A hangszer és a zene a varázslás eszköze

Gyermekkora óta élete része a kézművesség. Nagymamája szövőműhelyében töltötte vakációinak nagy részét. Középiskolás korától foglalkozik zenéléssel és hangszerkészítéssel. Egyetemi tanulmányai ideje alatt kezdett el komolyabban foglalkozni a hangszerkészítéssel és a népzenével, illetve a régi zenével. Több éven keresztül muzsikált a pécsi Márkus Színház bábszínház-előadásain, a pécsi Hirës Pannónia régizenei együttesben, valamint az udmurt Ekton Korka néptáncstúdióban. Véleménye szerint a hangszer és a zene a szerelem, a varázslás eszköze. Bárki lehet varázsló, csak méltóvá kell válnia arra, hogy megszólaljon kezében a hangszer!

Demeter Miklós 1974. március 27-én született Sepsiszentgyörgyön. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1992-ben érettségizett a Mikes Kelemen Líceumban. 2003-ban néprajz szakos diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen, majd 2008-ban magyar szakon fejezte be tanulmányait ugyanezen az egyetemen. Felsőfokú tanulmányai idején ismerkedett meg jövendőbeli feleségével, Petrova Anasztáziával, aki udmurt nemzetiségű, s aki udmurt- magyar szakos lévén, cserediákként tanult a Pécsi Tudományegyetemen. Megismerkedésük óta érdeklődése az udmurt népi kultúra felé fordult. 1999–2001 között több ízben indultak néprajzi gyűjtőútra a Tatársztánban és a Mari Köztársaságban élő udmurtokhoz, ahol még fellelhető volt a hagyományos udmurt hegedűjáték. Ekkor határozta el, hogy életcélja lesz a hagyományos udmurt hegedűjáték átmentése. Nekifogott a hegedűkészítésnek, s igyekezett elsajátítani az udmurt népi hegedűjátékot. Udmurt népzenei együtteseknek készített hegedűket és muzsikált az Ekton Korka nevű néptáncstúdióban. Néprajz és magyar szakos diplomadolgozata témája is természetesen az udmurt néphagyomány volt.

2007-ig éltek Magyarországon, 2001-ben megszületett Gyöngyi nevű kislányuk, 2004-ben pedig a második kislányuk: Kata. 2007–2011 között az Udmurt Állami Egyetemen dolgozott magyar lektorként a Balassi Intézet munkatársaként. Ez idő alatt is több alkalommal járt gyűjtőúton udmurt falvakban Udmurtiában, Tatársztánban és Baskíriában. 2011-ben hazatértek Erdélybe és Bikfalván telepedtek le. Jelenleg kézművességből és saját kertük műveléséből élnek. Tagja a Romániai Magyar Népművészeti Egyesületnek, valamint a Székelyföldi Kézműves Egyesületnek, illetve a Bikkmakk Kulturális Egyesület vezetője. Felesége nemezel, ő pedig népi- és régi zenei hangszereket és régi korok gyermekjátékait készíti. Rendszeresen részt vesznek kézműves vásárokon, kézműves foglalkozásokat is tartanak. Tisztelik a természet ajándékait: a fát, a gyapjút, a diót, a mogyorót, az agyagot. Céljuk, olyan egyedi hangszereket, játékokat és használati tárgyakat készíteni, amelyeken érződik a kéz melege, a szeretet szava.  – Gyerekkorom óta már úgy a magam módján ezt-azt farigcsáltam és akkor magától jött az ötlet, hogyha ezt valaki más meg tudta csinálni, akkor én is megpróbálhatom. Igaz ugyan sok tűzgyújtót készít az elején az ember, de aztán belejön – meséli mosolyogva.

Demeter Miklós hangszerei

Húros hangszerei testét alapvetően egy darab fából faragja, ragaszkodva a régi hangszerkészítési módszerekhez és szerszámokhoz. Ezek a hangszerek csendesebben szólnak, de olyan – szavakkal nehezen megfogalmazható – hangszínük, egyedi hangzásviláguk van, amely a mai klasszikus hangszerekkel nem adható vissza. Ő ezt a csendességet keresi hangszereiben ebben a zakatoló világban. A kávás-ragasztott hangszerek megjelenése kiszorította – elsősorban Európában – az egy darab fából készült hangszereket. Ennek nyilván az egyik magyarázata az, hogy a kávás hangszerek hangereje nagyobb, s az elterjedő zenekari használatuk megkövetelte a sorozatgyártást, a méretazonosságot. Persze, nincs két tökéletesen egyforma kávás-klasszikus hegedű sem, de ezek a hangszerek mégis elvesztették azt az egyediséget, ami az egy darab fából készült hangszerek fő jellemzője. Az ilyen, egy darab fából faragott hangszertípus a világ számos helyén fennmaradt, elsősorban a népzenei hangszerek világában.

Húros népzenei és régi zenei hangszerei: ütőgardon, koboz, kazah dombra, udmurt kubyz, az ehhez nagyon közelálló európai fidula, rebek, görög líra/török kemanche. Ezek közül a rebek készítését mutatta be részletesen.

A rebek körteformájú, domború hátú, vonós lantféleség. Nyaka a testétől nem különül el élesen, hanem a test elkeskenyedő körvonalával egybesimul, mint ahogy Gerard David 1509-ben készített festményén is látható. Legtöbbször három húrja van. A rebek 1480 körül volt népszerűsége csúcsán, de a XVI. század első felében is kedvelt volt. A rebekhez hasonló vonós lantokat Észak-Afrikában és Dél-Európában is kezdetben függőleges helyzetben szólaltatták meg, a vonót alulról fogva, de Európában már korán elterjedt, sőt északon általánossá vált a fordított helyzet, mikor a hangszert a mai hegedűjátékhoz hasonlóan vállhoz támasztva használták felső vonófogással.

Miklós egy már 15 éve elkezdett és kinagyolt juharfából elkezdett rebek hangszer testét veszi elő. Ez már kellően kiszáradt ahhoz, hogy hangszer készülhessen belőle. Ezen mutatja be a további munkálatokat. A nyers fából kinagyolt test nyak és láb felőli részét papírral leragasztja, mert itt mennek az évgyűrűk és itt könnyen megrepedhet. A tökéletes kiszáradás után a belső finomítást végzi görbe élű kis vonókéssel. A falvastagságot úgy ellenőrzi, hogy amikor a nap felé tartja, akkor jó, ha kezd egy kicsit átszűrődni a napnak a fénye. Akkor megfelelő a vastagság. Különben érzi is az ember, amikor a tenyerével megfogja. Érezhető, ahogy mozog az anyag, ahogy vékonyodik.

Kinagyolt rebek

Belső finomítás

Szignójának felrajzolása

Egy fedlap is készül hozzá. Régen ez az eredetieken – pontosabban, amelyekből származik ez a hangszer – bőr volt. Az európai változatoknál azonban már mindig fenyőből készült fa fedlap van. A hangszer testének a fedlap alatti síkja domborúra van faragva, így lesz íves a testre csontenyvvel ragasztott fedlap, ezáltal kap boltívszerű tartást, ami a húrok nyomásának jól ellenáll, s egyben javítja is a hangzást. Ragasztás előtt a belsejébe rajzol egy keretet, abba írja be a nevét, a hangszer számát, a készítés dátumát és helyét. Kós Károly balladás könyvéből jött az ötlet, amit a feleségének írt kézzel és a lapokat ilyen keretbe foglalta.

Táblásított lucfenyő lap

A fedlap rápróbálása a domborúra faragott testre

Ragasztás után a test körvonalát követve a fedlap széleit lefaragja, majd hanglyukat is rárajzolja és kifűrészeli.

A test körvonalának rárajzolása a fedlapra

Külön elkészíti a fogólapot és az egyéb kis alkatrészeket, amelyeket a helyére tesz. A hangolókulcsokat kemény fából (akác, kőris, diófa) készíti és bélhúrokat használ. Felhívja a figyelmem a húrtartón lévő kis csontlemezkére, ami szintén domború, mint a húrtartó és egy kicsit fel van emelve. Így nem vágják a húrok a fát és itt van egy olyan törésük, ami már befolyásolja kicsit a hangot is. A fogólap végén levő nyereg is csontból készül, jobb hangzást ad a hangszernek, mint ha fából készülne.

A hangoló kulcsok behelyezése

A húr felfekvése a csontlemezkén

Ez a hangszer így nyersen a legszebb, szíve szerint így hagyná, de le szokta lakkozni, hogy ne koszolódjon, valamint egy leheletnyit ez is javít a hangszer hangján. Nincs két egyforma hangszer, azt nem lehet megcsinálni. Amikor felfedez nála valaki egy nagyon jó hangszert és megveszi, akkor azt mondja, pontosan ilyet kérek, más hangolásban. Akkor áll az ember a legnagyobb feladat előtt, mert két egyformát nem lehet készíteni, másrészt pontosan azt a minőséget meg hangszínt, amit az illető abban a hangszerben szeret, nem lehet még egyszer előállítani, mivel minden fa más, nincs két egyforma. Ezért csak meg tudja közelíteni azt a hangszínt.

Az elkészült rebek nyersen

Felületkezelés után megváltozik a színe

Másik kedvelt hangszere a furulya. Az ember által levegővel (fúvással, leheléssel) megszólaltatott hangszerek a magyar nép történetében összefüggtek a varázslással, a gyógyítással, a szellemi és lelki élet működésével. A táltosok, sámánok által használt hangszerek segítették a révülést, a szellemi kapcsolatot és gyógyítást. A furulyajátékos a levegővel, leheletével, a lelkével szólaltatja meg a hangszert. Így a megöröklött dallamkészletünk a magyar nép életéről, a magyar nép lelkéről ad rezgéseket, rezdüléseket, s így is hat ránk. Benne rejlik ősi tudásunk, vándorlásunk, történelmünk.

A vásárokon furulyaszóval csalogatja a vevőket

– A fúvós hangszerek közül elsősorban a magyar néphagyomány furulyafajtáit készítem, kizárólag bodzafából. A bodza csodálatos növény és biztos vagyok benne, a szára furulyának teremtetett. Úgy vágom le az ágat, hogy a rügyek felett, mert innen akkor még kihajt két ága a következő évben. Ugyanis, ha jól vágjuk a bodzát, a rügyekre ügyelve, akkor folyamatosan tud nekünk anyagot adni. A régi pásztoremberek is elsősorban bodzából készítették a furulyát. Egy télen vágott bodza majdnem olyan keményre szárad, mint a csont. Tehát ott egy élesebb hangot lehet várni az anyagtól. Egyes zenészek arra esküsznek, hogy a szilvafa-furulya a csúcs. Természetesen, remek furulyákat lehet szilvafából készíteni. ám én azért tartom jónak a bodzát, mert ez egy természetes cső, vagyis az évgyűrűk „muzsikálnak”. Egy jó bodzafurulya rezgését az ember az ujjaival is érzi.

Levágott bodzaág

Feldarabolása

A bodzaág kifúrása cigányfúróval

A kivágott bodzaágat először feldaraboljuk a hangszer hosszának megfelelő hosszúságúra, majd a megfelelő vastagságú cigányfúróval kifúrjuk. Ezután lehántjuk a kérget. Száradás után – ami legkevesebb egy év, árnyékos helyen – újra kifúrjuk, mert száradáskor a furat átmérője összeszűkül. A hosszabb furulyákat (mély hangolású furulyák, moldvai kaval, tilinkó, dunántúli hosszifurulya) a két vége felől fúrjuk. A belső furat átmérője a hangszer méretétől függően 13–20 mm közötti. A furat elkészülte után kézigyaluval legyaluljuk megfelő falvastagságúra a csövet.

Külső kérgének lehántolása

A síp kifaragása

Ezután kerül sor a hangszer hangképző sípjának elkészítésére. A furulyának a dugós befuvó része a lelke, a hangolást el lehet rontani, meg javítani is esetleg, de ha a síp nem jó, akkor a furulya sem szól jól.  Az a jó furulya, amikor fújod és érzed, hogy rezeg a kezedben a fa, érzed, hogy mozog az anyaga. A hangolás: bejelöljük a lyukak helyét, majd a végleges furatméretnél  egy kicsivel kisebb fúróval kifúrjuk. Régen tüzes vassal égették ki a hanglyukakat megfelelő méretűre. A végleges hangolást a lyukak óvatos tágításával lehet beállítani. A pásztorok a furulyájukat – más, fából készült eszközeikhez hasonlóan – faragással, karcolással, ólombeöntéssel, finom színezéssel díszítették.

Az első próba

A furulya diszítése

A karcolt, faragott díszítések motívumai a geometrikus alakzatoktól a figurális – a természetből, pásztoréletből, betyártörténetekből vett – jelenetek ábrázolásáig sokfélék lehetnek. Miklós hangszereit, gyerekjátékait a pásztorfaragásra jellemző módon diszíti. Furulyái: hatlyukú erdélyi pásztorfurulyák, kettősfurulya, tilinkó, moldvai kaval, dunántúli háromlyukú hosszifurulya, dunántúli hatlyukú pásztorfurulya, valamint délszláv dvojnice, makedón kaval, pentaton choroi furulya (a Waldorf-oktatás kedvenc hangszere).

Mordvin sípos seggű ló a sípgyűjteményből

Pikulák

Madársíp faágból

A pikula a piccolo „kicsi” olaszos szóból származik. Ő is így szereti nevezni a bodzafából készített kicsi kétlyukú sípokat. – A pikulák egyik fajtája a kétlyukú bodzasíp, ez egy nyitott végű kis síp, egyszerűbb dallamokat is lehet játszani rajta. A másik egy zárt síp, melyen egy hangváltó lyukkal lehet trillázni, csiripelni. Ezt nevezem medveriasztó sípnak (gyakran erdőjáró emberek keresik, felénk sok a medve), általában érdekes alakú dióágból készítem. Mindkét síp nyakba akasztható, hogy mindig kéznél legyen.

Diófaágból, illetve más ágakból készít madár formájú sípokat. Mindig az ág formája határozza meg a síp egyedi alakját. Nyárfából vagy hársból készíti a sípos seggű lovat. Ez a név felvidékről ered, egy onnan származó csoporttársa mesélte neki, hogy náluk az a mondás járta, ha jó leszel, hozok neked a vásárból „sípos seggű lovat”. Azonban azt nem tudni pontosan ez a síp hogy nézett ki és milyen anyagból készült. Valószínűleg agyagsípok voltak. A képen látható sípot egy mordvin faragótól kapta ajándékba, azóta maga is készít ehhez hasonló sípokat apró egyedi módosításokkal. Agyagból is készít különböző agyagsípokat, amelyek öthangú pentaton hangolásúak, illetve egy oktáv terjedelműek.

A gyerekjátékként használt sípok, hangutánzók egykor munkaeszközök voltak. A madarászok, vadászok a befogandó, elejtendő állatot a hangjának utánzásával csalogatták magukhoz.

Ezenkívül különböző hangkeltő eszközöket is készít. A hagyományosak mellett saját ötlete a diókasztanyetta. Egy vékony fa lemezre kötözött két fél dió a spanyol kasztanyettát idéző csattogó hangot ad ki. A brúgattyú régi idők gyerekjátéka, illetve hangkeltő eszköze, mely különböző hangfekvésű, búgó hangot ad a méretétől és formájától függően használata közben. Régen madzagra fűzött nagyméretű kabátgombból, illetve csont-, szaru- vagy fadarabkából készítették. Egy másik változata: négy kifúrt fél diót egy kis fa lemezre ragasztunk, majd a lemez közepén fúrt két lyukba madzagot fűzünk, melynek a végét összekötjük. A megfelelő ritmusos húzogatással búgó hangot tudunk kicsalni a játékból. A brúgattyú másik változata egy madzagra kötözött vékony falemez, mely megforgatva jellegzetes surrogó hangot ad. A hagyomány szerint sámánok is használták.

Ütős hangszerek közül különböző dobfajtákat is készít: kisebb-nagyobb méretű két- és egyfenekű dobot, valamint sámándobot. A két- és egyfenekű dobok készülhetnek egy darab fából (kivájt nyár-, fűz- vagy hársfa rönkből), illetve hajlított falemezből. A testen található hanglyuk is befolyásolja a hangzást. Saját kikészítésű kecskebőr kerül rájuk. A bőr vastagsága alapvetően meghatározza a hangját is: a vékony magasabb, élesebb, zengőbb hangzást eredményez, a vastag tompább, mélyebb, puffogóbb hangzást.  Természetesen a dob átmérője az, ami elsősorban a dob hangját meghatározza. Minél nagyobb az átmérő, annál mélyebb a hang. A bőr feszességének is meghatározó szerepe van.

Kétfenekű dob 

Sámán dob

A sámándob a régi időkben fontos szerepet töltött be a népi kultúrában. A sámán (tudót jelent) felhasználta tevékenysége közben. A dob elkészítésénél a hagyományok szerint illik figyelembe venni azt a tényt, hogy segítség mellett, a leendő tulajdonosa készítse el. Régen a népi hangszereket az emberek saját kezűleg készítették maguknak, általában saját környezetük anyagából, jellegzetes díszítésekkel. Így válik a hangszer és a megszólaltatója eggyé, már a kezdetektől. Rezonánsa lehet szarvas- és kecskebőr díszítéssel, vagy anélkül. A dobokat különböző méretekben készítik.

Miklós a hangszereit általában megrendelésre készíti, mert másképp születik meg az a hangszer, amiről lehet tudni, hogy ki lesz a gazdája, a hogy milyen igényeknek (méret, hangszín, diszítés stb.) kell, hogy megfeleljen az adott hangszer.

Demeter Miklós tanítja a helyi gyereket bodzasíp készítésére a Bikfalvi Kulturális Központ Hangszer- és gyerekjáték-készítő műhelyében

Bepillantva a Demeter család otthonába, az udmurt-magyar szakot végzett Anasztázia kézművesként elsősorban nemeztárgyakat készít, a néprajzos Miklós pedig, ahogy egy székely emberhez illik, a fadolgok mestere: keze alól nemcsak mindenféle népi hangszerek kerülnek ki, hanem gyermekjátékok is. Lányaik, ahogy egy kézműves családban illik, szabadidejükben besegítenek a munkába. A hangszerkészítésnek nincs korhatára, gyerekek és felnőttek egyaránt hozzáfoghatnak, sőt a legnagyobb öröm a közös munka, majd a közös zenélés. Miklós szeretne minél többet átadni a hangszerekkel kapcsolatos ismeretekből. A helyi gyereknek hagyományőrző kézműveskedéssel segít a tanulás fáradalmait kipihenni. Tanulnak önfegyelmet is, vigyáznak egymásra és vigyáznak az anyagra is. A szülők rendkívül hálásak, hogy olyan mesterségek elevenednek meg, amelyeket legfeljebb nagyszülőiknél láthattak.

Forrás:
Demeter Miklós – hangszerkészítő (ozun.ro)
MAGAMRÓL | Hangszerek (zelnicemeggy.wixsite.com)
Rebek – Wikipédia (wikipedia.org)
https://www.youtube.com/watch?v=K_o5vf6Y_jw
https://www.youtube.com/watch?v=I9Wadh3FrtE
https://fb.watch/75i9SiXhsu/

Tetszett a cikk?