A sikeres oktatás svéd receptje

Ma már minden magára valamennyit is adó munkaadó a legapróbb részletekig igyekszik feltérképezni azt, hogy a kollégái pontosan milyen körülmények között szeretnék eltölteni a munkaidőt. Az északiak szerint ezt már az iskolában érdemes lenne elkezdeni.

Odafigyelnek az ergonómiára, a fényekre, a hangokra, a kávéra, az edzőterem meglétére és még megannyi más tényezőre. Hosszan sorolhatnánk mi mindenre. Mindezt azért, hogy a munkavállalók a leghatékonyabban el tudják végezni a rájuk bízott teendőket. Bár úgy tűnik, hogy ezzel minden el van intézve, mégis felmerül egy kérdés: vajon nem lenne-e érdemesebb egy lépéssel előbb átgondolni azt, hogy mire is van szüksége az egyénnek ahhoz, hogy a legtöbbet kihozhassa magából? Vagyis nem lenne-e érdemes ugyanilyen érzékenységgel odafigyelni már iskoláskorban? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Kinnarps.

“Nemrég, egy beszélgetés során gondolkodtam el a következő dolgon: amikor valaki bekerül a munka világába, akkor találkozik a „brainstormingokkal”, meetingekkel. Bemegy a szépen kifestett terekbe, behuppan az állítható székekbe, vagy babzsákokba, hogy aztán az új ötletein dolgozhasson. Megismeri milyenek a céges prezentációk, milyen showműsorok keretében mutatják be az új termékeket, vagyis belecsöppen az ember a nagybetűs életbe. Számtalan különböző történet zajlik körülöttünk, számtalan környezetben, rengeteg minden változik. Viszont, ha belegondolunk, akkor azt látjuk, hogy az iskola ezzel ellentétben egyféleképpen zajlik” – magyarázza Soltész Tiberius, a svéd irodabútor-gyártó Kinnarps ügyvezetője.

Soltész Tiberius, a svéd irodabútor-gyártó Kinnarps ügyvezetője

A szakember úgy látja, hogy lényegében mindegy az, hogy egy általános iskolai első osztályosról, vagy egy egyetemi hallgatóról beszélünk, hiszen ugyanúgy zajlik az oktatás. “Ülünk a padsorokban, nézzük egymás hátát és egy tanárt, aki éppen prezentál, vagy írja fel a leckét valamilyen táblára. Vagyis abszolút nem életszerű az a módszer, ahogyan megpróbálják átadni azt, amivel elindulunk az életben, hiszen nem alkalmazkodik ahhoz, ahogyan később fogunk dolgozni. Ez a baj azzal, hogyan képezzük a fiatalokat” – magyarázza a szakember.

A Kinnarps ügyvezetője úgy látja, hogy ma már nagyságrendekkel jobban odafigyelünk a munkavállalói igényekre, a számukra tökéletes terek kialakítására, az egyének mentorálására, az eltérő igények egymáshoz igazítására, ám mindeközben a tanulás körülményeinek és módszereinek fejlesztése elmaradt ettől.

“Nagyon sok különbség van akár csak egy elsőéves és egy utolsó éves egyetemista igényei között is, nemhogy egy kezdő általános iskolás és egy végzős középiskolás igényei között. Sokat fejlődött az oktatás a nyugati világ országaiban, mégsem veszi figyelembe a rendszer, hogy a későbbiekben a munkahelyen hogyan meetingelünk vagy dolgozunk közösen a kollégákkal egy projekten. Teljesen más szellemi és fizikai vetülete van ugyanis a mindennapi munkának azzal szemben, amit az iskolapadban megszoknak a diákok.” – mondja Tiberius, aki szerint oda kellene figyelni arra, hogy a felnövekvő nemzedék milyen emberekből áll és hogyan tudjuk őket segíteni abban, hogy a lehető legjobb eredményt tudják kihozni magukból.

Hogy mit tud ehhez hozzátenni a Kinnarps? “Azt, hogy elkezdjük figyelni a jövő generációját és így hozzásegítjük őket ahhoz, hogy a legtöbbek legyenek. Ennek kellene igazából az első lépésnek lennie, s csak aztán odafigyelni arra, hogyan dolgoznak a munkavállalók. A mi első lépésünk a Next Education” – mondja az ügyvezető.

A Next Education a svéd vállalat ars poetica-ja a jövő generációjával kapcsolatban. “Figyeljük a trendeket, amelyek befolyásolják az oktatást, figyeljük azt, hogyan fogunk a jövőben tanulni. Nem csak magát a fizikai helyet, hanem a szokásokat is. Így jövünk mi képbe, a Kinnarps. A skandinávok ugyanis kicsit jobban figyelnek a környezetükre. Mi pedig ugye egy olyan cég vagyunk, amelyik belső terekkel foglalkozunk, így hát fontosnak tartjuk az oktatás helyszínéül szolgáló terek minőségét is, fontos hogyan alakítják azokat a jövő trendjei.”

Tiberius szerint érdemes odafigyelni arra, hogy milyen irányban tapogatóznak az északiak. Példaként említett egy stockholmi gimnáziumot, amelyet a város kifejezetten rossz környékén húztak fel. Az volt az alapítók célja, hogy a nehéz körülmények között élők gyermekeiből is a lehető legtöbbet hozzák ki egy kifejezetten magas színvonalú oktatási intézménnyel. A közgazdasági, cirkuszi és artista, valamint vendéglátói oktatással foglalkozó középiskola alapításának évében hármas átlaggal lehetett bekerülni.

A teljesen eltérő szakirányok mögötti koncepció az volt, hogy az iskola különböző területekről merítsen a tehetségek közül. Két éven belül az intézmény népszerűsége olyan meredek mértékben emelkedett, hogy ötös átlagra volt szükség a bejutáshoz. A siker egyik alappillérét a kiváló körülmények, a magas színvonalú oktatás igényeihez kialakított környezet és az eszközök jelentették.

A svédi gimnázium igazgatója, amikor megkapta a feladatot, körbeutazott jó pár országot azért, hogy a lehető legjobb koncepciót alakítsák ki a leendő intézményhez. Mindig mindenhol azt a kérdést tett fel, hogy miért pont úgy csináltak meg valamit. Tiberius szerint nagyon fontos mindig feltenni ezt a kérdést: miért úgy és hogyan lehet másként. Az iskola sikerét látva a világon mindenki másolni akarta őket. Az igazgató viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy nem másolni kell, inkább feltenni ezeket a kérdéseket!

Ezeket a kérdéseket teszi fel a Kinnarps jövő generációval foglalkozó trendriportja is, az erre adott válaszokat fogalmazza meg az említett Next Education. “Ennek megfelelően például flexibilis iskolai bútorokat igyekszünk gyártani azért, hogy minél inkább felkészüljünk a jövőre. Méghozzá a jövő generációjával együtt.”

A jövőre való felkészülés jegyében indított együttműködést a Kinnarps a KREA-val is, például egy tehetségeket feltérképező pályázat formájában.

“A KREA a jövő építészeiről szól. Azokról az emberekről, akik nem csak irodaházakat, de iskolákat is fognak építeni. Szeretnénk, ha ez a jövő generáció a legtöbb esélyt és lehetőséget kapná arra, hogy egy picit elgondolkodjon arról: lehet-e másként csinálni például egy iskolát. Ne a berögzött szabályokat kövessék. Ez a KREA-val való együttműködésünk lényege. Inspirálni szeretnénk őket azért, hogyha kikerülnek, akkor olyan kérdéseket tegyenek majd fel, amely elgondolkodtatja a megbízókat. Így talán valamit mi is be tudunk csempészni a jövőbe abból a svéd tudásból és értékből, amit felhalmoztunk. Végső soron pedig? Így tesszük hozzá a magunkét ahhoz, hogy egy kicsit jobb irányba menjen a világ.”

Forrás: forbes.hu

Tetszett a cikk?