor rektor búcsúzott a végső vizsgára váró hallgatóktól. Az egyetemtől való búcsúzás végén kinyílt a főkapu, majd a szalamanderrel vezetett, éneklő menet a Bajcsy-Zsilinszky utca – Deák tér – Erzsébet utca – Széchenyi tér – Várkerület – Előkapu útvonalon a Fő térre vonult. A város nevében dr. Fodor Tamás polgármester búcsúztatta a végzősöket. A hallgatók nevében Fellai Benedek, a Simonyi Károly Kar IV. évfolyamos valétaelnöke, és Ódor István, a Közgazdaságtudományi Kar III. évfolyamos valétaelnöke köszöntek el. Ezután megemlékezést tartottak és koszorút helyeztek el dr. Sopronyi-Thurner Mihály szobránál, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az 1921.  december 14-én tartott népszavazáson a város lakossága döntő többségben Magyarország mellett voksolt, illetve, hogy Sopron az első világháborút követően befogadta a hazátlanná vált Bányászati és Erdészeti Akadémiát.

A Valétabálok 22 órakor nyitották meg kapuikat. Az SKK és a KTK hallgatói a Közgazdaságtudományi Kar épületében, az EMK hallgatói pedig a P épületben mulatták végig az éjszakát. A bálok nyitótáncát az Ürmös tánckör mutatta be mindkét helyszínen. Éjfélkor megtörtént az utolsó hivatalos aktus, a valétaszalagok levétele. Ezzel véget ért a víg diákélet, a valetánsok filiszterekké lettek. Ilyenkor a valétaelnök és a bálelnök átadja a szalagját a következő évfolyam valétaelnökének és bálelnö-kének. A szalaglevételt követő éneklés után a bál tovább folytatódik, mikor is az alsóbb évfolyamos hallgatók jelképesen kirugdossák a végzős hallgatótársaikat a Tűztorony kapuján át, miközben leveszik róluk az egyenruhájukat. Ezennel valóban véget ért a régi szép diákélet.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?