Fából Vasparipa

A Speedball Speciál, melyet lelkes hajósok építettek 1959-ben. Az ára ma már megfizethetetlen. St. Louis-ban áll az autómúzeumban.

1956-ban, amikor Magyarországon a forradalom harcai dúlnak, a világ békésebb felén, Amerikában a Mechanix Illustrated felteszi a kérdést olvasóinak: vajon milyen anyagból kell épülnie a világ leggyorsabb autóinak? Lehet, hogy a fa megállja a helyét az acéllal szemben?

Ezernyi válasz érkezik a tulajdonképpen költői kérdésre. Még évekig vitatkozgatnak ezen, miközben a gépkocsik utastereit sorozatban építik fából. Talán az eredeti szaklapban megfogalmazott kérdésre már nem is emlékeznek sokan, amikor megszületik rá egy ütős válasz. Néhány „elmebeteg” hajóépítő úgy döntött, hogy nem a vízen, hanem a szárazföldön szeretne versenymotorcsónak
sebességgel száguldozni. Fogtak tehát egy 42 lóerős – nem tévedés, ez 1959-ben, amikor nekiláttak az építésnek, izmos kis gépnek számított –, Ariel típusú, 1952-ben gyártott hajómotort, és
köré építették fából a saját kis szárazföldi rocsójukat.

Mondani sem kell, a nyugati parton közlekedve, nem kis feltűnést keltettek vele. Mivel a fa és a motor összsúlya alig haladta meg a 750 fontot, vagyis kb. a 375 kilót, robogott veszettül a furcsa masina. Sokan csak rakétának hívták a kis autót.

Ezt az autót nem ette meg a rozsda, nem enyészett el. Még ma is izgalmas és érdekes formái inspirálhatják a faautók tervezőit. (Lehet, hogy a csodálatos Juliát megalkotó Szabó Péter kőrisfa autója is merített a több mint fél évszázaddal ezelőtti elődtől? Lásd kis képünket.)

Ami egészen bizonyos. A fa megmunkálása, a kocsiszekrény kialakítása ebből a természetes és jól ismert anyagból hosszú ideig könnyebb leckének bizonyult mint az acélt, a vasat hajtogatni.

Mára minden megváltozott. Ám a minden országban egymás után épülő különleges faautók, valamint a régen készült szépségek megbecsülése azt mutatja, a fa valahol mélyen olyan barátja az embernek, amelyet praktikus okok miatt sem képes elengedni. Hiszen nem kérdés, milyen kocsiban szeretnénk ülni, ha karambolozunk? Védjen a szénszál, a vas bukócső és a többiek! Ám, ha az a kérdés, szerelmünket milyen autóban vinnénk el piknikezni a Duna félreeső fövenyéhez, azt hiszem, a képen látható autók közül választanánk inkább egyet. Vagyis nyugodtan leszögezhetjük: a fa nem megy ki a divatból. Még autóval sem!

A Rút kiskacsa. Marcos Xylon építette fel rétegelt falemezből a javát ennek a sportautónak. 1969-ben igazi szenzáció volt, mert a formavilága a kocsinak annak a Frank Costinnak a keze nyomát viseli magán, aki később a Lotusokkal lett igazán világhírű.

A Chrysler Town & Country tipikus példája második világháborús évek fa kocsiszekrényes amerikai autóinak. Lehet azt mondani rá, hogy nem praktikus, de, hogy nem szép? Ez az autó volt állítólag a VW kisbuszok és az ugyancsak szörfösök kedvencének számító Dodge furgonok elődje.

Forrás: jalopnik.com

Tetszett a cikk?