Határtalan famegmunkálás: Jim Stickings lenyűgöző órái

Elhunyt Jim Stickings (1939–2023), aki a teljes szerkezetükben fa alkatrészekből megépített óráival és színes életútjával életre szóló örökséget hagyott maga mögött. Egy rendkívüli tehetség ember, technikai varázsló volt, akinek a famegmunkálás iránti szenvedélye nem ismert határokat. A fa iránti szeretetnél már csak a megszerzett szakmai tudás megosztásáért, a tanításért lelkesedett jobban.  

Jim mindössze 15 évesen otthagyta az iskolát, innen indult famegmunkálói pályafutása – hajóépítő tanoncként – a Green and Silley Weirnél, Tilbury Docksban. A gyakornoki munka során végzett feladatainak egy része megkövetelte tőle, hogy tovább képezze magát. Ez idő alatt találkozott azzal a személlyel, aki fontos szerepet játszott jövőbeli – mintegy 35 éven át tartó – karrierjében. Ted Izod – akit Jim „inspiráló mentoraként” írt le – azonnal felismerte a nyers tehetségét, egyben táplálta kreativitását, amelynek eredményeként Jim sikeresen letette a City & Guilds középfokú, záró és teljes műszaki vizsgáit.  Ezután újabb iskola következett, majd Jim asztalos- és asztalosipari vezető oktató lett. Ebben a szerepkörben a fiatal inasokat tanította az ács szakmára, az asztalos hallgatókat pedig a lépcső, vagy éppen a nyílászárók készítésére, nagy súlyt helyezve a famegmunkálógépek helyes használatára. Jim a napi tanítás mellett egyéb készségeket is tanított a hallgatóknak, úgymint a hangszerkészítés és az intarzia.

Fából készült órák

Jimnek gyermekkora óta a famegmunkálás volt a legnagyobb szenvedélye: életútja során rengeteg kiemelkedő munka került ki a kezei közül, mégis az igazán nagy remekművei a teljesen fából készült órák voltak, amelyek erősebben nyomott hagytak a szakma történetében. Többször kísérletezett már a tanítás alatt is a fából készült órák tervezésével és építésével, de a komolyabb munka a tanári pálya befejezése után indult. A téma iránti kezdeti érdeklődését néhány díszes, hosszú, faházas óra megtekintése keltette fel. Kezdetként egy mérnök kollégával a főiskolán egy páros, két hosszú tokos órát építettek. A munka folyamán mindkét szakember beletette a maga tudását és kreativitását: a fizikai alapokat a mérnök kolléga írta le, Jim pedig mindkét tokhoz elkészítette a szükséges alkatrészeket. Jim, miután meglátott néhány olyan órát, amelyekben nagyon kevés mozgó alkatrész volt, elgondolkodott azon, hogy vajon meg tud-e építeni egy olyan órát, amely teljesen fából épül. Jim további kutatásokat végzett az órák működésével kapcsolatban, így rábukkant John Harrisonra.

Harrison találmánya egy örökmozgó szerkezet volt ingaórák számára, amelyet angolul grasshopper escapement néven találunk, utalva a szerkezet működése során látható jelenségre, amely úgy valósul meg, mint amikor a szöcske egy szorult helyzetből „rugdosással” menekülne előre. John Harrison brit órakészítő 1722 körül talált fel ezt a szerkezetet. Minden mechanikus óra részét képezi az a mechanizmus, amely az óra ingáját periodikusan „meglöki”, hogy az óraszerkezet lengésben maradjon. Az óra fogaskerekei fix mértékben előre mozognak, így a mutatók egyenletes ütemben haladnak előre. A szerkezetet néhány Harrison idejében épített szabályozó órában használták, majd később néhány egyéb óra építésekor is felhasználták, ám széles körben nem terjedt el egészen a XIX. század végéig.

A következő lépés az érték kiszámításának módja volt, ennek során rábukkant egy cikkre, amelyet Kenneth James írt az Horological Journal 1985 januári számában. Ezt az új ismeretet felhasználva Jim ki tudta számítani a szükséges méreteket és nekilátott egy prototípus elkészítésének, ami nagy meglepetésére valóban működött. Ettől a ponttól kezdve Jim órakészítő útja komolyan elkezdődött, s hamarosan be is fejezte első projektjét, amelyet egy ólomsúly hajtott. Ám egy lépéssel tovább akart menni, ezért visszatért eredeti ötletéhez, egy teljesen fából készült óra létrehozásához, s kísérletezni kezdett. A kutatás során most valamilyen alternatív motorerőre összpontosított. Egy kiállításon Jim rábukkant egy lapátkerékkel ellátott órára, amelyet Nicholas Radeloff (1650) tervezett. Ezt az ötletet felhasználva sikerült pusztán fából megépíteni az órát – 2–3 év alatt. Jim azonban nem volt teljesen elégedett, mivel a golyókat kézzel kellett felemelni a darab tetejére, hogy újrainduljon a ciklus. 2009-ben Jim előadást tartott a Carpenters' Hallban, s nem sokkal ezután elkezdte kutatni a golyók felemelésének lehetőségét anélkül, hogy manuális beavatkozásra kellett volna hagyatkoznia. Egy modellmérnöki kiállításon járt, amikor észrevett egy üveg márványliftet, amelyet a kiállítás részeként használtak, s kidolgozta, hogyan adaptálhatná ezt az ötletet a labdaemelőhöz. Ez további két év munkával járt, amely során az óra fejlesztését véglegesítette. Az óra elkészültével Jim egy sor prezentációt tartott, amelyben részletezte a fából készült órája tervezésének és elkészítésének lépéseit, azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön Szent Ferenc Hospice számára, amely korábban a feleségét gondozta. Az előadásokat a The Institute of Carpenters – London és Kent szekciók –, valamint a londoni Stratfordi Building Crafts College Fine famegmunkáló diákjai, a Kent Woodworkers, majd a British Horological Institute Kent és East Anglia szekciói fogadták. Jim ezt követően készített még két fából készült órát, amelyek kialakítása teljesen eltért az elsőtől, de ugyanazt a módszert használta az idő kijelzésére. Miután Jimnél rákot diagnosztizáltak, úgy döntött, hogy eladja az órát, s azt kívánta, hogy az összes befolyt összeget a Szent Ferenc Hospice-nek adományozzák. Lánya, Joanne segítségével az óra részleteit elküldték a londoni Sotheby's-nek. Egy egyedi órák értékesítésére szakosodott aukciósház vállalta a projektet, majd 2022 májusában aukción eladták az órát, amelynek eredményeként 850 font gyűlt össze, amit Jim óhajának megfelelően eladományoztak.

Jim csodálatos csupa fából készült órája – a technikai ragyogás példája –, amelyet elárvereztek.
 

Az óra alkatrészei:

• Teljesen fából készült, minden egyes részéhez más fafajt használt
• Keret: 5 mm vastag laminált angol cseresznye
• Kerekek: három darab angol cseresznye rétegelt lemezre laminálva, afrikai feketefa fogakkal és puszpáng fogaskerekekkel
• Kilépőkeret: 0,7 mm vastag furnérok, amelyek diófa rétegelt lemezt alkotnak afrikai feketefa ellensúlyokkal
• Rugós kompozíciók és pelletkarok: dió és kőris furnérból készültek
• Az állítható ellensúlyok afrikai feketefából készültek
• Pendulum: rózsafa hársfa betéttel
• Az inga afrikai feketefából készült, ahogy az ütésszabályozók is
• Lapátkerék: Afzelia távtartókkal ellátott kőris furnérok és hajtóerőként afrikai feketefa golyók
• Golyóemelő kerekek és fogaskerék: az órával azonos anyagokból készült
• Keret: laminált körtefa; hajtólánc: dió furnérok és lignum vitae távtartók dió furnérozott klipszel. A lánc felépítése során nem használt ragasztót
• Labdafogók: Afzelia; felső rámpa: 1,5 mm-es nyír rétegelt lemez; alap: angol cseresznye, benne elhelyezett villanymotor hajtja

Forrás és fotók: www.thewoodworkermag.com, www.wikipedia.org

Tetszett a cikk?